Vízió – Somogyi Zsolt jegyzete

One Vision – talán a legvadabb Queen-rajongók sem emlékeznek arra, hogy ezzel a dallal kezdett az angol sztárbanda 1986 nyarán. A koncertfilm nemcsak Freddie Mercury hangját őrzi: máig szívbemarkoló látni, ahogy az üres stadionban hangol, majd a zsúfolásig telt aréna közönségét énekelteti. Abban az időben különlegesnek számított, hogy a várost repülőről mutatták, a belváros nevezetességei után a gép az akkori Népstadion fölött haladt el – a képkockák mellett az emlékeink őrzik az egykori létesítményt. Magánügy, mégis, a stadion avatásához közeledve egyre gyakrabban jut eszembe, hogy 180 forintos, felfoghatatlanul drága belépőt szerzett a Queen koncertjére a testvérem, máig nem értem, honnan volt ennyi zsebpénze, igaz, a jegy így is a stadion tetejére szólt. Szerencsére barátunk, Gálik Peti tudta, hogy (akkor még) kedves jegyszedő nénik állnak a kapuknál, a marcona biztonsági őrök ideje csak később jött el, valahogy leslisszoltunk az állóhelyre – és már kezdődött is koncert, azzal a bizonyos vízióval. És akkor a válogatott meccsek, a kettős rangadók, kupadöntők, Szuperkupa-meccsek (1993-ban csak itt, csak aznap lehetett rúgni a bedobást!) emléke is hasonlóan él a hétköznapi zenekedvelő futballrajongóban, akinek volt szerencséje 1995-ben és 2007-ben is itt hallgatnia a Rolling Stonest.

Lenyűgöző, hogy az egykori aréna pilonjai ma is felismerhetőek az új Puskás Aréna külsején, belül természetesen teljesen megújult a létesítmény. Romantikus a szurkolóknak, nem mindennapi kihívás lehetett a tervezőnek, hogy a kezdőkör pontosan ugyanott van 2019-ben, mint mondjuk 1959-ben volt, de a nézőtérre belépve nyilván egészen új stadion látképe tárul a szemünk elé. A víziója, azt gondolom, minden futballszurkolónak megvan, szuper lenne itt valamikor Bajnokok Ligája-döntőre menni, de az igazi őrület akkor kezdődne, ha a magyar válogatott Európa-bajnoki csoportmérkőzést játszana itt. Egyelőre reménykedünk, és abban is, hogy 2020 után, az átlagos selejtező mérkőzésekre is megtelik a tribün, és az új generáció tagjainak is hasonlóan szép emlékei lesznek a stadionról, mint azoknak, akiknek még szúrta a fenekét az a rettenetes anyagú, hosszú sárga pad a nyolcvanas években.

Luis Suárez itt van, mi persze Dzsudzsák Balázséknak szurkolunk, és közben számolgatunk: Freddie Mercury már régen nincs közöttünk, ám Mick Jagger még hetvenhat évesen is a színpadon, hátha halljuk még őt is a stadionunkban.