Mészáros Lőrinc: A miénk nem egyszerűen futballakadémia, hanem egy komplett sportfalu
– Miközben a futballszurkolók – érthetően főleg a válogatottra és a Ferencvárosra figyeltek – a Puskás Akadémia talán története legjobb idényét, majd évét zárta az idén. Mire a legbüszkébb?
– Valóban volt és van mire büszkének lennünk a mögöttünk hagyott időszakban. Kezdjük talán ott, hogy nagyon közel voltunk ahhoz, hogy a Fradi mellett második magyarként európai főtáblára kerüljünk, Firenzében hatalmas élmény volt látni a csapatunk kitűnő játékát, két meccsen sem tudott legyőzni bennünket a Fiorentina, csak 11-esekkel estünk ki, de szerintem továbbjutottunk volna, ha nincs David de Gea elképesztő kapusteljesítménye a másik oldalon.
– A Puskásban viszont végigvédte a két meccset majd a teljes idényt a tizenéves Pécsi Ármin, akit aztán a hírek szerint rekordösszegért vitt el a Liverpool.
– Ez is hatalmas siker az akadémiánknak, hogy ilyen elit csapat vásárol tőlünk játékost. Olyan bajnokság után egyébként, amelyben a története során a legtöbb pontot gyűjtötte a Puskás Akadémia, és az utolsó fordulóban is versenyben voltunk még a bajnoki címért a Ferencvárossal, amely amúgy szerintem itthon továbbra sem legyőzhető, ám persze boldogok vagyunk, ha egy-egy meccsen sikerül elkapnunk. A bajnokság legjobbjának saját nevelésű játékosunkat, Nagy Zsoltot választotta az MLSZ.
– Nehéz volt őt megtartani?
– Nem volt könnyű, sokfelé csábították. Nagyon ritkán tárgyalok közvetlenül a játékosokkal, de „Joe” esetében, aki 14 éves kora óta játszik nálunk, úgy éreztem, kivételt kell tennem, és sikerült olyan ajánlatot tennünk, amely garantálja, hogy a mi játékosunk marad. Számunkra ő igazi ikon, példakép az akadémistáinknak, a válogatott keret alapembere.
– Mi Hornyák Zsolt titka, vagyis hogy messze ő a legrégebb óta ugyanannál a csapatnál dolgozó NB I-es edző?
– Az állandóság a futballban is nagyon fontos érték, hasonlóan a politikához. Nagyon elégedettek vagyunk a mesterrel, rendet tart az öltözőben, és folyamatosan eredményesen szerepel vele a csapat, hat év alatt egyszer voltunk negyedikek, egyébként mindig dobogón végeztünk, kétszer a második, háromszor a harmadik helyen. Külön öröm, hogy magyar szakemberrel tudunk ilyen sikeresek lenni. Hogy mi a titok? Nem tudom, de az NB I másik felvidéki származású vezetőedzője, Borbély Balázs is nagyon sikeres a Győrrel, a szereplésük az előző bajnokságban engem nagyon meg is lepett. Talán határon túli magyarként még erősebb bizonyítási vágy dolgozik bennük.
– Pécsire visszatérve, volt olyan hét, hogy – a nagyválogatottat és az U21-es csapatot is beleértve – négy különböző magyar válogatottban is Puskás-nevelés állt a kapuban. A kapusok nevelésére specializálódtak?
