MILYEN JÓL TETTE Sallai Roland, a magyar futballválogatott támadója, egyik kulcsembere, hogy tavaly szeptemberben a német Bundesligában szereplő Freiburgtól a török élvonalbeli Galatasarayhoz szerződött! Első idényében bajnok és kupagyőztes lett az isztambuli együttessel, no meg alanyi jogon főtáblás a Bajnokok Ligájában, miközben a Freiburg az utolsó fordulóban lecsúszott a BL-szereplésről, be kell érnie az Európa-ligával. Nyolc év elteltével futballozhat újra a legrangosabb európai kupa elit mezőnyében, sokan talán már nem is emlékeznek rá, hogy legutóbb ez a ciprusi APOEL színeiben adatott meg neki.
S ha már ösztönök!
Sokféleképpen lehet értékelni, minősíteni a labdarúgókat pályafutásukat taglalva, nálam az egyik legfontosabb szempont, hogy milyen nyomot hagynak maguk után, évtizedek múltán fel tudunk-e idézni tőlük egy-egy parádés mozdulatot, cselt vagy gólt. Nos, Sallai Rolandról nekem tíz-húsz év múlva is a 2023 októberében a szerbek elleni Eb-selejtezőn lőtt gólja jut majd eszembe: a helyzetfelismerés, a labdaátvétel, a lövés – no meg az ezzel megszerzett három pont. Vagy említhetjük egy évvel korábbról az angolok leigázását a wolverhamptoni Nemzetek Ligája-meccsen, a négy magyar gólból kettőt ő rúgott, érdemes megnézni, mennyi ideje volt gondolkodni az elsőnél, illetve milyen elegáns megoldást választott a másodiknál.
Meglehet, nincs igazam, de szerintem nem hozta még ki magából a legjobbat, jelesül azt, hogy huzamosabb ideig kiegyensúlyozott, magas szintű teljesítményt nyújtson. Az előző évadban – már bocsánat – meg volt kötve a lába, mert sokszor jobbhátvédként szerepelt a Galatában, a péntek este kezdődő 2025–2026-os kiírásban remélhetőleg sokkal többször látjuk elöl, akármilyen márkás riválisok is szerepelnek a támadósorban.
Huszonnyolc éves, nem késett le semmiről, az alacsony súlypont, a robbanékonyság, a labda átvétele előtti gyors gondolkodás, a helyzetfelismerés, a rúgótechnika megvan. Csak talán többet kellene cseleznie ösztönből, mielőtt végképp kiirtják a labdarúgásból a sportág egyik leglátványosabb elemét.
Akárhogy is alakul az idénye meg további pályafutása, ha most érne véget, akkor sem lenne miért szégyenkeznie. De hát nem ért véget – talán csak ezután következik a java.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!