Milyen a Dárdai-csapatok játéka? Ronda és finom!

ERWIN KOEMAN ÉS A MEZ SZAGA

Dárdai eddigi edzői munkájának boncolgatását érdemes két alapvetéssel kezdeni, mindkettőt ő maga határozta meg.

Az egyik, hogy szakmailag Erwin Koemant tekinti az egyik példaképének. Azt a holland szakembert, akinél utoljára szerepelt játékosként a magyar válogatottban (2010. március 3., Magyarország–Oroszország 1–1). Hozzá hasonlóan a 4–2–3–1-es hadrendre és a nagyon zárt, a kaputól minél távolabb kezdődő védekezésre esküszik.

A másik alapvetése, amit még januárban, egy kötetlen sajtóbeszélgetésen fogalmazott meg, hogy senki ne számítson szép játékra. Sokkal inkább csúnyára, vagy ahogy később korrigált, szervezettre. Ezt ő kimondottan a jelenlegi válogatottra értette, de tulajdonképpen a Herthánál is hasonló a helyzet. Dárdai tisztában van azzal, hogy sem a válogatottnál, sem Berlinben nem áll a rendelkezésére olyan játékosállomány, amellyel a kombinatív támadójátékot meg lehet valósítani. A válogatott kapcsán egyszer már el is mondta, nem mindig mennek oda a passzok, ahová kellene, ehhez kevés megfelelő játékosunk van.

Mi marad akkor? „Szervezett játékkal pontgyűjtögetés – ebben a társaságban ennyi van – válaszolta az idézett beszélgetésen a kapitány. – Ennek a mostani csapatnak az összefogás lehet az ereje, az, amit az ősszel láttunk, és ha ez megvan, akkor azok a nüanszok, amelyek eddig nem mellettünk voltak, most a mi javunkra dönthetnek. Szakmailag, emberileg mindent megteszünk, aztán meglátjuk, mi jön ki belőle. Rengeteget dolgoztunk a pontokért, szaga volt a meznek.”

Most pedig lássuk, tételesen, hogy az átizzadt mezen kívül szakmailag mi jellemzi a Dárdai-csapatokat. Mik az erősségei, mik a gyengéi.

KEVÉS LÖVÉS, KEVÉS KAPOTT GÓL

Dárdaival hét bajnoki meccset játszott a Hertha BSC, ezek közül csak három találkozón kapott gólt (mind a háromszor kettőt), összesen hatot. Ez mérkőzésenként 0.86-os átlagnak felel meg. Elődjénél, Jos Luhukaynál 19 bajnokin 38-szor találtak be az ellenfelek, vagyis akkor mérkőzésenként két gólt kaptak a berliniek.

A válogatottnál a Dárdaival lejátszott négy mérkőzés közül kétszer kaptunk gólt, összesen hármat (0.75-ös átlag).

A kapitány korábban azt tanácsolta, „nézzétek meg, alig lőttek kapura ellenünk!”. Az InStat Football statisztikai adatainak segítségével megnéztük, és való igaz, nem sokszor kerülnek helyzetbe az ellenfelek Dárdai csapataival szemben.

A Hertha ellen átlagosan 12 lövéssel próbálkoztak a riválisok, de ezek jelentős része nem volt igazán veszélyes kísérlet, ugyanis a kaput meccsenként csak 3.7-szer találták el, ami magyarázatot ad a kevés kapott gólra is. Mint ahogy az is, hogy ezeknek a lövéseknek az átlagos távolsága 16.1 méter, vagyis a tizenhatoson belül viszonylag ritkán kerülnek lövőhelyzetbe az ellenfelek. Igaz, amikor 5-7 méterről lőni tudtak, és el is találták a kaput, akkor jó eséllyel gól született. Hét méteren belülről nyolcszor találtak kaput az ellenfelek, ebből öt gól esett, míg a tizenhatoson kívülről csak egy gólt kapott a Hertha.

A magyar válogatott védelme a vizsgált négy találkozón összesen 11-szer nem tudta megakadályozni, hogy az ellenfelek eltalálják a kapunkat, meccsenként átlagosan 2.75-ször, míg az átlagos lövési kísérletek száma a mieink ellen 8.75. Hasonlóság a Herthához képest, hogy a kapott góljaink közelről születtek, a háromból kettő hat méteren belülről (a távolság átlaga nálunk nyolc méter, Berlinben tíz).