– Büszkék vagyunk a kapusainkra, és az idén mutatkozott be a válogatottban Tóth Balázs, aki szintén nálunk nevelkedett, de legalább annyi és olyan jó mezőnyjátékost is adunk a magyar futballnak. Joe és Balázs mellett alapember a válogatottban Sallai Roland is, aki az idén török bajnok és kupagyőztes lett Galatasarayjal, azért ez nem rossz arány, és a magyar első és másodosztályban is sok-sok nálunk nevelkedő futballista szerepel. Hogy csak néhányat említsek, Gruber Zsombor, akit óriási tehetségnek tartok, a Fradiban játszik, sőt már a válogatottban is bemutatkozott és gólt is szerzett, vagy Skribek Alen, aki az ősszel, azt hiszem, hét gólnál jár a Zalaegerszeg játékosaként. Az elmúlt idényben a korosztályos és felnőttválogatottakban összesen ötven nálunk nevelkedett játékos lépett pályára. Jelzi az itt folyó szakmai munka színvonalát, hogy vezetjük az MLSZ produktivitási ranglistáját, ami azt jelenti, hogy a mi akadémiánkról kikerülő játékosoké a legtöbb játékperc a magyar és a külföldi élvonalban. A mostani fiataljainkról is sokat fogunk még hallani, Markgráf Ákosról, Kern Martinról vagy éppen Vékony Bencéről.
– A futballakadémiai rendszer állami támogatása – bár kevés szó esett róla a médiában – jelentősen csökkent ebben az évben.
– A sportért felelős államtitkárság jelentősen átalakította a támogatási rendszert, körülbelül a felére csökkent a Puskás Akadémiának juttatott állami pénz, s ez a mi esetünkben milliárdos nagyságrendű kiesést jelent. Hatékonyabbá kellett tennünk az intézményt, több szponzori pénzre van szükségünk, és át is kellett szerveznünk az akadémia működését. Ezt az új, Tima János vezette menedzsment végre is hajtotta úgy, hogy a szakmai munka színvonala a szűkebb büdzsé ellenére se csökkenjen és hosszú távon rendben legyen az intézmény működése. Most egyébként az első csapat és az utánpótlás szakmai irányítása is egy kézben van, Tóth Balázs felelős mindkét területért. Látni kell azt is, hogy a Puskás Akadémia azért kerül a legtöbb pénzbe a hazai akadémiák közül, mert mi működtetjük a legnagyobb, legköltségesebb rendszert. Nem egyszerűen futballakadémia vagyunk, ez egy komplett sportfalu, tizenegy pályával, sportcsarnokkal, konferenciaközponttal, saját középiskolával, szállodával, kollégiumokkal és így tovább.
– Lehetséges hosszú távon rendszeres és jelentős bevételt tervezni a Puskás Akadémiánál és egyáltalán a magyar futballban saját nevelésű játékosok eladásából?
– Egyelőre nagyon nehéz, aminek több olyan okát is látom, ami nincs összefüggésben a játékosok tudásával, valódi értékével. Főszponzorai vagyunk a horvát első osztályú Eszék csapatának, ezért az ottani viszonyok révén van összehasonlítási alapom. Alig dolgozik magyar edző a nyugat-európai profi futballban, például horvát sokkal több, ők előszeretettel igazolnak horvát játékosokat. És a transzferértékük akár ugyanolyan tudással is eleve nagyobb, mint a magyar játékosoké. Fontos a játékosügynökök szerepe, kapcsolatrendszere is. Van előrelépés ezen a területen is, de amíg például az NK Osijek költségvetésének nagyjából harminc százalékát fedezik a játékostranszferek, nálunk ez az arány elenyésző. Továbbra is nagy szükség van a szponzorokra.
– Elhiszi Kulcsár Krisztiánnak, a Tisza Párt sportpolitikusának, hogy ha ők nyernek, marad a sport jelenlegi mértékű támogatása?
– Miután akár naponta többször is megváltoztatják a véleményüket, a Tisza Párt politikusainak egyetlen szavát sem hiszem el. Ráadásul nyilvánvaló, hogy ha bevezetik az általuk tervezett adózási szabályokat, akkor a magyar sportnak annyi. A tao és az állami segítség nélkül nem működtethető az utánpótlás- és az amatőr sport, az elmúlt másfél évtizedben kiépült infrastruktúra, a magyar vállalkozások tervezett megsarcolása a vagyonadóval együtt pedig a szponzorációt fogja megölni a versenysportban. A baloldal sajnos mindig a multinacionális cégek érdekeit helyezi a magyar vállalkozások boldogulása elé, a multik pedig minimális mértékben támogatják a magyar sportot, szemben velünk, hazai vállalkozásokkal. Az én cégcsoportom is jelentősen, több tízmilliárd forinttal segíti nemcsak a futballt, hanem a kézilabdát, röplabdát, ökölvívást, magát a Magyar Olimpiai Bizottságot és szinte minden sportágat.
