K. Zs. 2016.04.12 17:43

Labdarúgóink megkapták: a babérlevelekből vetett ágyon nem lehet henyélni

Magabiztos, 6:2-es győzelmet aratott a magyar labdarúgó-válogatott Svájc ellen Európa-kupa-mérkőzésen 1931. április 12-én, de ezúttal nem a diadalmámort idézzük fel. Nem is nagyon volt. Évfordulós retrosorozatunk mai epizódjában arra irányítjuk a figyelmet, mennyire nem ejtette ámulatba a korabeli sajtót egy mégoly fölényes győzelem, s közben megnézzük, megérezte-e a kritikus húrokat szívesen pengető Nemzeti Sport, hogy Lázár Gyula, a húszéves fradista balfedezet bemutatkozása sporttörténelmi pillanat.

 

VISSZHANGOZZÁK AZ ÖRÖM FELKIÁLTÁSÁT

„Titáni küzdelmet kellett vívnunk, hogy a példátlan lelkes, szívós és gyors svájci csapatot megtörjük” – hirdette a Nemzeti Sport másnapi címoldala, és az akkoriban szokásos szóvirágok a tudósításban is kibomlottak.

SOKÁIG KELLETT VÁRNI A GÓLOKRA

„Szép és nagy klasszisú futballhoz még mindig nem értenek a svájciak” – állapította meg lapunk, ugyanakkor küzdeni tudás, elszántság, gyorsaság, keménység és bátorság jellemezte őket a budapesti mérkőzésen is. S bár „olyan meccs volt ez, amely döntetlenül is végződhetett volna”, a közvélemény egyértelműen győzelmet várt – ezért is okozott csalódást, hogy az áttörésre az utolsó húsz percig várni kellett.
A mérkőzést az Európa-kupa második, 1931–1932-es kiírásának keretében vívták, és bár ezzel a győzelemmel élre állt csapatunk, a harmadik helyen végzett a győztes Ausztria, valamint Olaszország mögött. A gólkirályi cím a miénk lett a nyolcgólos Avar „Ricsi” jóvoltából.

EURÓPA-KUPA-MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–SVÁJC 6:2 (2:2)
1931. április 12., Budapest,
Hungária út,
25 000 néző
MAGYARORSZÁG: Huber Rezső – Dudás Gyula, Mándi Gyula – Lyka Antal, Kompóti-Kléber Gábor, Lázár Gyula – Táncos Mihály, Avar István, Kalmár Jenő, Spitz Illés, P. Szabó Gábor. Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos
Gólszerző
: Avar (3., 71., 87.), P. Szabó (35. – 11-esből), Kalmár (75.), Táncos (76.), ill. A. Abegglen III (4., 8.)

„Diadal! Diadal! Büszkén visszhangozzák az öröm felkiáltását a magyar futballsport berkei, mintha ellibbent volna fejünk fölül a sötét végzet, amely az elmúlt esztendőkben annyiszor borította ránk undok fátyolát reménységeinkre. Ez egyszer sikerült minden!”

Hamarosan kiderül, hogy minden azért nem sikerült – legalábbis egyéni szinten.

„A babérlevelekből vetett ágyon nem lehet henyélni” – na, ez már egy olyan mondat a tudósításból, ami elvezet bennünket a játékosértékelés legmélyebb bugyraiba.

Természetesen dicsérő jelzőkben sem volt hiány a mustra során, mi azonban most szőrös szívvel azt vizsgáljuk: akkoriban egy győzelem mennyire terelte el az újságírók figyelmét egyik fontos feladatukról, a hibák kiszúrásáról?

Hát, nem nagyon, sőt, mintha élvezték is volna… Indulás előtt rögzítsük újra: négygólos győzelmet arattunk. Nézzük tehát, kinek mit dörgöltek az orra alá a dicséret mellett!

IDEGEI NEM MŰKÖDTEK ELÉG INTENZÍVEN

A kapus, Huber (Huba) Rezső „a mérkőzés szenvedő hőse. Kellemetlen nap virradt reá… idegei nem működtek elég intenzíven, nem hitte el, hogy az ellenfél messziről is képes veszélyes lövést küldeni a kapura… Különben komoly dolga nem volt, s így még csak nem is rehabilitálhatta magát.” Ez volt a második, egyben utolsó válogatott meccse.

A jobbhátvéd Dudás Gyula „kissé lanyhán fogadta a svájci rohamokat, s így komoly része van Abegglen második góljában”. Egy év múlva, 20-szoros válogatottként búcsúzik.

A balhátvéd Mándi Gyula az egyetlen, akiről csak jót írtak – lehet, mert ő volt a csapatkapitány, és mert jubilált…? „Keveset mondunk, ha azt állítjuk, hogy Mándinak ezen a mérkőzésen egyetlen hibáját sem jegyezhette fel a krónikás… Jó játékkal a mezőny fölé emelkedett…, mindig büszke lehet erre a játékra, amely méltó volt a huszonötszörös válogatotthoz, a magyar csapat kapitányához.” További hét válogatott meccsen játszik.

A jobbfedezet Laky (Lyka) Antal már-már felnőtt Mándihoz, ő tudott a legjobban a támadáshoz kapcsolódni, „lapos passzai – főleg a második félidőben – mintaszerűek voltak, de ívelt labdáival ma nem volt sikere”. Még hatszor ölti magára a nemzeti mezt.

A középfedezet Kompóti (Kléber) Gábor „az okos, számító futballista mintaképe. Nagyszerűen tud takarékoskodni az erejével. Ezért nem tűnt fel sem a védelemben, sem a támadásban.” Még egy válogatott meccsen lehet mintakép.

