Egy magyar nyíl is eltalálta Luis Suárezt, vérzik Hispánia

„Helyzetekkel nyitottunk, gólokkal folytattuk… A magyarok nyilaitól vérzik Hispánia” – állapította meg a Nemzeti Sport a mérkőzés másnapján. Bevezetésképp nézzük meg azokat a bizonyos helyzeteket és gólokat! (A felvételen 3–1-es magyar vezetésnél feltűnik a fejét nem túl boldogan vakargató Luis Suárez is.)

BÁTOR ÉS TÁNTORÍTHATATLAN

A spanyolországi meccsel a magyar válogatott a Ciprus elleni idegenbeli Eb-selejtezőre melegített, és a szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán azt ígérte: a csapat összeállításakor „bátor lesz, és tántoríthatatlan”. Érdemes felidézni, hogy a spanyolok nem örültek szívből a meccsnek, ugyanis a hétvégén következett a bajnoki címről dönteni hivatott Barcelona–Atlético Madrid rangadó…

S lám, a mieink már az első félidőben előnyt szereztek, majd a második játékrész elején Lőrincz Emil fejjel újra megszerezte a vezetést, és lapunk leírása szerint „ettől kezdve oktatást tartottunk korszerű labdarúgásból”.

„Luis Suárez, a spanyolok szövetségi kapitánya a kezébe temette az arcát, másodpercek alatt tíz évet öregedett, s nem adta volna egy világbajnoki döntőn lőtt Butragueno-gólért, ha egy varázsütésre portássá, fodrásszá, cipésszé vagy vízvezeték-szerelővé változik…” – kajánkodott a Nemzeti Sport.

EGYMILLIÓ DOLLÁRT KELLENE FIZETNIE

Luis Suárez klubedzőként nem volt olyan sikeres, mint játékosként, de a spanyol utánpótlás-válogatott kapitányaként, majd a szövetség technikai igazgatójaként nyolc éven át olyan jó munkát végzett, hogy 1988-ban kinevezték szövetségi kapitánynak.

Az 1990-es világbajnokságra kivitte a csapatot – a mieinket 4–0-ra tángálták el Sevillában –, ott a csoportból továbbjutottak, de a jugoszlávok megálljt parancsoltak nekik.

Mivel az vb után következő Eb-selejtezők nem alakultak valami fényesen (négy meccsen két vereség), már a mieink elleni barátságos mérkőzés előtt sem bánt Suárezzel kesztyűs kézzel a spanyol sajtó.

„Lehet, hogy Luist elküldenék, de akkor a spanyol szövetségnek pontosan egymillió dollárt kellene fizetnie, mert ő már úgy kötötte a szerződését, hogy ez a biztosíték abban benne legyen – latolgatta lapunknak az esetleges magyar győzelem következményeit egy másik barcelonai legenda, Kubala László. – Nem hiszem, hogy egy vereség egymilliót is megérne a spanyol szövetségnek.”

Ha egy nem is, kettő már igen: néhány héttel később Románia is legyőzte Suárez legénységét spanyol földön, és a kapitánynak mennie kellett.

IGAZI PROFIK MÓDJÁRA

De most már nézzük, hogyan ünnepeltük a nem várt nagyszerű győzelmet!

„A magyar szurkolók már megkapták a húsvéti ajándékot” – írta címlapján a Nemzeti Sport. „Hihetetlen, most mi oktattunk – ez volt a szakmai értékelés címe, majd belül: – Régen láttunk már magyar labdarúgócsapatot ilyen magabiztosnak, ráadásul idegenben.”

„Labdarúgóink igazi profik módjára, tudatosan építették támadásaikat, játékukban még véletlenül sem lehetett felfedezni az oly sokszor tapasztalt pánikot… Nem volt gyenge pontja az együttesnek, néhányan pedig egyszerűen fantasztikus teljesítményt nyújtottak.”

Hogy kik voltak az utóbbiak, az egyéni értékelésből kiderül:

„Disztl, Lőrincz, Bognár, Kiprich és Kovács árnyékba borította a világsztárokat” – állapította meg lapunk, amely Bognár György és Kovács Kálmán teljesítményét 8-as, az említett további három játékosét még jobb, 9-es osztályzattal honorálta.

„Bravó, Emil, és az egész csapat bravó!” – hallható a felejthetetlen id. Knézy Jenő hangja a televíziós közvetítésben a csapat negyedik gólja után.

A duplázó Lőrincz Emilnek ez csupán az ötödik meccse volt a válogatottban, de már három gólnál tartott. A későbbiekben már több volt a védekező feladata, részben ez magyarázza, hogy amikor 1997-ben, 37-szeres válogatottként elköszönt a nemzeti csapattól, még mindig három gól állt a neve mellett.

KIVÁLÓ FŐPRÓBA, GYENGÉBB ELŐADÁS

Az év végére aztán már nemcsak Suárez, hanem Mészöly Kálmán sem volt szövetségi kapitány. Három Eb-selejtező után egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel állt a magyar válogatott, és bár a spanyolországi diadalt Cipruson is siker követte (2–0), a szovjetektől hazai pályán, majd az olaszoktól idegenben elszenvedett vereség után kevés esély maradt a továbbjutásra.

Ősszel egy bravúros döntetlen (2–2 Moszkvában) és egy finoman fogalmazva nem agyonünnepelt hazai iksz (0–0 Norvégia ellen) következett – az utóbbi meccsen már nem Mészöly Kálmán, hanem Glázer Róbert irányította a csapatot.