Szalai Attila: Ha újra dönthetnék, ismét a Bundesligába szerződnék

Gyakorlatilag állandóan futball megy otthon a televízióban – ezt a lengyel Pilka Nozna magazinnak adott interjúban árulta el Szalai Attila, aki jelenleg a Hoffenheim kölcsönjátékosaként az Ekstraklasa 8. helyén álló Pogon Szczecin labdarúgója. A múlt heti Galatasaray–Liverpool Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt folytatott beszélgetésben az 53-szoros magyar válogatott hátvéd arról is tájékoztatott: nézőként szinte soha nem csapatoknak, sokkal inkább embereknek szurkol a mérkőzéseken.

„Mindkét csapatban vannak barátaim, Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos az egyik, Sallai Roland a másik oldalon – mondta a mérkőzéssel kapcsolatban. – Nem egyes csapatokért, hanem emberekért szorítok, ebben az esetben a válogatott csapattársaimért. Játékosként életem legszebb pillanatait a Fenerbahce labdarúgójaként éltem át, de nincs bajom a Galatasarayjal. Pusztán azért, mert a nagy riválisról van szó, nem utálom őket. Sohasem kerestem a konfliktusokat, nem szeretem provokálni az embereket – azt tapasztaltam, hogy a többség értékeli azt, ha tudsz viselkedni. A Galata és a Fenerbahce között nagyon komoly a rivalizálás, de nem emlékszem negatív reakciókra, amikor a szurkolóikkal találkoztam. Épp ellenkezőleg, ha találkoztunk, sokszor beszédbe elegyedtünk, és közös fotót is készítettek velem.”

A Rapid Wien akadémiáján nevelkedő játékos azt is elárulta, felnőtté válásában jelentős szerepet játszott, hogy tizenhárom évesen külföldre került, ami abban is segített neki, hogy nem gond neki az országváltás. Amikor az Apollon Limassolból a Fenerbahcéhoz igazolt, egyvalami azért meglepte: a török létére Németországgal 2014-ben világbajnokságot nyerő Mesut Özil népszerűsége.

„Pár nappal azelőtt véglegesítettük a szerződésemet, de azt hittem, elfeledkeztek rólam, mert róla szólt minden – mondta Szalai. – A tudásáról nem kell külön szólnom, elképesztően jó játékos, akkoriban még mindig a világ egyik legjobbja volt. A szállodákban mindig Luis Gustavo volt a szobatársam, és már bontogatta a szárnyait Arda Güler is – emlékszem az első góljára. Akkoriban még vékonyabb volt, könnyebb volt elnyomni, de szinte minden labdaérintése tökéletes volt, fantasztikusan látott a pályán, remekül átlátta a játékot. De együtt játszottam a most Bayernben futballozó Kim Min Dzsével is – vele és Gülerrel a mai napig írunk egymásnak olykor.”

A Fenernél eltöltött két év után a Bundesliga következett, ahol Szalai Attila a Hoffenheim játékosa lett, de nem tudta megvetni a lábát a német első osztályban – Freiburg, Liege és Isztambul érintésével Szczecinbe került.

„Nem volt könnyű elhagynom a Fenerbahcét, nagyon kötődtem a klubhoz. De ilyen a futball, és a Bundesligában mindig is ki akartam próbálni magam. Ha nem mentem volna oda, életem végéig szidhattam volna magam, hogy nem éltem a lehetőséggel… Úgyhogy amikor befutott a Hoffenheim ajánlata, nem haboztam. Most is így döntenék. Nem tudom, mi lett volna, ha a Fenernél maradok, de nem is érdemes spekulálni. Más nagy klubokkal is szóba hoztak, de a legtöbb pletykának nem volt semmi valóságalapja. Hivatalosan még mindig a Hoffenheim játékosa vagyok, csak hét meccsem van a Bundesligában, de hiszem, hogy képes leszek még elérni az ottani szintet” – jelentette ki.

Szalairól a cikkíró megjegyzi: kevés olyan játékos van a lengyel első osztályban, aki hasonló nemzetközi pedigrével rendelkezik, mint ő, már ötvenháromszor szerepelt a magyar válogatottban.

„Ez a történet még tovább íródik, mert nincs annál jobb érzés, mint amikor a hazádat képviseled. Két Európa-bajnokságon szerepeltem, az elsőn a »halálcsoportban« Németországgal, Portugáliával és Franciaországgal szemben két pontot szereztünk, a másodikba – szintén azonos négyesben a németekkel – két vereség után drámai meccsen győztük le Skóciát. A magyar futball fejlődik, vannak játékosaink a Bundesligában és a Premier League-ben is. Az utóbbi években tétmeccsen legyőztük a németeket és az angolokat is, és Olaszország és Portugália ellen sem vallottunk szégyent – utóbbi ellen én is betaláltam.

Szalai azt is elmondta: az elmúlt évek hányattatásai után szeretne megállapodni – akár Lengyelországban is.

„A Hoffenheimnél nem voltam elégedett a helyzetemmel, így hat hónap után elmentem kölcsönben, előbb a Freiburghoz, aztán a Standard Liege-hez, ahol számoltak velem, de megsérültem. Visszatérésem után éreztem, hogy nem szerepelek a Hoffenheim terveiben, a Kasimpasához kerültem, ott még kapitány is voltam, de jött az edzőváltás, amely után a perifériára kerültem – máig sem mondták, miért. A télen aztán jött az ajánlat a Pogontól, informálódtam a klubról Molnár Rajmundtól, és úgy döntöttem, ide jövök – elképzelhető, hogy fél évnél hosszabb időre.”