Ha ló nincs – Deák Zsigmond jegyzete

Én nem ilyen lovat akartam – szól a Lovászy Károly versére írt híres dal szövege, s bizony a hangulatom, ha mélységében nem is, azért hasonlít az édesanyját elvesztő főhőséhez, aki a gyermekkori mézeskalács- és falovacska után az igazikat már csak felnőttként, a házhoz érkező halottaskocsi elé kötve „kapja meg”. Én nem ilyen jegyzetet akartam – sem írni, sem olvasni, elvégre előre ismert volt, hogy 2026. március 26. a labdarúgó-világbajnoki pótselejtezők napja, s nehezen képzeltem el, miképp ne lennénk érdekelve rajta. A csoportelsőség, vele pedig az azonnali kijutás körülbelül ugyanakkora utópiának tűnt, mint a harmadik-negyedik hely a kieséssel. Nagyjából így is alakultak a kvalifikációs meccsek, s ki ne tudná, egyetlen perc kellett volna a második, pótselejtezős pozíció eléréséhez.

Néha még mindig előjön emlékeimben az elnémuló Puskás Aréna novemberi rémképe, pedig az élet megy tovább, az íreknek például nem lett még egyszer akkora szerencséjük, mint ellenünk kétszer is, és tizenegyesekkel elvéreztek Prágában. Ám egészen őszintén, sem az ők vagy éppen a románok és az ukránok papírforma-, esetleg a szlovákok meglepetéskiesése nem tudott lázba hozni, hiszen egyrészt kedden még van egy kör, akkor dől csak el, melyik négy válogatott csatlakozik a már vb-résztvevő európai gárdákhoz, másrészt még a mi esetleges mostani fiaskónkkal is szívesebben foglalkoztam volna, mint a szombati, Szlovénia elleni barátságos, avagy felkészülési mérkőzéssel. Az előjelek sem igazán szívderítőek, ilyen-olyan okok miatt Varga Barnabás, Loic Nego, Callum Styles és Szűcs Kornél is kiesett a keretből, nehéz felpörögni, újra lelkesedni, ez az igazság.

Ám már említettem a másik nagy igazságot, hogy az élet megy tovább, s ha nálam erősebb lelkületű szurkolótársaim megtöltik újra a Puskást, s az én csalódásomnál jóval nagyobbat-mélyebbet megélő válogatott játékosaink sportemberi tartásukat és futballtudásukat ötvözve ígéretükhöz híven látványos teljesítménnyel legyőzik délnyugati szomszédainkat, bizonyára oldódik majd bennem a bánat, a feszültség. Aztán ha kedden Görögország ellen hasonló történik, azt mondom, jól van, srácok, emeljük fel együtt a fejünket és nézzünk előre! Miközben kissé irigykedve sandítok oldalt, az aznap Amerikába jutókra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!