PÁRHARCOK – A HERTHA NAGY ERŐSSÉGÉT JELENTIK

A Dárdai csapatok nagy erénye a lelkesedés, a küzdőszellem, ami statisztikailag a leginkább talán a párharcokon mérhető le. A Hertha ezen a téren kiemelkedő, ugyanis a magyar trénerrel a kispadon a hét meccsből csak egyszer, a Wolfsburg ellen 2–1-re elveszített találkozón maradt alul a párharcok tekintetében (akkor a 141 párharcnak csak a 45 százalékát nyerte meg), háromszor döntetlenre végzett ezen mutató alapján (a Mainz, a Stuttgart és a Schalke ellen).

Nemzeti csapatunk párharc mutatója ennyire azért nem imponáló. Az oroszokkal és a románokkal szemben – még ha nem is sokon múlt – alulmaradtunk ezen a téren. Feröeren nálunk volt minimális különbséggel több nyertes párharc, a finnekkel „ikszeltünk”.

A Hertha meccsein egyébként – a Bundesliga magas színvonalából is adódóan – jóval több a párharc, mint a válogatott találkozókon, ebből is adódik, hogy míg a berliniek meccsenként átlagosan 97 párharcot nyernek meg, addig Juhász Rolandék csak 81-et.

A Herthának és a válogatottnak is erősségét jelentik a levegőben megvívott párharcok, ezek közül nemzeti csapatunk csak az oroszokkal szemben maradt alul, a másik három riválisánál jobb volt.

Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Hertha a hét góljából hármat ért el fejes után (kettőt fejjel szerzett, egyet lefejelt labda után lőtt), míg a magyar válogatott a négyből kettőt (egyet fejjel, egyet lefejelt labdából).

RÖGZÍTETT HELYZETEK ÉS KONTRÁK – UTÓBBIBAN FEJLŐDNÜNK KELL

Az olyan csapatok esetében, amelyek inkább alkalmazkodó futballt játszanak – ilyen a Hertha és a magyar válogatott is –, azaz nem dominálnak a találkozókon, nem törekednek feltétlenül labdabirtoklási fölényre, minél több helyzet kialakítására, kiemelten fontos szerepük van támadásban a rögzített helyzeteknek (szöglet, szabadrúgás, tizenegyes vagy bedobás). Azoknak a szituációknak, amelyeknél a játéktudásbeli különbségek csökkenthetők, nagyobb a gólszerzés esélye.

Válogatottunknak már az Egervári-érában is ez volt az egyik erőssége, és Dárdainál is két gólt szereztünk ilyen helyzetből: egyet szabadrúgásból, egyet szögletből.

A Herthának három ilyen gólja volt Dárdaival: egy bedobás után lefejelt labdából, egy beívelt szabadrúgást követő fejesből és egy tizenegyesből.

Az alkalmazkodó futballt játszó csapatok másik fegyvere támadásban a megszerzett labda utáni gyors ellenakció lehet. A Hertha két gólt lőtt kontrából, Dzsudzsák Balázsék egyet sem. A berliniek meccsenként átlagosan hárommal több kontrát tudnak vezetni (19-et), mint a mieink, pedig a találkozók nagyobb részében ugyanúgy átadják a kezdeményezés lehetőségét az ellenfeleknek, megteremtve ezzel a kontra lehetőségét. Ebben a játékelemben mindenképpen fejlődnünk kellene.

A VÉGÉN CSATTAN AZ OSTOR – AMI PINTÉRNÉL NEM MŰKÖDÖTT

A Dárdai-stílus egyik alapja, hogy fizikailag és mentálisan is végig bírja a csapat az adott meccset.

„Végig bírtuk erővel a mérkőzéseket, pedig higgyétek el, három nap alatt az erőnléten nem lehet javítani” – mondta a szakember korábban a válogatott kapcsán.

A kulcs valószínűleg a megfelelő erőbeosztás. Ez az, ami Pintér Attilánál például nem működött, és a korábbi kapitány többször is arra panaszkodott, hogy egy félidő vagy legkésőbb hatvan perc után „elfogyott” a csapata.

