FFT: tíz nagy belső viszály a futballban
Ízelítő a gyűjteményből:
Hey, Teddy, Teddy...
„Azt gondoltam, majd ezt mondja, »Sok sikert, Coley!«, vagy valami ilyesmit – emlékszik vissza Andy Cole első angol válogatottságára, amikor 1995 márciusában az Uruguay elleni 0–0 alkalmával a 71. percben beállt Teddy Sheringham helyére. – Ehelyett simán elsétált mellettem.” Amikor két évvel később Sheringham a Manchester Unitedhoz igazolt, Cole még mindig dühös volt rá. „Soha egy szót sem beszéltünk egymással – mondja Cole. – Számomra tizenöt évig nem is létezett.”
Se veled, se nélküled
Annak idején éveken keresztül figyelhettük a két német kapus, Oliver Kahn és Jens Lehmann szájkaratéját a sajtóban. Kahn 2003-ban az akkor 22 éves modell, Varena Kerth kedvéért elhagyta feleségét és gyermekét, a németek második számú kapusának pedig feltétlenül kommentálnia kellett az esetet. „Kahn egy kicsit fiatal a kapuzárási pánikhoz, nem? – poénkodott Lehmann. – Legközelebb talán fülbevalót is belövet.” Lehmann arra is célozgatott, hogy Kahn fejében „nem stimmel valami”. Kahn bizonyára nem a szavak embere, mert az egészre csak annyit válaszolt, hogy „Lehmann egy seggfej”.
Adebayor bepöccen
„Azért játszom, mert te szart sem érsz” – mondta az Arsenal csatára, Emmanuel Adebayor csapattársának, Nicklas Bendtnernek a Carling-kupa 2008-as elődöntőjében, amikor 5–1-re égtek a Spurs ellen. Adebayor később azt állította, a dán bemutatott neki, amiért a togói felpofozta. Ők ketten sosem jöttek ki jól, főleg azért, mert Bendtner rendszeresen gúnyt űzött a klub szabályából, amely szerint senki nem léphet utcai cipőben az Arsenal öltözőjébe. „Szeretem a rendet” – mondta erre a togói.
A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!