HA FEJLŐDÉSBEN NEM ÁLL MEG…

És érkeztünk a csapat egyetlen újoncához, az akkoriban húszesztendős Lázár Gyulához. „A fiatal ferencvárosi half nem találkozott beállításakor mindenütt teljes bizalommal” – emlékeztet a tudósító, mert sokan úgy vélték: a „bal lába nem tökéletes”, szerepeltetése a balhalf posztján „súlyos katasztrófához vezethet”.

Lázár Gyula balra (Forrás: FTC Baráti Kör)

„Azonban legyőzte a kritikusokat s megnyerte az egész sporttársadalom dicséretét, megelégedését – sommáz az értékelő. – Nagyszerűen fogta az ellenfél szárnyát, fényesen passzolt, sőt éppen ballábas zsinórpasszai keltettek feltűnést… A második félidő elején megingott s több hibát csinált. De fényes technikája, mely immár közismert, átsegítette a bajon.”

S végül: „Ha fejlődésben nem áll meg, méltó utódává válhat a nagy magyar halfoknak”.

A remény beteljesült: a Svájc ellen pályára lépők közül végül ő játszotta a legtöbb válogatott mérkőzést (49/1), tíz éven át volt válogatott, egyik alapembere volt az 1938-ban vb-ezüstöt nyerő magyar csapatnak, és ahogyan a Dénes Tamás, Rochy Zoltán kettős megállapítja könyvében (A 700. után): „A magyar labdarúgás második Tanár Ura volt, Károly Jenő után.”

De ne érzékenyüljünk el, hiszen az egykori tudósítónak még volt mondanivalója a meccsről.

NEM VALÓ A CSATÁRSORBA

Táncos Mihály szerzett egy szép gólt, csakhogy „az első félidőben is, később is akadt több helytelen elgondolása, rosszul sikerült támadásbefejezése”. Egygólos lesz akkor is, amikor egy év múlva elköszön a válogatottól.

A korábbi román válogatott Avar István háromszor talált be a kapuba, a nézők a vállukon vitték le a pályáról, ehhez képest: „az újpesti tank nem érvényesült úgy, ahogy azt csodás szabadrúgása után az ember várta… Meglepte a svájciak gyorsasága is, akik minden mozdulatát keresztezni tudták… Csak a második félidő sikeres negyedórájában bontakozhatott ki az igazi Avar”. De legalább kibontakozott „Ricsit” 1935-ig láthatták a kortársak a magyar válogatottban, és meglehetősen jó, 21 meccs/24 gólos mérleggel tért vissza a román bajnokságba. Hogy aztán a negyvenes években Kaposváron tűnjön fel.

A klubjában, a Hungáriában több poszton is helytálló Kalmár Jenő is szerzett egy gólt Svájc ellen, de ez csekély érdem, hiszen látszott, „nincs otthon a center posztján teljesen, …amellett nem volt jó napja. Lassúsága nagy hátrányt jelentett a szélsebes ellenféllel szemben…, labdaosztása is kissé bizonytalan, passzainak tempírozása sokszor sikertelen volt.” További egy évig volt válogatott, igaz, 1938-ban kis híján bekerült a világbajnoki keretbe.

Kalmár azonban még mindig jobban járt, mint Spitz (Vörös) Illés, aki „azt igazolta be, hogy az ilyen rakkoló, gyors, lendületes csapat ellen nem való a csatársorba…, hogyan érvényesülhetett volna az a Vörös, aki nem tör kapura, hanem helyezkedik, aki nem lő, hanem cselez, aki többet játszott hátra, mint előre.” Bár a következő két meccsen gólt szerzett, ott véget is ért válogatott pályafutása.

Ne lepődjünk meg, hogy a tizenegyesből egyenlítő P. Szabó Gábor lapunk szerint „nem adta önmagát, nagy lendületű elfutások helyett állandóan megfékezte a támadás ütemét driblijeivel, hátrafordulásaival.” Még négy meccs és négy gól jutott neki a nemzeti csapatban.

Hát, ők győzték le 6:2-re Svájcot…

SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT RÉSZEI
  1. Válogatott meccs január elsején? Igen! Ráadásul győzelem!
  2. Hatalmas ünneplésben részesültek labdarúgóink Olaszországban
  3. Négyökrös szekér sem tudta megállítani – csak Sebes Gusztáv
  4. „Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?!
  5. Egy tragédia miatt utaztak legjobb futballistáink Hamburgba
  6. Copacabana helyett a Balaton – 90 éve született Grosics Gyula
  7. A magyar őserő el nem vész: futballválogatottunk kaput nyit
  8. 6:1-gyel búcsúzott válogatottunktól, majd a Barcelona legendája lett
  9. Lapunk nem kímélte Budapest egykori rendőrfőkapitányát
10. A magyarok istene vicces góllal büntette az időhúzó kapuscserét
11. A BLASZ I-ben kezdett fényleni Montpellier magyar csillaga
12. Király, a Hertha bohóca nem tréfált, a futballisten ráfizetett
13. Nyíl+Törő kétszer, Fazék+Nyíl négyszer, Fazék+Törő egyszer
14. Egy magyar nyíl is eltalálta Luis Suárezt, vérzik Hispánia
15. Ennyi – Torghelle a góljáról, amely lezárt egy Dárdai-korszakot
16. Így babonázott meg 50 000 fanatikust a magyar válogatott
17. Frici, meg a futballválogatott első győzelme; édes búcsú a „magas őrtoronytól”
18. Akkora csapást mértünk az olasz válogatottra, mint soha senki
19. A mieink 5:2-re nyertek, de amit a meccs a sajtótól kapott...
20. Miért feküdt Czibor percekig mozdulatlanul a padon?
2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.