PÓR KÁROLY
PÓR KÁROLY
2020.12.04 06:35 Frissítve: 2020.12.04 10:13

Rossi, Willi Orbán, Szoboszlai – a 22 éves csúcs és a hazai futballpiramis

Miután a magyar labdarúgó-válogatott idén már nem játszik több mérkőzést, ideje értékelni az esztendőt, összehasonlítani az éves mérleget a korábbiakkal. Egyúttal azt is megvizsgáltuk, mi, illetve kik jelentették a sikerek kulcsát. Egyrészt bemutatjuk azt a szakmai, csapatépítési folyamatot, amely során a 2017-es mélypontról Marco Rossi vezetésével eljutott a válogatott az idei sikerekig, másrészt azokat az egyéb tényezőket is sorra vesszük, amelyek megalapozhatták a nemzeti együttes eredményes szereplését. Fentről lefelé haladva végigvesszük a hazai futballpiramis legfontosabb építőköveit, a tanulságok levonása kijelölheti a jövő lehetséges útját...

Az elmúlt években a válogatottnál minden feltétel adva volt a minőségi munkához és Marco Rossi szövetségi kapitány élt is ezzel – Szoboszlai Dominikot (a háttérben jobbra, mezben) és több új játékost is a csapatba épített, átformálta a válogatott játékát, s közben 22 éves rekordot ért el az együttessel (Fotó: Szabó Miklós)

 

22 ÉV LEGJOBB MÉRLEGÉT PRODUKÁLTA A ROSSI-CSAPAT

A magyar labdarúgó-válogatott 2020-ban nyolc mérkőzést játszott, ebből ötöt nyert meg, kétszer döntetlent játszott, egyszer kikapott. Mindegyik tétmérkőzés volt, a mieink 12 gólt szereztek, hatot kaptak. Hazai pályán a mérleg két győzelem, egy döntetlen és egy vereség (gólkülönbség: 7–5), idegenben három győzelem egy döntetlen (gólkülönbség: 5–1). Ez – hárompontos rendszerben számolva minden győzelmet – 70.8, kerekítve 71 százalékos teljesítménynek felel meg.

Az ez évi mérleget a korábbi évekével összevetve megállapíthatjuk, a megszokott kilenc-tíz találkozónál 2020-ban kevesebbet játszott nemzeti csapatunk (nyolcat), azok után, hogy a koronavírus-járvány miatt szeptemberig nem voltak válogatott mérkőzések, ugyanakkor a korábbiaktól eltérően idén csak tétmeccseken léptek pályára a mieink. Mindettől függetlenül tény: százalékosan az elmúlt húsz év legjobb teljesítményét produkálta Marco Rossi együttese. 70 százalék fölött egy adott esztendőben legutóbb 1998-ban teljesített a válogatott, amikor kilenc mérkőzésen hatszor győzött, kétszer ikszelt, s egyszer veszített (74 százalék). Akkor vette át a gárdát az 1997-es, Jugoszlávia elleni csúfos vb-pótselejtezős bukás után Bicskei Bertalan Csank Jánostól, viszont akkor a kilenc meccsből csak négy volt a tétmérkőzés és a legyőzöttek között több, a mieinknél alacsonyabban rangsorolt rivális is volt (Irán, Litvánia, Azerbajdzsán). Idén azonban ez csak a bolgárok esetében volt elmondható.

Annak vizsgálatát, hogyan jutott el idáig a csapat, és hogyan sikerült kivívnia az Eb-szereplést, érdemes pontokba szedni, onnantól, hogy Marco Rossi átvette a válogatott irányítását.

 A MAGYAR VÁLOGATOTT ÉVES MÉRLEGEI – AZ ELMÚLT 10 ÉV ÉS AZ 1998-AS CSÚCS
  Meccs Győzelem Döntetlen Vereség Százalék*
2020   8 5 2 1 71
2019 10 4 6 40
2018 10 3 2 5 37
2017   9 3 6 33
2016 12 3 5 4 39
2015   9 5 3 1 67
2014   9 4 2 3 52
2013   9 3 4 2 41
2012   9 4 3 2 55..5
2011 11 7 1 3 67
2010   9 4 1 4 48
         
1998   9 6 2 1 74

*kerektíve

MARCO ROSSI LETT A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY – A CSAPATÉPÍTÉS LÉPÉSEI 1.

