„Eladom az Eb-jegyemet”; Kleinheisler csodálói

Nem minden az, aminek látszik vagy aminek előzetesen gondolnánk. Ez többször is eszünkbe jutott a Magyarország–Elefántcsontpart találkozón, amely az utolsó hazai felkészülési mérkőzés volt az Eb előtt.

Legelőször még a meccs előtt, amikor több szurkolóval is arról beszélgettünk, hogy míg fél éve el sem tudták volna képzelni, hogy nem mennek az Eb-re, most azzal kell szembesülniük, látva a franciaországi szállásárakat és egyéb költségeket, hogy hiába van jegyük a tornára, nem lesz pénzük az Európa-bajnokságra, nem tudnak elutazni Franciaországba. Ezért kénytelen-kelletlen árulják a belépőiket az interneten (még ha ez nem is szabályos).

Aztán a találkozó elején a két csapat játékát elnézve is eszünkbe jutott a fenti tételmondat.

Egyrészt örömteli volt, hogy a Böde Dániel által korábban előrevetített fáradtság nem érződött a csapaton, gyorsaságban és futásmennyiségben is bőven felvettük a versenyt Elefántcsontparttal, másrészt több játékostól is láttunk olyan megmozdulásokat, amelyeket korábbi meccseken kevésbé. Gondolunk arra, hogy Nagy Ádám immár a támadásépítésből is egyre bátrabban, jó passzokkal vette ki a részét, Fiola Attila pedig nemcsak a megbízható védőmunkájával, hanem több jó felfutással is észrevétette magát.

Elefántcsontpartot viszont sokszor alig-alig lehetett észrevenni, hiába játszottak rikító narancssárgában a vendégek. Afrika legjobb csapatát vártuk, ehhez képest a 2015-ös Afrika-kupa döntőjében kezdőként pályára lépő csapatból a mieink ellen csak két futballista, Wilfried Kanon és Eric Bailly kezdett (Salomon Kalou játszott még Magyarország ellen a tavalyi győztes döntőben szereplők közül, de azon a meccsen nem volt kezdő, csereként lépett pályára). És a csapat teljesítménye is messze elmaradt attól, amit egy kontinensbajnoktól várnánk. Hátul többnyire stabilak voltak, a támadójátékukban viszont nem sok elképzelés volt. Ez azzal együtt is igaz, hogy a második játékrészben már több akciót vezettek a végére azért csak elfáradó magyar csapat ellen, azonban egy kivételével helyzetig sem jutottak.

Hogy ezen együttessel szemben mit ér az előre tervezett és aztán a pályán többnyire meg is valósított labdabirtoklási fölény és a szervezett, de az ellenfél kapujára kevés veszélyt jelentő magyar játék, azt döntse el Bernd Storck szövetségi kapitány. Neki kell tudnia, hogy a játékosok által is nagyon izzasztónak tartott ausztriai „alapozásról” beesve hol is kell tartania a csapatnak.

Márpedig a kapitány azt mondta, hogy büszkék lehetünk a teljesítményünkre, és a sérüléseket, illetve egyes játékosok meccshiányát figyelembe véve ez nagyon jó produkció volt. Akkor örüljünk ennek, és annak, hogy két tehetséges fiatal, Sallai Roland és Vida Máté is bemutatkozhatott a nemzeti csapatban.

Storck egyébként valószínűleg számokkal is alá tudja támasztani a meccs utáni véleményét, ugyanis a játékosok mezén, a névfeliratnál látszó pukli egy elektronikus mérőszerkezetet rejtett, aminek a számai képet adnak a futballisták futóteljesítményéről.

Cikkünket azzal kezdtük, hogy nem minden az, aminek látszik.

Fejezzük is be ezzel, ez a mondat ugyanis akkor is eszünkbe jutott, amikor jóval a találkozó után egy csapatnyi gyerek olyan lelkesedéssel várakozott autogramokra a játékoskijárónál, mintha legalábbis Cristiano Ronaldót vagy Lionel Messit várták volna. Pedig „csak” Kleinheisler Lászlóra vártak, a csobánkai Scholesra – Csobánkán nőtt fel, és amikor a gyerekcsapat „Csobánka, Csobánka!” kiáltással fogadta, mosolyogva indult meg feléjük –, akivel boldogan fotózkodtak, majd büszkén kiabálták világgá: „Mekkora királyság, Laci aláírta a labdámat!”

A gyerkőcök valószínűleg akkor sem Yaya Touréra vártak volna, ha a Manchester City klasszisa eljön a meccsre. Őket az a „kis vörös” érdekelte, aki ezúttal is szívvel-lélekkel küzdött, ahogy egyébként a többiek is. Legyen így az Eb-n is, és mit sem számít majd a tartalékos elefántcsontparti válogatott ellen elért 0–0!

Szurkolj élőben az Eb-n! www.pegazus.hu

EB-FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–ELEFÁNTCSONTPART 0–0
Budapest, Groupama Aréna, 19 900 néző. Vezette: Vlado Glodjovics (Vladimir Jovanovics, Vladimir Csadjenovics – szerb)
MAGYARORSZÁG: Király G. (Gulácsi, a szünetben) – Fiola, Juhász R., Lang, Kádár – Nagy Á. (Böde, 70.), Pintér Á. – Gyurcsó (Nikolics, 64.), Kleinheisler (Gera, a szünetben), Dzsudzsák (Vida, 89.) – Szalai Á. (Sallai R., 79.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
ELEFÁNTCSONTPART: Gbohouo – Bagayoko, Bailly, L. Koné, Kanon (Bamba, 75.) – Seri, Diomandé (Kessié, a szünetben), S. Kalou (Konaté, 67.) – Gradel (T. Touré, 66.), Kodija (Sio, 85.), Angban (N’Guessan, 89.). Szövetségi kapitány: Michel Dussuyer