Ahogyan arra számítani lehetett: két mérkőzés. Sallai Roland a Portugália elleni világbajnoki selejtezőt már kihagyta, és bizonyossá vált, nélkülözni kell őt Örményország ellen is. Kézzel elkövetett két szabálytalanság, mondjuk, mezhúzás miatt adott sárga lapokat követő kiállítás esetén lehetett volna reménykedni az egymeccses ítéletben, de a Galatasaray játékosának (majdnem azt írja az ember, védőjének, de ez egy másik jegyzet témája) egyből a pirosat mutatták fel, az pedig a futballban bevett szokások alapján kettőről indul. Így, miközben dühösek lehetünk a játékvezetőre, a fegyelmi bizottságra, a világra, csendben jegyezzük meg: Sallai Roland a minimumot kapta.
Fontos kérdés lehet az indulatkezelés a nemzeti csapatnál. Dublinban hatan kaptak sárga lapot, és nem kérdés, az első és második meccs között a piros lapot kiváltó fegyelmezetlenség téma volt Telkiben, a futballisták között is, akár a reggeli kávé szürcsölgetése, akár az esti kártyaparti közben. Így kiváltképp dühítő, hogy Varga Barnabás sem lehet ott az örmények ellen: a felvételt visszanézve látni, hogy a belga játékvezető, aki amúgy sajnos jól látott kezezést, kétszer szól a Fradi csatárának: stop! Miközben a kezével is jelzi, álljon meg, ne menjen közelebb hozzá.
Varga Barnabás a meccs után is a szabályra panaszkodott, ami azt jelezte, nem érti, mi a baj a viselkedésével. Érthető a feszültség, de a másik tíz magyar miért nem kapott lapot akkor? A társai miért akarták elráncigálni őt a játékvezető közeléből? Azért, mert a felfokozott idegállapotban is higgadtak maradtak, tisztában voltak a várható következményekkel, képesek voltak a forró légkörben is józanul gondolkodni.
Sallai Roland és Varga Barnabás esete nem lenne annyira zavaró, ha Marco Rossi szövetségi kapitány tizenöt hasonló képességű támadót tesztelhetne a helyükön: a srácok felelőssége azért óriási, mert ők tudják a legjobban, milyen játékosok, nekik nálunk, egyszerű szurkolóknál sokkal jobban kellene érezniük: a helyükre tehetnek ugyan valakit, pótolni nem lehet őket. Kapusposzton, láttuk, nincs ilyen gond, de Willi Orbán, Schäfer András és Szoboszlai Dominik mellett éppen ők azok, akik nélkül bajban vagyunk. Ráadásul a tabellán az írek legyőzése után előttünk álló örmények ellen nyerni kell, ha a második helyet komolyan gondoljuk. Sallai Roland, Varga Barnabás! Óriási szüksége van a mai magyar válogatottnak a tudásotokra, a szívetekre, a mentalitásotokra – de az eszetekre is.