Amikor 2015-ben Bernd Storckkal (és elődjével, Dárdai Pállal) kivívta az Eb-szereplést a magyar válogatott, szintén sokéves csúcsot jelentő, 67 százalékos teljesítményt produkált (9 meccs, 5 győzelem, 1 vereség), de 2017-ben már következett is az elmúlt tíz esztendő mélypontja 33 százalékos mutatóval (három győzelem, hat vereség). Utána pedig érkezett a belga Georges Leekens, akinek az irányításával négy mérkőzésből háromszor is kikaptunk és egyszer sem győztünk.

 
45 pályára lépő Rossinál, 21-en az NB I-ből
Büszke vagyok rá, hogy ezeknek a srácoknak az edzője lehetek

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az olasz Marco Rossi 2018 nyarán az abszolút mélyponton vette át a 2016-ban még Eb-szereplő, de két év alatt teljesen széteső, 17 mérkőzésből (2016 őszétől számolva) 11-et elveszítő magyar válogatottat. 2018. szeptember 8-án ugyan még Rossi első meccsén, Finnországban is 1–0-ra kikapott a csapat, ám onnantól kezdetét vette egy építkezés, aminek mostanra lett meg az igazi eredménye. Az első vereség után itthon a görögöket, majd az észteket és a finneket is megverte az új, alakuló válogatott, amely 2019-ben hazai pályán a vb-ezüstérmes horvátokat és a legutóbb Eb-elődöntős walesieket is legyőzte, 2020-ra pedig idegenben is megtanult nyerni (Törökországból, Bulgáriából és Szerbiából is győzelemmel távozott).

Utólag megállapíthatjuk, ha Georges Leekens kinevezése az egyik legrosszabb, Marco Rossi megbízása az egyik legjobb döntése volt a Csányi Sándor vezette MLSZ-elnökségnek. A Honvéddal egy évvel korábban bajnokságot nyerő edző nem a teljes ismeretlenségbe ugrott bele, és már az első meccsén lerakta az alapokat. Az idén ősszel is látott gárdából Gulácsi Péter, Lovrencsics Gergő, Fiola Attila, Lang Ádám, Sallai Roland és Szalai Ádám is játszott Finnországban (említhetjük még Nagy Ádámot, aki akkor még a cserepadon ült, de gyorsan kulcsemberré vált Rossinál), és e mag köré alakította ki aztán a saját csapatát. Rossi 15 újoncot avatott, tehát a pályára lépők harmada nála mutatkozott be az együttesben, ami jól mutatja az általa megkezdett építkezési folyamatot. Közülük heten mondhatják el, hogy ötnél többször pályára küldte őket a kapitány, ők joggal bíznak abban, hogy hosszú távon is helyük lehet a gárdában.

WILLI ORBÁN BEMUTATKOZOTT – A CSAPATÉPÍTÉS LÉPÉSEI 2.

Kronologikus sorrendben haladva, Rossi kinevezését követően az elmúlt két év egyik legfontosabb fejleménye volt, hogy Willi Orbán személyében olyan védőt „igazoltunk”, aki a Németországban topklubnak számító RB Leipzig meghatározó futballistája. A Kaiserslauternben született, 28 éves futballista, akinek az édesapja magyar, 2018 októberében, Görögország ellen mutatkozott be a válogatottban, azóta 18 meccsen szerepelt, s a védelem irányítójává nőtte ki magát.

Főszerepet játszott abban, hogy a legutóbbi négy mérkőzésen, melyeken pályára lépett, köztük két Eb-pótselejtezőn – Bulgária–Magyarország (1–3), Szerbia–Magyarország (0–1), Oroszország–Magyarország (0–0), Magyarország–Izland (2–1) – összesen csak két gólt kapott a válogatott. Ráadásul a 18 mérkőzésen védő létére négy gólt szerzett, amivel Szalai Ádám (hat találat) mögött a második legeredményesebb játékosnak számít a Rossi-érában.       

Orbán mellett említést érdemel még az Izland elleni Eb-selejtezőn egyenlítő gólt szerző Loic Nego honosítása is. A francia védő 2013-ban érkezett Újpestre, 2015-től pedig a Fehérvár labdarúgója, 2019-től magyar állampolgár. Miután korábban szerepelt hazája U-válogatottjában, tavaly még nem számíthatott rá Rossi, de Csányi Sándor javaslatára a nemzetközi szövetség változtatott az addigi szabályozáson, aminek hatására ősszel bemutatkozhatott a magyar válogatottban, és éppen a legfontosabb mérkőzés talán legfontosabb pillanataiban szerezte meg az első gólját.

Az pedig, hogy Orbán és Nego kedvet érzett ahhoz, hogy a magyar válogatottban szerepeljen, s látott jövőképet a magyar futballban, összefügg mindazokkal a tényezőkkel, melyeket cikkünk második felében fejtünk majd ki.

