Puskás Aréna: Bodnár György is jön Los Angelesből

A legbüszkébb mégis arra, hogy gyerekként ott lehetett a Népstadion 1953-as megnyitóján, illetve az 1954. májusi 7:1-es magyar–angolon, amely a korábbi stadion talán legdicsőségesebb mérkőzése. A megnyitón a tornászok között lépett fel.

„Én voltam a legügyetlenebb gyerek, lényegében fel voltam mentve tornából, úttörőként valahogy mégis bekerültem abba a csapatba, amely részt vett a nyitóünnepség tornabemutatóján – mondta Bodnár György. – Valamilyen karikákat forgattunk a kezünkben, arra emlékszem. A legjobb az volt, hogy utána felmehettünk a lelátóra, és megnézhettük a Honvéd–Szpartak Moszkva nyitó meccset.”

A 7:1-re pedig kalandos körülmények között jutott be – belógott.

„Telt ház volt, több százezer jegyigénylés érkezett a mérkőzésre, a stadion környéke már kora reggeltől hermetikusan le volt zárva – emlékezik. – De Aradszky Laci barátommal (a 2017-ben elhunyt népszerű táncdalénekes – a szerző) megtaláltuk a kiskaput: a Keleti pályaudvarról mentünk a stadion felé a sínek mentén, majd átmásztunk a vasúti kerítésen, és már benn is voltunk – megjegyzem, ez valószínűleg ma is megoldható. Ez reggel történt, kihúztuk ott a meccsig hátralévő időt, és felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk.”

Bodnár György elmondta, hogy – bár a Népstadion 1953. évi megnyitóját is az örök emlékei között tartja számon – hasonló pozitív érzésekkel készül az új Puskás Aréna megnyitására, és nagyon reméli, hogy ebben a stadionban a magyar futball hasonló sikerekre lesz képes, mint amilyeneket a régi Népstadion falai között is megcsodálhattunk.

„Külön is öröm, hogy a Puskás-hagyaték egy pótolhatatlan része méltó helyre kerül.”