FFT: zöldségárus, porszívóügynök – tíz gigantikus focistabiznisz

Ízelítő a cikkből: Ízelítő a cikkből:

A vágy vonala

„Ha nem működik, akkor nem működik” – emelkedett hatalmas filozófiai magasságokba az Everton egykori kapusa, Neville Southall 2012-ben, miután megalapította telefonos szolgáltatását. Az érdeklődők óránként 99 fontért cseveghettek Southall-lal bármilyen futballal kapcsolatos témában. „Ez nem a pénzről szól” – mondta Nev. Még szerencse, ugyanis négy hónap alatt egyetlen hívást sem kapott. Az FFT persze tárcsázta a számot, de az automata azt mondta, hogy „Rövidesen kapcsoljuk Neville Shiltont”, szóval inkább gyorsan leraktuk.

Piaci kofa

A Sunderlandben futballozó Brian Clough térde megsérült 1963-ban, és úgy gondolta, addig sem unatkozik otthon, amíg felépül. A forrófejű csatár egy zöldségeshez igazolt, de mivel nem sok tapasztalata volt a hántott borsókkal kapcsolatban, az üzlet nem ment valami jól. „Hogyan adjam el ezeket?” – kiabált. „Amilyen rohadt gyorsan csak tudod” – jött a segítőkész válasz a főnökétől.

Senki sem vágyik a dzsungelba

Miután felismerte, hogy Zaire (ma Kongói DK) 1974-es csúfos vb-szereplése (három meccs, három vereség, 0–14-es gólkülönbség) után nem fog a futballból meggazdagodni, Boba Lobilo kivette minden megtakarított pénzét a bankból, és utazási irodát nyitott. Ez így nem is hangzik rosszul, de a hatalmas üzleti érzékkel megáldott Boba a Mobutu elnök zsarnoki uralma alatt senyvedő, polgárháború szélén álló Zaire-ba szerette volna elráncigálni a turistákat, amely akkoriban a világ egyik legveszélyesebb országa volt. A cég egy hónap után húzta le a rolót.

A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!