SZOBOSZLAI DOMINIK ÉS AZ ÚJ GENERÁCIÓ  – A CSAPATÉPÍTÉS LÉPÉSEI 3.

Az Izland elleni kezdő tizenegyben Willi Orbán mellett további három olyan játékos szerepelt, aki Marco Rossinál játszott először a válogatottban: a 20 éves Szoboszlai Dominik, a 22 éves Szalai Attila és a 26 éves Holender Filip. Az említett négyes, kiegészülve a 23 esztendős, két év alatt ugyancsak fontos láncszemmé váló Sallai Rolanddal, hosszú távon is állandó tagja lehet a nemzeti együttesnek.

A magyar futball legnagyobb reménységének számító Szoboszlai Dominik 2019 márciusában, Szlovákiában még csereként debütált, viszont azóta, amikor a keretben volt, mindig kezdett, 12 meccsen három gólt szerzett, és ebből kettő győztes találatnak bizonyult, Izland ellen a 92. percben volt eredményes.

Marco Rossinak két év alatt egyfajta generációváltást is végre kellett hajtania, és az eredmények azt mutatják, jó érzékkel építette be a fiatalokat azok helyére, akik 2016-ban még ott voltak az Európa-bajnokságon, ám időközben „kiöregedtek” a csapatból, illetve visszaesett a teljesítményük. A négy esztendővel ezelőtti Eb-keretből a visszavonult Gera Zoltán, Király Gábor, Juhász Roland trió mellett fokozatosan meg kellett oldani további tíz játékos – Böde Dániel, Dzsudzsák Balázs, Elek Ákos, Guzmics Richárd, Kádár Tamás, Korhut Mihály, Németh Krisztián, Pintér Ádám, Priskin Tamás és Stieber Zoltán – helyettesítését. Idén például 13 év után először fordult elő, hogy a 2007 júniusában Görögország ellen bemutatkozó, 108 válogatottságával rekordernek számító Dzsudzsák egyszer sem lépett pályára a válogatottban.     

Rossi mellett szól, hogy a lefektetett válogatási elvei mellett – ilyen volt például, hogy az NB II-ből nem hív be embert, ennek látta kárát Dzsudzsák Balázs, Feczesin Róbert, Korhut Mihály, Pátkai Máté – igyekezett kitartani. Ha valakivel nem volt adott időszakban elégedett, akkor az nem kapott meghívót, mint például idén Baráth Botond és Holman Dávid, akik korábban nála debütáltak. Ugyanakkor mindenkinek megadta az esélyt a bizonyításra, aki a klubjában jól teljesített, mint a 32 éves Cseri Tamás és a 31 éves Könyves Norbert, de így kerülhetett például vissza a keretbe hosszú idő után, éppen az Izland elleni pótselejtező előtt Gyurcsó Ádám, valamint hosszabb szünet után nála játszott ismét a válogatottban Nikolics Nemanja, Feczesin Róbert és Varga Kevin is.    

MINDENKI JÓ FORMÁBAN, BEJÖTT AZ ÚJ FELÁLLÁS – A CSAPATÉPÍTÉS LÉPÉSEI 4.

Azt már sosem tudjuk meg, hogyan teljesített volna a csapat idén, ha nincs a koronavírus miatti „leállás” és már tavasszal pályára kell lépni Bulgáriában. Az viszont elmondható, hogy Izland ellen Kleinheislert leszámítva már senkiről sem kellett kényszerből lemondania a kapitánynak, míg márciusban például Willi Orbán sérült volt, Szoboszlai Dominik pedig a tavaszi szünet után lendült igazán formába (az újraindulás óta a középpályás mérlege a Red Bull Salzburgban: 27 mérkőzés, 16 gól, 20 gólpassz). Ráadásul ősszel a Ferencváros bejutott a Bajnokok Ligájába, így a Botka Endre, Sigér Dávid, Lovrencsics Gergő trió már BL-rutinnal felvértezve szerepelhetett a válogatottban (ahogy Dibusz Dénes is, igaz, az Eb-pótselejtezőkön ő nem játszott).

Marco Rossinak egyértelműen bejött a játékrendszerváltás is, idén állt át ugyanis a korábbi tapasztalatok elemzése után a gárda a három belső védős szisztémára, aminek köszönhetően nagyobb lett a kapitány mozgástere, jobban tudja variálni a különböző posztokat. A középső védőket és a két szélsőt összesen tíz játékosból választotta ki az őszi mérkőzéseken, adott meccsekhez, ellenfélhez igazítva, hogy pontosan mikor kinek mi a feladata, hol kell helyezkednie.