A Dárdai-csapatok azonban nem fogynak el, ezért fordulhatott elő, hogy a szakvezetőként megvívott 11 összecsapásból hat gólt szereztek a játékosai az utolsó tíz percben, a Hertha és a válogatott is hármat. A hatból három győztes gól volt.

A DÁRDAI-CSAPATOK GYENGÉI – VAN, AMIT A MESTER SEM TUD MEGTANÍTANI

Végezetül nézzük meg, melyek azok a játékelemek, amelyek nem tartoznak a Dárdai-csapatok erősségei közé. Azonban rögtön hozzá is kell tenni, hogy ezek egy része a választott játékstílusból is fakad.

Az egyik ilyen, hogy kevesebbet birtokolják a labdát az ellenfeleknél, kevesebb akciót vezetnek, és kevesebbszer kerülnek lövőhelyzetbe.

A Hertha a hét mérkőzésből csak kettőn tudott többször kapura lőni ellenfelénél, és a labdabirtoklást is csak kétszer nyerte meg. Átlagosan csak nyolcszor veszi célba a berlini gárda a kaput (mint fent jeleztük, ellene 12-szer próbálkoznak), de 3.7-szer el is találja, ami azért nem rossz arány. Ebből szerzett hét gólt (egyes átlag). A labdát átlagosan 43 százalékban birtokolja.

Nemzeti együttesünk a lövések tekintetében – átlagosan 9.75-ször próbálkoztunk és 4.25-ször találtunk kaput, négy gólt szereztünk (ez is egyes átlag) – két riválisát is felülmúlta, Feröer mellett Romániát (8–2 és 3–2 volt a kaput eltaláló kísérletek száma a javunkra).

Viszont labdabirtoklásban mindig alulmaradt! Leginkább éppen a csoport leggyengébb csapata, Feröer ellen (60–40 százalék oda). Ez még azzal együtt is ciki, hogy tudjuk, a vezetés megszerzése után tulajdonképpen már csak egy célunk volt, megőrizni az eredményt. Átlagos labdabirtoklásban egyébként nem sokkal maradunk el a Herthától, a mi adatunk 42.25 százalék.

A végére maradt még egy fontos mutató, amelyben válogatottunknak mindenképp fejlődnie kellene, ez pedig a passzpontosság.

Az odáig még rendben van, hogy az összes ellenfelünk többet passzolt, mint mi, hiszen ez adódik a játékstílusunkból, de azért az nagyon nincs rendben, hogy még Feröer is nyolc százalékkal pontosabban passzolt a mieinknél. 685 átadásából 83 százalék volt sikeres, nálunk a 478 passz 75 százaléka volt pontos. Ez az a játékelem, amit talán a legkevésbé tud befolyásolni Dárdai, ugyanis passzolni nem neki kellene megtanítania a játékosokat…

Átlagosan egyébként 436 passzunk van meccsenként, ennek 77 százaléka sikeres. A Hertha is csak egy ellenfelénél passzolt jobban, ráadásul átlagban még a mieinknél is gyengébbek az átadásai, átlag 391.5 passz mellett 74.5 százalékos a pontosság.

RONDA, DE EREDMÉNYES – A SZURKOLÓKNAK ÍZLIK; MIBEN KELL JAVULNUNK A GÖRÖGÖK ELLENI MECCS ELŐTT?

„Sza.ul nézett ki” – ezt mondta ki őszintén, mismásolás nélkül a kapitány a Feröer elleni mérkőzést követően, és ezt a megállapítást néhány Hertha-meccs után is mondhatta volna, hiszen például az Augsburg elleni hazai és a Stuttgart elleni idegenbeli találkozón sem játszott jól a csapata, de szerzett négy pontot, ami mindennél fontosabb.

Inkább nézzen ki sza.ul, és nyerjünk 1–0-ra, mintsem kikapjunk 1–0-ra, ahogy a görögök (ráadásul ők hazai pályán szenvedtek vereséget Feröertől). De említhetjük az északírek elleni mérkőzést is, ami rosszul is nézett ki, és még pontot sem szereztünk.

Dárdai a bennmaradásért küzdő Herthával 11 pontot szerzett, a válogatottal három tétmeccsen hetet. Ezek után nem kell magyarázkodnia, ez a teljesítmény „ízlik” a szurkolóknak, még ha a játék nem is szép.