– Van már leánykollégium is a Puskás Akadémián. A női labdarúgásban is hasonló babérokra törnek, mint a fiúk között?
– Igen, játszottunk már Magyar Kupa-döntőt, sőt a felnőttcsapatunk a pontszámot tekintve ebben a pillanatban az első helyen áll a bajnokságban holtversenyben az MTK-val és a Ferencvárossal, valamint minden korosztályban van jó, versenyképes leánycsapatunk. És hadd jelentsem be, hogy az akadémiánk egyik védjegyének számító U17-es fiú utánpótlástornánk, a 2008 óta létező Puskás–Suzuki-kupa műsorán jövőre először szerepel majd a Puskás Akadémia–Real Madrid női U18-as bemutató mérkőzés, 2027-ben pedig, Öcsi bácsi születésének századik és az akadémia elnevezésének huszadik évfordulója tiszteletére megrendezzük az első PSK-t Európa legjobb lánycsapatai számára is, ugyancsak hagyományteremtő szándékkal.
– Ősszel lesz húsz éve, hogy beköltözött az első osztály, az első csapat a formálódó felcsúti akadémiára. Mi a legszebb és a legrosszabb emléke a húsz évből?
– Az egész időszakra jó visszatekinteni, felemelő volt megélni, hogy honnan hova jutottunk el. Miniszterelnök úr, akkor egyébként ellenzékben, 2004-ben alapította a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt, amely már el is múlt húszéves. Azóta, a kezdetektől vagyok az alapítvány kuratóriumának elnöke, fb-elnökként és hatalmas személyes elkötelezettségével Jakab János barátunk volt még itt velünk a legelső lépésektől kezdve, ő nemrég vonult vissza ebből a pozícióból, de az utódja, Vörös József is a kezdetektől segíti a munkánkat. Ami kellemetlen emlék, az az, ahogyan 2010 előtt a hatóságok folyamatosan hátráltattak bennünket, igyekeztek az építkezéseink során mindenbe belekötni, visszatartani az engedélyeket, akadályozták, lassították a munkánkat. De ha belegondolok, hogy ugyanakkor milyen óriások álltak az ügyünk mellé – Puskás Öcsi bácsira és feleségére, Erzsébet asszonyra gondolok, valamint Makovecz Imrére, Mezey Gyurira, Grosics Gyulára, Buzánszky Jenő bácsira, akik közül sajnos már senki sincs közöttünk – akkor, azt hiszem, különösen büszke lehetek mindarra, amit azóta létrehoztunk. Szolnoki Roland, Szoszó, a mai veterán csapatkapitányunk már az első beköltöző csoportnak, az 1992-es születésűek csapatának a tagja volt és válogatott játékos, a Vidivel háromszoros magyar bajnok lett, de nagyon jó szívvel emlékszem az első Puskás–Suzuki-kupára és Gyurcsó Ádám első puskásos góljára a Real Madrid ificsapata ellen, amelyben ott volt a ma már hatszoros BL-győztes Dani Carvajal. Rá egy évre a ma már kétszeres BL-győztes, Európa-bajnok Álvaro Morata lett a PSK gólkirálya. Gyurcsó aztán az első válogatottunk lett és góllal mutatkozott be, mint egykor Puskás. És jött a többi válogatott játékosunk, Scholes, azaz Kleinheisler László, aki nem csak Norvégiában lőtt történelmi gólt az Eb-pótselejtezőn, de aztán három Európa-bajnokságon játszott a magyar válogatottban és sorban a többiek. Sokáig a napjaim nagy részét itt töltöttem, az akadémián. Nagyszerű emlék, amikor először jutottunk föl az NB I-be, amikor először nyertünk érmet az élvonalban, kupadöntőt játszottunk, kiléptünk a nemzetközi porondra, amikor végre megnyertük a Puskás–Suzuki-kupát vagy elindulhattunk az ifjúsági BL-ben.
