Csak egy ok – Thury Gábor jegyzete

A honi futsal kiemelkedő alakja, Dróth Zoltán megírta levelét, amelyben kifejtette csalódottságának okát. Hogy miről van szó: a játékos leült az új szövetségi kapitánnyal a kinevezése után, elmondta, szeretné végigcsinálni az Európa-bajnoki selejtezőt, majd visszavonul.

Mielőtt folytatnám, néhány gondolat a teremfutball-specialistáról. A Győrrel ötszörös bajnok, ugyanennyiszer megnyerte a Magyar Kupát, kétszer a Szuperkupát, s amikor a Kajrat Almati együtteséhez igazolt, csapata kazah bajnok és kupagyőztes lett. Hazatérve a Haladásnál sem adta alább, az idén Veszprémbe szerződött, talán mondani sem kell, vele aranyérmes az együttes. Egyszerű, mint az egyszer egy: amelyik csapatba igazolt, az bajnokságot nyert.

A 167-szeres válogatott Dróth levelében nem írta le a spanyol szakvezető, Sergio Mullor nevét, de róla van szó. A teremfutball legendája megjegyezte, nemcsak ő került lapátra, korábban mások is jártak hasonlóan. Magyarán: nem Dróth mondta le a válogatottságot, a kapitány videóüzenetben közölte vele a Montenegró és Szlovénia elleni selejtezőről mellőzését. Köztudott, legjobbjaink végül a románok elleni pótselejtezőn biztosították az Eb-részvételt.

A szakvezető hozott egy regulát, amelyet a 101 ok szabályának nevezett. Ez úgy szól, akár behívnak valakit, akár nem, arra kell hogy legyen 101 jó oka. Hogy mi szólt Dróth ellen? A kapitány szerint a játékfelfogása és a csapathoz való elkötelezettsége már ellentétes volt a szakmai stábéval.

Lehet, hogy Mullor 101 okot tud a beválogatás mellett vagy éppen ellene, Dróth esetében én egyetlen okkal érvelnék: a sportág kiemelkedő alakja, aki az említett selejtezőkön játékfelfogásban és elkötelezettségben sem lógott volna ki lefelé az együttesből. 

Dróth esete a futsalosok körében vált ki visszhangot, de ne tagadjuk, a honi sport – úgy általában – hadilábon áll klasszisai búcsúztatásával, megbecsülésével. Hely hiányában nem részletezem, de légióskodó futballistánk karrierjük befejezése után is megbecsült vendégek korábbi klubjuk mérkőzésein. Elég a már elhunyt kapus, Fazekas Árpád Bayernhez fűződő viszonyát említeni, hogy Juhász Rolandról ne is beszéljünk, aki mind a mai napig szívesen látott vendég az Anderlechtnél.

Mindig hangoztatjuk, a sport – azon belül a futball – a kultúra része. Az ilyen és ehhez hasonló esetek kapcsán elmereng az ember: elég kulturáltak vagyunk?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!