Ősszel szinte minden húzása bejött az olasz mesternek. Nikolics két év után két góllal tért vissza a válogatottba, Bulgáriában Kalmár Zsolt tökéletesen helyettesítette Szoboszlait, Sigér (aki egyébként szintén Rossinál debütált) betöltötte a Kleinheisler kiesésével a középpályán, Nagy Ádám mellett keletkező űrt, Szalai Attila és Botka a védelemben jelentettek megoldást. Nego mellett Könyves Norbert is góllal mutatkozott be, Varga Kevin pedig a harmadik válogatottsága alkalmával (Rossinál a második meccsén) jelentkezett góllal és gólpasszal. Ráadásul még azt is meg tudta oldani a csapat, hogy az utolsó három mérkőzésen Rossi betegség miatt nem irányíthatta az együttest a kispadról.  

Hogy mi kell még? Talán az, hogy az egyébként nem kimondottan karrierorientált és Magyarország mellett maximálisan elkötelezett Marco Rossi hosszú távon is folytatni tudja a megkezdett munkát (ahogy erről már nyilatkozott is a Nemzeti Sportnak adott múlt heti interjúban).

Igaz, a 71 százalékos mérleget jövőre, a portugálokkal, a franciákkal és a németekkel azonos Eb-csoportban szerepelve nehéz lesz megismételni, de az elmúlt két év azt mutatja, jó úton járunk…

ERŐSEBB BAJNOKSÁG, FEJLŐDŐ AKADÉMISTÁK – MEGALAPOZÓ TÉNYEZŐK 1.

Cikkünk második felében pedig mindazokat a háttértényezőket vesszük sorra, amelyek megalapozták Marco Rossi munkáját, hozzájárultak ahhoz, hogy válogatottunk versenyképessé válhasson az európai középmezőnyben.

Egy bajnokság erejét, színvonalát azért nehéz értékelni, mert nem igazán állnak rendelkezésre objektív mérőszámok. Viszont amik rendelkezésre állnak, azok azt mutatják, hogy az NB I nemzetközi megítélése az elmúlt négy esztendőben sokat javult. Ezt támasztja alá nemzetközi kupacsapataink elmúlt hároméves szereplése (korábban sosem fordult elő, hogy három egymás utáni évben is csoportkörbe jutott volna magyar együttes valamelyik európai sorozatban), az ennek köszönhetően folyamatosan emelkedő UEFA-együttható (az a pontszám, ami alapján a sorsolásoknál besorolják a klubokat) és a bajnokságban szereplő válogatott labdarúgók száma.

 
Az NB I több játékost adhat az Eb-re, mint a horvát és a szlovák élvonal

Marco Rossi bő két éve alatt 45 futballista lépett pályára a válogatottban, ebből 21-en NB I-es játékosként (46.6 százalék). Közülük várhatóan 8-10 labdarúgó kerülhet be a 23-as Eb-keretbe (35-43 százalék). Ez nagyságrendileg megegyezik a négy évvel ezelőttivel (akkor 12 NB I-es játékos utazott Franciaországba, a keret 52 százaléka), viszont nagy különbség, hogy 2016-ban a mieink mellett csak a Ferencváros szlovák légiósa, Stanislav Sesták vehetett részt a tornán az NB I-ből. Most ellenben a magyar mellett további három nemzeti együttesben hat további futballistának lehet meg erre az esélye, ők hatan ugyanis az ősszel pályára léptek hazájuk alakulatában, amely kvalifikálta magát a tornára. Kire Risztevszki (Újpest FC), Viszar Muszliu és Boban Nikolov (mindkettő Fehérvár) Észak-Macedónia, Olekszandr Zubkov és Ihor Haratin Ukrajna, Róbert Mak Szlovákia színeiben jutott lehetőséghez.  

Ráadásul több olyan játékos is szerepel az NB I-ben, aki ugyan nem jutott ki az Eb-re, de meghívót kapott hazája válogatottjába: Eldar Civic és Adnan Kovacevic (bosnyákok, mindkettő Ferencváros), Lasa Dvali (grúz, Ferencváros), Emil Rockov (szerb, Fehérvár), Myrto Uzuni (albán, Ferencváros), Hysen Memolla (albán, DVTK), Florent Hasani (koszovói, DVTK), Miha Blazic (szlovén, Ferencváros), Artur Craciun (moldovai, Bp. Honvéd), Milan Mijatovics (montenegrói, MTK), Alexandru Baluta (román, Puskás Akadémia) – de említhetjük a románoknál tavaly öt Eb-selejtezőn futballozó Adrian Rust (Mol Fehérvár), és a tavaly egyszer játszó Gheorghe Grozavot (DVTK) is, igaz, utóbbiak idén nem jutottak szóhoz. Továbbá aktív válogatott Afrikából a zöld-foki-szigeteki Stopira (Mol Fehérvár) is. Az Eb-n az északmacedónoknál két volt NB I-es játékos is szerepet kaphat, az Újpestről 2017-ben Spanyolországba szerződő Enisz Bardi, valamint a 2017 és 2019 között a Ferencvárosban légióskodó Sztefan Szpirovszki.

