Más kávéház…
Pedig a nyáron már kóstoltuk, milyen az íze a portugálnak, és mégis…
Tényleg más.
Az Európa-bajnokságon elért 3–3 bűvöletében élt a remény, hogy ismét megtörténhet a csoda, de Lisszabonban gyorsan kiderült, hogy mindaz, ami Franciaországban még a földre rántotta a sztárokat (ha kikaptak volna Cristiano Ronaldóék, kiesnek már a csoportküzdelmek végén), az az Eb-arany fényében ismét a csillagokig repítette őket – mégpedig a légies, könnyed futball magasságáig.
Más kávéház…
Számunkra ilyenkor fanyar minden, súlyos vereségről üvöltött az eredményjelző, pokolba hát a világgal – mi, magyarok nagyon nem szeretünk kikapni. Pedig most bele kellene kapaszkodni harminc percbe (és ezzel még véletlenül sem mondom azt, hogy az első félidőben kapott két iskolás gólnak ne keressük az okát, s ne lássuk, csődöt mondott a védekezés), mert a portugálok vezető gólja előtti időszakban mintha az Eb-n látott magyar válogatott tette-vette volna a labdát. De ez csupán félórányi futballféle volt – kevés ahhoz, hogy megédesítse érzéseinket.
Más kávéház…
Persze, hogy más, hiszen az ellenfélnél olyan labdarúgók játszottak, akik Bajnokok Ligája-, Európa-liga-mérkőzéseken vannak érdekelve a mai napig, akik topbajnokságok topmeccsein mérettetnek meg, és akiknél nem kérdés, hogy kezdőként kapnak-e szerepet az európai foci legnagyobbnak mondott rangadóin. Ráadásul évtizedek óta mást sem hallunk, mint hogy a portugál futball az utánpótlás dicsőségeiből építi jövőjét, a Luís Figo nevével bearanyozott korosztály után jöhetett Cristiano Ronaldóék remeklése, s nem mellékesen itt van még egy hangsúlyosnak tűnő érv, ami egy ország futballstílusát erőteljesen meghatározza: a portugál edzők világfutballban betöltött szerepe.
Más kávéház…
Amelynek a kirakatát akkor jó nézegetni, ha siker van, ám nekünk a magyar futball szintjén kicsit mélyebbre, a homályosabb sarkok felé is be kell pillantanunk, hiszen a minőségi főzet valahol hátul készülhetne – azaz nálunk sincs más megoldás, mint lehetőséget adni a magyar fiataloknak. Ha a portugálok ellenünk látott produkciójából indulunk ki, pontosan érzékelhető, mi adhatna új ízt a futballunknak: minél több és több fiatalt muszáj pályára léptetni.
Más kávéház…
Benne a legkeserűbb íz a kudarcé.