A hibákat azonban javítani kell, amennyire csak lehet. A válogatottnak már vasárnap, a Görögország elleni meccsen.

A fizikailag erős görögök ellen fontos lenne, hogy a párharcmutatóban – ami eddig sem volt rossz – még előrébb tudjunk lépni, hogy ne helyezhessenek minket túl nagy nyomás alá. Mivel a görögöknek is vannak magas embereik, kimondottan érdekes lesz, hogy a légi csatákat melyik csapat nyeri meg. Az alapvetés, hogy az eddigi meccsekhez hasonlóan ezúttal se hagyjuk az ellenfelet sokat lőni. Az nem baj, ha átadjuk a területet, de akkor vezessünk eredményes kontrákat, mert ez az utóbbi meccseken elmaradt. És tessék pontosabban passzolni, mert enélkül nincs futball!

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE A GÖRÖGÖK ELLEN

KAPUSOK
Bogdán Ádám (Bolton Wanderers – Anglia), Dibusz Dénes (Ferencváros), Király Gábor (Fulham – Anglia)

VÉDŐK
Fiola Attila (Puskás Akadémia FC), Guzmics Richárd (Wisla Kraków – Lengyelország), Juhász Roland (Videoton FC), Kádár Tamás (Lech Poznan – Lengyelország), Lang Ádám (Győri ETO FC), Leandro de Almeida (Omonia – Ciprus), Simon Krisztián (1860 München – Németország), Vanczák Vilmos (FC Sion – Svájc)

KÖZÉPPÁLYÁSOK
Elek Ákos (Csangcsun Jataj – Kína), Gera Zoltán (Ferencváros), Hajnal Tamás (Ferencváros), Koman Vladimir (Diósgyőri VTK), Pintér Ádám (Levadiakosz – Görögország), Tőzsér Dániel (Watford – Anglia)

TÁMADÓK
Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva – Oroszország), Nikolics Nemanja (Videoton FC), Priskin Tamás (Győri ETO FC), Stieber Zoltán (Hamburger SV – Németország), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország), Varga Roland (Ferencváros)

BIZTONSÁGI TARTALÉKOK
Bartha László (Paksi FC), Böde Dániel (Ferencváros), Forró Gyula (Újpest FC), Gulácsi Péter (Red Bull Salzburg – Ausztria), Szélesi Zoltán (Puskás Akadémia FC), Varga József (Debreceni VSC-Teva)

2014. szeptember 7.:
Magyarország–Észak-Írország 1–2 (Priskin 75., ill. McGinn 81., Lafferty 88.)
Feröer–Finnország 1–3 (Holst 41., ill. Riski 53., 78., R. Eremenko 82.)
Görögország–Románia 0–1 (Marica 10. – 11-esből)

Október 11.:
Románia–Magyarország 1–1 (Rusescu 45., ill. Dzsudzsák 82.)
Finnország–Görögország 1–1 (Hurme 55., ill. Karelisz 24.)
Észak-Írország–Feröer 2–0 (McAuley 6., K. Lafferty 21.)

Feröer–Magyarország 0–1 (Szalai Á. 21.)
Finnország–Románia 0–2 (Stancu 54., 83.)
Görögország–Észak-Írország 0–2 (Ward 9., K. Lafferty 51.)

November 14.:
Magyarország–Finnország 1–0 (Gera 84.)
Görögország–Feröer 0–1 (Edmundsson 61.)
Románia–Észak-Írország 2–0 (Papp 74., 79.)

2015. március 29.:
Magyarország–Görögország, 20.45
Észak-Írország–Finnország 18.00
Románia–Feröer 18.00

Június 13.:
Finnország–Magyarország, 18.00
Feröer–Görögország 20.45
Észak-Írország–Románia 20.45

Szeptember 4.:
Magyarország–Románia, 20.45
Görögország–Finnország 20.45
Feröer–Észak-Írország 20.45

Szeptember 7.:
Észak-Írország–Magyarország, 20.45
Finnország–Feröer 20.45
Románia–Görögország 20.45

Október 8.:
Magyarország–Feröer, 20.45
Észak-Írország–Görögország 20.45
Románia–Finnország 20.45

Október 11.:
Görögország–Magyarország, 18.00
Finnország–Észak-Írország 18.00
Feröer–Románia 18.00