A magyarok mellett 13 ország 19 aktív (értsd: adott időszakban számításba vett) válogatott labdarúgója játszik az NB I-ben, ami alighanem azzal együtt is rekord, hogy most már csak 12 csapatos a honi élvonal. Ezt azt mutatja – ahogy azt korábbi elemzésünkben is kiemeltük –, hogy az anyagilag megerősödött NB I immár a régió egyik „felvásárló” piacaként működik. A magyar bajnokságban egyre több külföldi lát fejlődési lehetőséget és olyan szakmai szintet, ahonnan be tud kerülni hazája válogatottjába. Ez a szint pedig a magyar futballisták fejlődéséhez is hozzájárulhat: az ősszel láthattuk, a válogatott teljesítményéhez is érdemben hozzá tudtak tenni az itthon szereplők, Fiola Attilától Botka Endrén és Sigér Dávidon át Loic Negóig és Könyves Norbertig.

A bajnokság erősödésével párhuzamosan egyre több olyan játékos tűnik fel a válogatottban, aki hosszabb-rövidebb ideig szerepelt valamelyik hazai akadémia korosztályos együtteseiben, a Rossinál pályára lépő 45 játékosból 25-en. Ehhez persze hozzájárult, hogy egyre több akadémia létesült az elmúlt tíz évben és most kezd beérni az a generáció, amely már akadémiákon kezdett el futballozni 14-15 éves korában. Viszont azt is megállapíthatjuk, hogy a volt akadémisták nemcsak ott vannak a keretben, hanem egyre inkább vezérszerepet töltenek be.

A korábbi akadémisták mérkőzésszámait, a válogatottban betöltött szerepüket nézve Gulácsi Péter (Sándor Károly Akadémia) mellett Kalmár Zsolt (Fehér Miklós Akadémia – Győr, 15 meccs, 2 gól), Sallai Roland (12 meccs, 2 gól) és az idei összecsapásokról kényszerűségből hiányzó Kleinheisler László (12 meccs, 1 gól) emelhető ki (utóbbi kettő: Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia). Ráadásul ha Botka Endre, Holender Filip (mindketten Magyar Futball Akadémia), Sigér Dávid, Varga Kevin (mind DLA – Debrecen) és Schäfer András (Sándor Károly és Illés Akadémia) is hosszú távon megveti a lábát a csapatban, akkor tovább nőhet a hazai akadémián nevelkedett játékosok szerepe.

A legtöbb korábbi akadémistát a Sándor Károly Akadémiával itthon úttörőnek számító MTK utánpótlása adta a nemzeti együttesbe 2018 szeptembere óta, tízet, megelőzve többek között a később alapított Magyar Futball Akadémiát és a PFLA-t (egyaránt 4 játékos), de Debrecenből, Győrből, Szombathelyről és a Vasasból induló futballista is lehetőséget kapott.

ŐK LÉPTEK PÁLYÁRA A MAGYAR VÁLOGATOTTBAN MARCO ROSSI KAPITÁNYI IDŐSZAKÁBAN Kapusok (2):
Gulácsi Péter 19 meccs
Dibusz Dénes 5

Védők (15):
Willi Orbán: 19 (4 gól) újonc
Lang Ádám 14
Lovrencsics Gergő 13
Bese Barnabás 11
Baráth Botond 11 újonc
Kádár Tamás 10
Korhut Mihály 9 (1 gól)
Fiola Attila 8
Szalai Attila 8 újonc
Botka Endre 6
Hangya Szilveszter 4
Nagy Zsolt 2 újonc

Ferenczi János 1 újonc
Kecskés Ákos 1 újonc
Paulo Vinícius 1

Középpályások (16):
Nagy Ádám 20 (1 gól)
Kalmár Zsolt 15 (2 gól)
Holender Filip 14 (1 gól) újonc
Kleinheisler László 12 (1 gól)
Szoboszlai Dominik 12 (3 gól) újonc
Kovács István 10
Sigér Dávid 9 (1 gól) újonc
Pátkai Máté 9 (2 gól)
Nagy Dominik 8 (1 gól)
Loic Nego 6 (1 gól) újonc
Holman Dávid 5 (1 gól) újonc
Gazdag Dániel 4 újonc
Schäfer András 4 újonc
Vida Máté 3 
Cseri Tamás 2 újonc
Stieber Zoltán 1

