Szívbe markoló történet – Smahulya Ádám jegyzete

A döbbent csendtől a tapsviharig. Így is összefoglalhatjuk a tavaly nyári Dánia–Finnország Eb-csoportmérkőzés óta eltelt kilenc hónapot. Azon a június 12-i délutánon világszerte milliók aggódtak és imádkoztak Christian Eriksenért, miután az akkor még az Internazionaléban futballozó középpályás szívrohamot kapott és összeesett a pályán – aki látta, aligha felejti el azt a negyedórát. És bármilyen nehéz leírni, nekünk, magyaroknak akarva-akaratlanul eszünkbe jutott Fehér Miklós máig fájó halála. Az orvosok és a csapattársak gyors segítségének hála a koppenhágai Parken Stadionban szerencsére nem történt tragédia, ám akkor aligha volt ember a földön, aki azt gondolta, Christian Eriksen 2022-ben nemcsak folytatja a profi futballt, hanem a legmagasabb szinten, a Premier League-ben tud játszani, a válogatottba pedig a hollandok elleni bombagóllal tér vissza. Az amszterdami stadionba kilátogató csaknem negyvenezer néző állva tapsolta meg szombat este, és ez bizonyára akkor is így lett volna, ha két méterről kotorja be a labdát az üres kapuba.

Mert a története ismét bizonyította, a futball sokkal több az egymást futószalagon követő meccseknél, sztároknál és trófeáknál. Sokaknak a szórakozáson túl a reményt is jelenti, a hitet, hogy tényleg nincs lehetetlen. Márpedig a dán labdarúgó esete nemcsak azt mutatta meg, hogy sokkszerű történet is folytatódhat meseszerűen, és hogy a bajban az egész futballtársadalom egy emberként fog össze, hanem azt is, mit jelent, ha valakinek a labdarúgás az élete. És – akármiről legyen szó – éppen ez a mindent felülíró szenvedély és akarat hiányzik ma sokakból. A legtöbbünknek a helyében eszébe sem jutott volna a visszatérés, ő azonban többször elmondta, imádja a futballt, illetve hogy milyen nehéz volt az a néhány hónap, amíg nem rúghatott labdába. Miközben a futballisták rendre megkapják, hogy már rég nem a játék szeretete, csak a pénz, a csillogás és a népszerűség hajtja őket…

Bevallom, amikor először hallottam, hogy visszatér, megijedtem, de egyrészt bízom az őt kezelő orvosok szakértelmében, másrészt abban is biztos vagyok, hogy ezerszer átgondolta, mit csinál. A célja, hogy 2010 és 2018 után az idén is ott legyen a világbajnokságon - amint látható, komolyan is gondolja.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!