Az ügy előzménye, hogy a korábbi francia válogatott Lassana Diarra a FIFA által elfogadott bizonyos szabályokat vitat arra hivatkozva, hogy ezek akadályát képezték annak, hogy a belga Charleroi-hoz igazoljon. Részleteket közölve emlékeztettek: a szóban forgó szabályokat többek között abban az esetben kell alkalmazni, ha valamely klub úgy ítéli meg, hogy egyik játékosa a munkaszerződését annak rendes lejárta előtt „alapos ok” nélkül szüntette meg. Ilyen esetben a labdarúgó és az őt szerződtető új klub felelős a korábbi klubnak járó kártérítés megfizetéséért. Az új klub bizonyos helyzetekben olyan büntetéssel is sújtható, hogy meghatározott időre megtiltják számára új futballisták igazolását. Végezetül pedig annak a nemzeti szövetségnek, amelyhez a játékos korábbi klubja tartozik, mindaddig meg kell tagadnia a nemzetközi átigazolásról szóló tanúsítvány kiállítását, amíg a korábbi klub és a játékos között a jogvita fennáll.
Az uniós bíróság pénteken kihirdetett ítéletében kimondta: ezen szabályok ellentétesek az uniós joggal.
Indoklása szerint a szóban forgó szabályok alkalmasak arra, hogy akadályozzák a szabad mozgást azon hivatásos labdarúgók esetében, akik tevékenységüket azáltal kívánják előmozdítani, hogy egy új, az unió valamely másik tagállamában letelepedett klubnál folytatnák munkájukat. Ami a versenyjogot illeti, a bíróság azt állapította meg, hogy a vitatott szabályok célja az unióban letelepedett hivatásos futballklubok között esetlegesen fennálló verseny korlátozása, sőt megakadályozása.
Az uniós bíróság arra emlékeztetett, hogy a hivatásos labdarúgás ágazatában alapvető szerepet játszik a már képzett játékosok leigazolásáért folyó verseny. Azon szabályok tehát, amelyek általános jelleggel korlátozzák a verseny e formáját, a munkaerő elcsábítását megakadályozó megállapodásokkal mutatnak hasonlóságot – mondták. Végezetül a bíróság megállapította azt is, hogy a szóban forgó szabályok nem tűnnek sem elengedhetetlennek, sem szükségesnek.
Trump ismét védelmébe vette a FIFA-t a Balogun-ügy miatt