Támadók (12):
Szalai Ádám 21 (6 gól)
Dzsudzsák Balázs 12
Sallai Roland 12 (2 gól)
Varga Roland 9
Nikolics Nemanja 8 (2 gól)
Könyves Norbert 5 (1 gól) újonc
Eppel Márton 3
Németh Krisztián 3
Gyurcsó Ádám 2
Varga Kevin 2 (1 gól)
Böde Dániel 1
Feczesin Róbert 1

Összesen: 45 játékos
Legtöbb meccs:
Szalai Ádám – 21
Legtöbb gól: Szalai Ádám – 6
Újoncok: 15
Játszottak akadémián: 25 – Bese Barnabás, Eppel Márton, Gulácsi Péter, Hangya Szilveszter, Holman Dávid, Németh Krisztián, Pátkai Máté, Szoboszlai Dominik, Varga Roland (mind Sándor Károly Labdarúgó Akadémia – MTK), Schäfer András (Sándor Károly és Illés Akadémia), Baráth Botond, Botka Endre, Gazdag Dániel, Holender Filip (mind Magyar Futball Akadémia – Bp. Honvéd), Gyurcsó Ádám, Kleinheisler László, Nagy Zsolt, Sallai Roland (mind Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia – Felcsút), Ferenczi János, Sigér Dávid, Varga Kevin (mind DLA – Debrecen), Szalai Attila és Vida Máté (Vasas Kubala Akadémia), Kalmár Zsolt (Fehér Miklós Akadémia – Győr), Kovács István (Illés Akadémia – Szombathely)
Amikor először játszottak Rossinál, NB I-esek voltak (dőlt betűvel jelöltük): 21 
Határon túl születtek: 6 – Holender Filip (Szerbia), Könyves Norbert (Szerbia), Loic Nego (Franciaország), Nikolics Nemanja (Szerbia), Paulo Vinícius (Brazília), Willi Orbán (Németország)

KUPACSAPATAINK NEMZETKÖZI SZEREPLÉSEMEGALAPOZÓ TÉNYEZŐK 2.

A hazai futballpiramison fentről – a piramis mindenkori csúcsát jelentő válogatott szereplésétől, az idei, 22 éves rekordot jelentő mérlegtől – visszafelé haladva lényeges építőkő a válogatott játékosok nemzetközi rutinszerzése, ezzel összefüggésben a hazai klubcsapatok európai kupaszereplése. A Ferencváros, a válogatotthoz hasonlóan, több évtizedes sikert ért el azzal, hogy 1995 után 25 évvel ismét bejutott a Bajnokok Ligájába.

Sokan sokszor elmondták már, a magyar futball akkor tud hosszú távon fejlődni, ha minél több olyan ritmusú, olyan színvonalú mérkőzésen lépnek pályára játékosaink, amit a top 20-as európai válogatottak elleni mérkőzések megkívánnak. Ezt két úton érhetjük el: egyre több labdarúgónk szerepel hétről hétre topbajnokságban, mint mondjuk Sallai, Gulácsi és Orbán (de ebben az elmúlt évek nem hoztak változást, a topligákban szereplők száma inkább csökkent, semmint nőtt volna), vagy egyre több mérkőzést játszanak az Európa-ligában vagy a Bajnokok Ligájában.

A magyar válogatott idén ősszel látott érett játékához ez utóbbi járulhatott hozzá, azáltal, hogy a Ferencváros és a Fehérvár játékosai – Botka Endre, Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő, Sigér Dávid, illetve Fiola Attila, Hangya Szilveszter, Loic Nego és Nemanja Nikolics (ő korábban Paulo Sousa Videotonjával, majd a lengyel Legiával már szerepelt csoportkörben) – az elmúlt három év nemzetközi szereplései révén egyre több tapasztalatot szereztek ezen a szinten. A nemzetközi eredményekhez egyelőre elengedhetetlenül szükségesek a fent említett, Magyarországon szereplő válogatott légiósok, de ezáltal fejlődhetnek igazán a magyar játékosok is – például Botka és Sigér egyértelműen a Ferencváros kupamegméretésének, no meg Szerhij Rebrov remek munkájának is köszönhetően fejlődött fel válogatott szintre.

HATÁROKON ÁTÍVELŐ FUTBALLSTRATÉGIA – MEGALAPOZÓ TÉNYEZŐK 3.

