Vesztes nem volt – Bodnár Zalán jegyzete
Azt mondta a labdarúgó Mol Magyar Kupa-döntőre készült hivatalos műsorfüzetben Dibusz Dénes, a Ferencváros kapusa, hogy „Akár tizenegyesek is dönthetnek”, Nuno Camposnak, a ZTE portugál vezetőedzőjének nyilatkozatából pedig ezt a mondatot emelték ki címnek a szerkesztők: „A döntőket nem játsszák, hanem megnyerik.”
Nos, a Fradi-kapus jövendölése is kis híján megvalósult, kilenc perc hiányzott csak hozzá, hogy a szétlövésben dőljön el a kupa sorsa, az egerszegi szakvezető igazsága viszont maradéktalanul érvényesült. Merthogy olyan futballt hozott ez a 120 percnyi (plusz az apró) játék a Puskás Arénában, amelyben kevesebb volt a szépség, a kellem, az ötletes, látványos megoldás és jóval több a küzdelem, a harc, időnként – mondhatni – a szenvedés. Tényleg az látszott mindkét csapat játékán: csak valahogy nyerjük meg! Akárhogy. Ahogy a döntőket szokás. A zalaegerszegieken egy idő után az érződött, hogy ez a „valahogy” lehetne tizenegyesek révén is, elvégre ott már ötven-ötven százalék az esély, és jóval nagyobb szerepet kap a szerencse. A Fradin az látszott, hogy ezt azért nem akarja megvárni, viszont még tizenegyesből sem tudtak a kapuba találni a zöld-fehérek a hosszabbítás első felében, amikor Bamidele Yusuf megkapta a nagy lehetőséget arra, hogy hőssé váljon. A nigériai csatár helyett a Fradi belga védője, Toon Raemaekers lett a nyerő ember, és a 111. percben szerzett gólja után vágyott még csak igazán a ZTE rá, hogy a tizenegyesek döntsenek, legalább azt harcolja ki valahogy, de arra már nem került sor.
A Fradi megszerezte a 25. Magyar Kupa-győzelmét.
Eltekintve attól, hogy a játék ezúttal nem volt szemkápráztató, a 86. Magyar Kupa-döntőnek is megvolt az izgalma és a drámaisága, ráadásul a körítés feledtetni tudta azt is, ami a pályán zajlik. Még mindig szokni kell, újra és újra rácsodálkozni, hogy a Puskás Aréna 2019-es felépülése óta a kupadöntő immár nálunk is igazi ünnep. A nemzeti stadionban ezúttal is csaknem ötvenezer néző szurkolt, fantasztikus atmoszférát teremtve, olyat, amilyen a nagy futballnemzeteknél megszokott, így igazán vesztese nem is lehetett ennek a mérkőzésnek.
S hogy az egyik becsípődésemmel jöjjek: a magam részéről üdvözlöm az MLSZ azon döntését is, hogy a szokásos késői időpont helyett 18 órakor kezdődött a mérkőzés, így a gyerekek is többen mehettek ki a stadionba, illetve nézhették meg a kupadöntőt a tévében.
