Az angolok tanultak a két csapat 2–1-es német győzelemmel végződő nyitrai csoportmeccséből: ezúttal ők szerezték meg a vezetést korán, sőt – ahogyan az ellenfél tette tíz nappal ezelőtt – az előnyüket is viszonylag gyorsan megduplázták. A folytatás aztán egy kicsit bonyodalmasabb volt…
Egy pontatlan német felszabadítás után a hollandok elleni elődöntő hőse, Harvey Elliott lőtte a bal alsóba a vezető gólt az 5. percben (1–0), majd két kihagyott angol lehetőséget követően Omari Hutchinson vágta be közelről a másodikat James McAtee passzából (2–0).
Az első félidő hajrájában az angolok sérülés miatt elvesztették egyik legjobbjukat, Alex Scottot – a két csapat csoportmeccsén az övé volt a szépítő gól –, ráadásul az előnyük fele is elúszott: Paul Nebel bal oldali beadásából Nelson Weiper a hálóba fejelt (2–1).
A németeknek egy félidőnyi idejük maradt az esetleges fordításra, és bár az angolok nem kezdték rosszul a második 45 percet – McAtee nagy szólót záró lövése alig ment mellé –, nem kellett sokáig várni az egyenlítésre: az első gólt előkészítő Nebel bombája az egyik védőn kissé irányt változtatva a léc alatt kötött ki (2–2).
Nem sokon múlt, hogy Nebel rúgjon egyet a rendes játékidő lefújása előtti pillanatokban is, egy ellencsapás végi tűzijátékot lezáró lövése egy védőről a lécre pattant – német diadal helyett jött a hosszabbítás…
A ráadásra Lee Carsley levette a pályáról a két fáradó vezért, Elliottot és a később a meccs emberének megválasztott McAtee-t, de még mielőtt ezt bárki túl merész húzásnak értékelhette volna, Elliott cseréje megszerezte a vezetést: a 92. percben Tyler Morton beadásából Jonathan Rowe vetődve, kicsavart mozdulattal a hálóba fejelt (3–2).
A rendes játékidő végi kapufa és a hosszabbítás legelején kapott gól együtt sok volt a németeknek, időbe telt, míg újra fel tudtak pörögni. A ráadás ráadásának pillanataiban, a végső támadások közepette kétszer mégis megnyílt az egyenlítés esélye, de Merlin Röhl bombájánál a léc megint megmentette az angolokat, majd Ansgar Knauff lövése lelassult egy védőn, és James Beadle megfogta a labdát.
Anglia ötödször játszott Eb-döntőt ebben a korosztályban, négyet (1982, 1984, 2023, 2025) megnyert, míg a háromszoros U21-es Európa-bajnok (2009, 2017, 2021) németek harmadszor veszítettek finálét (1982, 2019, 2025).
Nick Woltemade a döntőben nem volt képes a kapuba találni, így a német csatár hat góllal lett a torna gólkirálya.
DÖNTŐ
ANGLIA–NÉMETORSZÁG 3–2 (2–1, 2–2, 3–2) – hosszabbítás után
Pozsony, Nemzeti Stadion, 19 153 néző. V: Van der Eijk (holland)
ANGLIA: Beadle – Livramento, Cresswell, Quansah, Hinshelwood – Elliott (Rowe, 91.), Anderson (Egan-Riley, 98.), Scott (Morton, 44.), Hutchinson (Iling-Junior, 98.) – McAtee (Nwaneri, 91.) – Stansfield (Norton-Cuffy, 62.). Szövetségi kapitány: Lee Carsley
NÉMETORSZÁG: Atubolu – Collins, Arrey-Mbi, Oermann (Wanner, 106.), Brown (Ullrich, 86.) – Martel (Tresoldi, 98.), Reitz, Gruda (Knauff, 73.), Woltemade, Nebel – Weiper (Röhl, 80.). Szövetségi kapitány: Antonio Di Salvo
Gólszerző: Elliott (5.), Hutchinson (25.), Rowe (92.), ill. Weiper (45+1.), Nebel (61.)