Ezen a ponton pedig meg is érkeztünk a piramis aljára. Marco Rossi, Szerhij Rebrov és az említett, nálunk szereplő, egyre jobb légiósok azért vannak itt, amiért Loic Nego és Willi Orbán is mellettünk tette le a voksot. Látják, hogy itt van jövőkép, épülnek a stadionok (a Puskás Aréna kapcsán több játékos elmondta már, mekkora motiváció jelent számára, hogy ilyen világszínvonalú létesítményben futballozhat, pláne egy Európa-bajnokságon), az utánpótlásközpontok, rangos nemzetközi eseményeknek adhat otthont az ország (idén volt európai Szuperkupa-meccs, jövőre lesz az Európa-bajnokság, két év múlva Európa-liga-döntő), a klubcsapatok és a válogatott is nagy célokért küzdenek. És immár a nagy célokhoz mérten a fizetésekben is versenyképes tud lenni a magyar futball azokkal az országokkal, melyekkel versenyezni kíván.

 
Na ugye 2.0 – Szöllősi György jegyzete

Ehhez pedig az kellett, hogy a kormány korábban sosem látott mértékben támogatja a magyar futballt és a labdarúgáshoz köthető infrastruktúra fejlesztését, s a 10 éve hivatalba lépő Csányi Sándor MLSZ-elnök vezetésével kezdetét vette a cikkünkben megrajzolt piramis felépítése. Először a társadalmi bázist, az igazolt játékosok számát növelte a szövetség, de ezzel párhuzamosan elkezdődött az infrastruktúra-fejlesztés is, hogy legyenek olyan létesítmények, ahova szívesen viszik a szülők sportolni a gyerekeket, és ezt követhetik aztán a megfelelő szakmai munka mellett az egyre jobb eredmények.

Ne feledjük azt sem, a Csányi-érát megelőzősen egy-két ügyeskedőt leszámítva sem a külföldi, sem a magyar vállalatok nem láttak hosszú távú perspektívát, hogy a magyar labdarúgásba fektessenek. Most viszont olyan hazai, stratégiai jelentőségű vállalatok álltak a magyar futball ügye mellé, mint az OTP Bank, a MOL Magyarország, támogatóként vannak jelen olyan nemzetközi cégcsoportok, mint a Groupama Group, a Telekom, de egyes klubok mellett említhetünk regionális szinten jelentős támogatókat is, ilyen a Borsodi Sörgyár, a Master Good vagy a ZÁÉV.

A hazai futballstratégia része immár az is, hogy erőforrásként tekintünk a külhoni és külföldi magyarokra és közösségekre. Számukra is egyfajta kitörési lehetőséget jelenthet a magyar labdarúgás, ezt jól mutatja az egyaránt vajdasági származású Nikolics Nemanja vagy Könyves Norbert esete, akik szülőhazájukban aligha lettek volna válogatott játékosok. A sort pedig hamarosan a Nikolicshoz hasonlóan zentai születésű, korábban rövid ideig a Puskás Akadémiánál is nevelkedett, Hollandiában játszó Szőke Adrián folytathatja, aki kerettagságig már eljutott Rossinál. Továbbá azzal, hogy magyar tulajdonosok vállalnak szerepet határon túli klubokban, szélesedik azon csapatok köre, melyek segíthetnek a válogatottnak egyes labdarúgók felépítésében. Ilyen például a felvidéki DAC, melyben a válogatottban ősszel két gólt szerző Kalmár Zsolt vezérré nőtte ki magát, és ugyancsak Dunaszerdahelyen szerepel a válogatottban ősszel bemutatkozó Schäfer András. Míg Kleinheisler László Eszéken harcolhat azért, hogy jövőre vissza tudjon kerülni a keretbe.

A piramis fentről lefelé haladva megmutatja, hogy az egyes építőkockák hogyan hatnak az egyéni sorsokra, az említett játékosok pályafutására, válogatott szereplésére. Az egészen biztos, hogy a mechanizmus működésén lehet még javítani, hogy az utánpótlásképzés hatékonyságának növelésével (a tavalyi Double Pass-jelentéssel összhangban) fokozatosan egyre több magyar fiatal jusson a klubcsapatainkban is főszerephez, és aztán onnan egyre többen kerülhessenek topbajnokságokba. Azt az elért eredmények mutatják, hogy – mint azt Rossi csapatépítése kapcsán is írtuk – a fejlődés útjára lépett a magyar labdarúgás, most már az a kérdés, tudjuk-e hosszú távon tartani ezt az irányt...        

MARCO ROSSI TELJES EREDMÉNYLISTÁJA A MAGYAR VÁLOGATOTTAL

NEMZETEK LIGÁJA – 2018–2019
C-LIGA, 2. CSOPORT
2018. szeptember 8.

