Velünk élő történelem – Deák Zsigmond jegyzete

Akik kommentjeikben vagy bármilyen más véleménynyilvánításuk során Szoboszlai Dominik vezetéknevében kicserélik a b betűt p-re, azok beteg emberek, felesleges velük és háborodott elméjük szüleményeivel törődni, én is csak azért említem őket, hogy jelezzem, léteznek ilyenek.

Léteznek sajnos, és korunk áldása-átka, a közösségi média révén némi teret is tudnak szerezni maguknak – mint az élet minden más területén, ami megint igazán szomorú tény, bár szorosan nem tartozik ide. Ez az egyik véglet, mindennek az alja, de mi, normálisak tartsunk össze és higgadt hangnemben polemizáljunk arról, hol tart a magyar labdarúgás jelenlegi legnagyobb alakja. (Ha valaki az előző tagmondattal nem ért egyet, annak felesleges tovább olvasnia.) A sport már csak olyan, hogy például a művészeti ágakkal ellentétben, amelyekben az értékelés során jórészt az ízlésre, a véleményre, tehát a szubjektumra kell támaszkodni, konkrét kapaszkodókat nyújt. Milyen színvonalú bajnokságban és klubban mennyit játszik, hány gólt rúg és gólpasszt ad, milyen eredményeket, egyéni és csapatsikereket ér el klub- és válogatott szinten, ilyesmi.

Szoboszlai Dominik mindezen objektív mutatók alapján vált a magyar labdarúgás jelenlegi legnagyobb alakjává, mint írtam, aki legutóbb, a portugálok ellen megszerezte a tizenhetedik találatát a válogatottban. Ezzel a vonatkozó hazai örökranglistán bekerült a legjobb harmincba, utolérve Schaffer „Spéci” Alfrédot és az Aranycsapat legendás szélsőjét, Czibor Zoltánt.  (Jelzem, „természetesen” Puskás Ferenc vezet 85 mérkőzésen szerzett 84 góljával.) Tudom, tudom, mivel nincs meg az úgynevezett történelmi távlat, amit a szakemberek nagyjából fél évszázadban állapítanak meg, hajlamosak vagyunk a jelen kiemelkedő teljesítményeit relativizálni, de legalábbis kevésbé értékén mérni a korábbi nagyok tetteivel szemben. Hiszen ismerjük a mondást, régen minden jobb volt, s gyermekkorunk kedvenceit – akármikor is voltunk gyermekek – mindenki más előtt hordozzuk a szívünkben. Ám ha kicsit megerőszakoljuk az érzéseinket, inkább az eszünkre hallgatva, nyugodtan kijelenhetjük, Szoboszlai már most futballunk történelmi alakja.

Még elemezgethetjük, hogy nemcsak sok gólt lő, hanem számos fontosat is, klasszis ellenfeleknek nagy tétért, hogy nem is ez a fő feladata, mégis ő a legeredményesebb a mai válogatottban, a lényeg az: még messze nincs itt a vége!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!