– Apropó, ebben a sorozatban most is a Puskás Akadémia képviseli Magyarországot, sőt egymás után másodszor jutottak el Európa legjobb 32 ificsapatának mezőnyéig, ami talán a leginkább objektív képet adja a klub pozíciójáról a nemzetközi utánpótlásban.
– Igen, a minap búcsúztattuk a román FCSB-t. Februárban a világ egyik legjobb akadémiája, a lisszaboni Sporting Cristiano Ronaldo Akadémiája következik a 16 közé jutásért. A továbbjutás egyetlen meccsen, itthon dől el, és bár nem mi vagyunk az esélyesek, a futballban bármi megtörténhet. Valóban nagy szó már az is, hogy megint sikerült idáig eljutnunk, hát még ha a nyolcaddöntőbe jutnánk!
– Azt mondta, korábban itt töltötte a napjai nagy részét. Manapság mennyi ideje jut a futballra, a sportra?
– Sokkal kevesebb. Létrehoztam egy rendszert, kineveztem egy menedzsmentet, amelynek révén az akadémia ma már önjáró. Nekem más feladataim vannak, hiszen egy csaknem ötszáz vállalatból álló cégcsoportot irányítok. A hazai bajnoki meccseken persze, ha tehetem, itt vagyok, a nemzetközi kupameccsekre is el szoktam utazni. Néha kimegyek a Veszprém kézilabdameccseire, de minden sportot követek. És persze magam is mozgok, sportolok, hetente általában háromszor megyek az edzőterembe.
– A magyar futball vagy a magyar építőipar fejlődött többet az elmúlt másfél évtizedben?
– A kettőt lehetetlen összehasonlítani, legfeljebb annyi a közös bennük, hogy ég és föld a különbség a mai és a 2010 előtti állapotok között. Persze van összefüggés, hiszen a futball újjáépítése részben szó szerint is értendő, ami az infrastruktúrát illeti, de a szakmai tartalom is rengeteget fejlődött, a magyar bajnoki meccsek is egyre jobbak, a nemzetközi porondon elképesztően teljesítő Ferencvárosról és a válogatottról nem is beszélve. A magyarszabály is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, csak a bevezetése hirtelen, átmenet nélküli, így a többéves szerződéssel rendelkező, de fölöslegessé váló külföldi játékosok miatt igen költséges módja ellen tiltakoztunk belső fórumokon korábban. De jó látni, hogy egyre több magyar van a pályán, ők rúgják a gólokat, ők fejlődnek ezáltal. A már említett, saját nevelésű játékosainkon kívül például tőlünk lett válogatott és igazán most indult be a pályafutása Lukács Dánielnek is. Persze, engem is a sírás kerülgetett a helyszínen, amikor az írek berúgták a harmadik gólt, nagyon megérdemelte volna a csapat és Rossi mester is a továbbjutást a vb-pótselejtezőbe, de menni kell tovább, nem szabad feladni és az Eb-k után a vb-kre is ki fogunk jutni. Ami az építőipart illeti, 2010 előtt a magyar cégek legfeljebb alvállalkozóként dolgozhattak be a külföldi vállalatoknak a nagy projektekbe, ma már a negyven-ötven százalékát a nagy megbízásoknak magyar fővállalkozók nyerik el, de – és máshol ez szinte elképzelhetetlen – a felét még így is a külföldiek. Azelőtt mindent ők építettek. A sporttal, a futballal kapcsolatosak egyébként a legnagyobb beruházások, amelyekben részt vettünk, egy konzorcium tagjaként nagy építőipari vállalatunk, a ZÁÉV építette a fantasztikus világbajnokságnak otthont adó Nemzeti Atlétikai Központot és a Puskás Arénát is, amely óriási büszkeségünkre minden válogatott meccsre megtelik, és májusban a futball Bajnokok Ligája-döntő helyszíne lesz.
– Ott lesz a lelátón?
– Naná, már megvan a jegyem!