Finnország–MAGYARORSZÁG 1–0 (Pukki 7.)
2018. szeptember 11.
MAGYARORSZÁG–Görögország 2–1 (Sallai R. 15., Kleinheisler 43., ill. Manolasz 18.)
2018. október 12.
Görögország–MAGYARORSZÁG 1–0 (Mitroglu 65.)
2018. október 15.
Észtország–MAGYARORSZÁG 3–3 (Luts 20., Pátkai 71. – öngól, Henri Anier 79., ill. Nagy Dominik 24., Szalai Á. 54., 81.) 
2018. november 15.
MAGYARORSZÁG–Észtország 2–0 (Orbán 8., Szalai Á. 69.)
2018. november 18.
MAGYARORSZÁG–Finnország 2–0 (Szalai Á. 29., Nagy Á. 37.)

EB-SELEJTEZŐK – 2019
2019. március 21.

Szlovákia–MAGYARORSZÁG 2–0 (Duda 42., Rusnák 85.)
2019. március 24.
MAGYARORSZÁG–Horvátország 2–1 (Szalai Á. 34., Pátkai 76., ill. Rebic 13.)
2019. június 8.
Azerbajdzsán–MAGYARORSZÁG 1–3 (Emreli 69., ill. Orbán 18., 53., Holman 71.)
2019. június 11.
MAGYARORSZÁG–Wales 1–0 (Pátkai 80.)
2019. szeptember 9. 
MAGYARORSZÁG–Szlovákia 1–2 (Szoboszlai 50., ill. Mak 40., Bozeník 56.)
2019. október 10.
Horvátország–MAGYARORSZÁG 3–0 (Modric 5., Petkovic 24., 42.)
2019. október 13.
MAGYARORSZÁG–Azerbajdzsán 1–0 (Korhut 10.)
2019. november 19.

Wales–MAGYARORSZÁG 2–0 (Ramsey 15., 47.)

EB-PÓTSELEJTEZŐ, A-LIGA
ELŐDÖNTŐ
2020. október 8.

Bulgária–MAGYARORSZÁG 1–3 (Jomov 89., ill. Orbán 17., Kalmár 47., Nikolics 75.)
DÖNTŐ
2020. november 12.

MAGYARORSZÁG–Izland 2–1 (Nego 88., Szoboszlai 90+2., ill. G. Sigurdsson 11.)

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK
2019. szeptember 5.

Montenegró–MAGYARORSZÁG 2–1 (Koszovics 32., Mugosa 75. – 11-esből, ill. Holender 2.)
2019. november 15.
MAGYARORSZÁG–Uruguay 1–2 (Szalai Á. 24., ill. Cavani 15., B. Rodríguez 21.)

NEMZETEK LIGÁJA – 2020–2021
B-LIGA, 3. CSOPORT
2020. szeptember 3.
Törökország–MAGYARORSZÁG 0–1 (Szoboszlai 80.)
2020. szeptember 6.
MAGYARORSZÁG–Oroszország 2–3 (Sallai R. 62., Nikolics 70., ill. Anton Mirancsuk 15., Ozdojev 34., Mário Fernandes 46.)
2020. október 11.
Szerbia–MAGYARORSZÁG 0–1 (Könyves 20.)
2020. október 14.
Oroszország–MAGYARORSZÁG 0–0
2020. november 15.
MAGYARORSZÁG–Szerbia 1–1 (Kalmár 39., ill. Radonjics 17.)
2020. november 18.
MAGYARORSZÁG–Törökország 2–0  (Sigér D. 57., Varga K. 90+5.)

 

2021.01.24 21:17:03

Magyar válogatott BALLAI ATTILA

ALAPVONAL. Valószínűleg nincs mit tudni, mert egyetlen, nyilvánvaló ok nem jelölhető meg. Ezért Irapuato rejtélye ma nem is azt jelenti nekem, mi történt, inkább azt, miért nem vagyunk képesek még mindig szabadulni tőle.

2021.01.22 18:15:48

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

„Bízom abban, hogy lesz még alkalmam erős bajnokságban játszani, ám ehhez extrát kell nyújtanom.”

2021.01.18 23:36:20

Magyar válogatott THURY GÁBOR

A Tanár úr, az 1938-ban vb-ezüstérmes Lázár Gyula haláláig hű maradt a Ferencvároshoz.

2021.01.14 23:34:16

Magyar válogatott SZÖLLŐSI GYÖRGY

NS-VÉLEMÉNY. Ilyenkor persze mindent rózsaszín köd borít.