Hamis kilences – Thury Gábor jegyzete

Ha labdarúgó-válogatottunk ötéves jövőjét vizsgáljuk, amelybe egy Európa-bajnokság és két világbajnokság is belefér, azért szét kell választani a tornákat: ha a katari vb-re kijut az együttes, a gerinc adva van, ami a támadókat illeti, a középcsatárposzton Szalai Ádám személye megkerülhetetlen. A 33 éves, 74-szeres válogatott éppen a németek elleni Eb-csoportmeccs napján hosszabbított szerződést egy évvel a Mainzcal, vélhetően a válogatottban is ebben az időintervallumban gondolkodik.

A Hogyan tovább? vagy a Mi lesz nélküle? felvetés már érdekesebb téma. Annál is inkább, mert a Szalai Ádám kapcsán készült összeállításunkból kiderül, bizony a magyar utánpótlásképzés fehér foltja a klasszikus középcsatár posztja. Hogy világosabb legyen: a jelenlegi csapatban Szalai helye, szerepe. Ha kell, megtartja a rá fel­ívelt vagy -passzolt labdát, és a védekezésből is kiveszi a részét. Ez utóbbi feladat régen nem tartozott a centerek reszortjába, a folyamatosan fejlődő sportágban viszont elengedhetetlen, mi több, kötelesség.

Eltávolodva Szalai személyétől, kijelenthető, Marco Rossi – előtte Dárdai Pál és Bernd Storck – azokból válogatott, akik voltak, vannak. Lehet itt most Balogh Norbertre hivatkozni mint Szalai-utódra, aki labdaügyes, ám már 25 éves, és sem fizikailag, sem taktikailag nem mérhető Szalaihoz. Futács Márkó pedig 31 évesen nem valószínű, hogy felkerül a térképre a ZTE-ből… A szükség hozta, hogy a csapat ebben a szerkezetben játszik, mert ez a leginkább célravezető. Már az is óriási változás, hogy válogatottunk a labdabirtoklásban hatalmasat fejlődött – de Európa élcsapataihoz képest még mindig keveset. Ehhez a rendszerhez szinte nélkülözhetetlen Nagy Ádám, Kleinheisler László, Szoboszlai Dominik, Kalmár Zsolt, a jól beilleszkedő Schäfer András és Sallai Roland játéka, s ha feltételezzük, hogy az utóbbi eleve csatár, mellé kellene (legalább) még egyet találni. Nem ismeretlen ez a modern kor futballjában, a szakvezetők választása ilyenkor általában egy nagy játékintelligenciájú, jól lövő, az átlagnál jobban cselező labdarúgóra esik (cikkünk Bernardo Silva, Kevin De Bruyne vagy éppen Cesc Fabregas példáját említi). Ők az úgynevezett hamis kilencesek, akik nem tipikus középcsatárok, de képességeik alapján megoldják a feladatot.

Ennek a feltételnek leginkább a lábadozó Szoboszlai Dominik felelne meg, passzol hozzá a stílus.

Régen amúgy szimplán jó futballistának hívták, aki betöltötte ezt a szerepet.

Manapság hamis kilences.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!