Az elhunyt Lillának ajánlották a történelmi feljutást a komáromiak

Nagyon hosszú utat tett meg a révkomáromi csapat, amely tizenegy éve még a negyedik osztályban szerepelt. Amikor 2017-ben megnyerte a harmadik ligát, kérdéses volt, hogy el tud-e indulni a második osztályban.

Ugyan röviddel a rajt előtt elhagyta a klubot a főszponzor, de végül a támogatás Magyarországról érkezett és érkezik azóta is. Ennek eredménye az lett, hogy a klub feljutott a legfelső osztályba. Két fordulóval a bajnokság befejezése előtt hét pont a Komárom előnye a második Eperjes előtt. 

„Fokozatos lépésekkel jutottunk el eddig. Szisztematikusan építettük a klubot, kerestük a megfelelő embereket. Bíztunk benne, hogy egyszer eljön a mi időnk is. Nagyon boldogok vagyunk” – nyilatkozta a KFC sportigazgatója, a volt remek csatár, a 44-szeres magyar válogatott Vincze István.

A KFC mestere, Radványi Miklós nagy emóciókkal élte át a Tőketerebes elleni 3–1-es győzelemmel végződő találkozót, ami után már biztossá vált, hogy bajnokcsapat lett a komáromi klub. 

„Tudtuk, hogy nagyon nehéz meccs lesz. A legfontosabb az volt, hogy türelmesek legyünk. Mondtam is a srácoknak, hogy nem kell az első negyedórában eldönteni a találkozót. A meccs kilencven percig tart. Így is lett” – mosolygott a felvidéki edző, aki a múltban már a DAC-ot is feljuttatta a legfelső osztályba. Akkor, amikor a sárga-kékek tulajdonosa az iráni Khashaya Mohseni volt, aki állandó harcban volt Dunaszerdahely városvezetőivel, a stadionban se áram, se víz sem volt. 

„Szörnyű volt akkor a helyzet, de nagyon tapasztalt játékosok alkották a csapatot. Most fiatal játékosokkal sikerült elérnünk ezt a fantasztikus sikert. Az egész idényben nagyon jól játszottunk, teljesen megérdemelten lettünk bajnokok. Ősszel a a megszerezhető 51 pontból negyvennégyet bekaszáltunk. Tavasszal sokkal nehezebb volt, mindenki minket szeretett legyőzni. Nehezebben indultunk, de amint felépültek a sérült játékosok, nem tudtak minket megállítani. Mi volt a mai meccs napján a legnehezebb? Nagyon sokat beszéltem nekik, igyekeztem őket fékezni, hogy nehogy túlpörögjenek. Sikerült megcsinálni. Fantasztikus” – mondta Radványi Miklós, aki a múltban többek között a Mezőkövesd edzője is volt.

„Nagy volt bennünk az izgalom. Alig aludtunk a találkozót megelőző éjszaka alatt. Személy szerint nekem talán három órára sikerült lehunynom a szemem. Állandóan a meccslabda járt a fejembe. Hihetetlenül hosszú volt az éjszaka, meg a meccsnap is. Együtt voltunk, nagyon sokat beszélgettünk. Próbáltunk nem a mi meccsünkről szóló témát feldobni, de mindig visszatértünk az előttünk álló találkozóra. Magát a tőketerebesi meccset meg biztosan behúztuk. Egy pillanatra sem forgott veszélyben a győzelmünk. Leírhatatlan, óriási volt az öröm, amikor véget ért a meccsünk, s egyben megtudtuk, hogy az Eperjes csak egy pontot szerzett Ligetfalun. Kezdődhetett a tánc, az őrült ünneplés, az éneklés” – mondta lapunknak rekedt hangon a komáromi csapat karmestere, Németh Tamás, aki a tegnapi meccsen gólt és gólpasszt jegyzett.

Egyébiránt nagyon nehéz hét van a komáromi klub mögött. Csütörtökön temették el a klub játékosát, a 17-éves Petrók Lillát, aki Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága egyik találkozóján játék közben összecsuklott a pályán, helikopterrel kórházba szállították, de életét már nem tudták megmenteni, öt nappal később meghalt. 

„Óriási sokként érte a klubot ez a tragédia. A csapatunk mentális erejét is jelzi, hogy ezen túl tudta magát tenni” – jegyezte meg Vincze István. 

A komáromiak Tőketerebesen fekete karszalaggal a kezükön léptek pályára, a meccset egyperces gyászszünet előzte meg. „A feljutást Lillának ajánljuk. Sajnos, már csak az egekbe” – mondta elcsukló hangon Radvány Miklós.