Molnár Rajmund: Lengyelországból még nagyobbat lehet dobbantani

– Hogyhogy Krakkó helyett Szczecinben kötött ki?
– A részletekbe nem mennék bele, de örülök, hogy így alakult – mondta a Nemzeti Sportnak a válogatottba meghívott 23 éves Molnár Rajmund, akiről úgy hírlett, a Cracovia játékosa lesz, ám az átigazolási időszak utolsó napjaiban meglepetésre a Pogon Szczecinhez írt alá, a Transfermarkt szerint a lengyelek másfél millió eurót fizettek érte az MTK Budapestnek. – Befolyásolta a döntésemet, hogy a Pogonnál mindenki ragaszkodott a szerződtetésemhez. A tulajdonos már az első beszélgetés alkalmával meggyőzött: videóhívással egyeztettünk, és tetszettek a tervei. Az is számított, hogy a megbeszélésen további öt-hat elöljáró jelen volt. Éreztem, hogy komolyan vesznek, úgyhogy nem haboztam, elfogadtam az ajánlatot.

– Milyen csapat a Pogon?
– Az előző idényben a negyedik helyen végzett, és most is az a célja, hogy az élmezőny tagja legyen. Belehúzott az átigazolási időszakban, erősödött a kerete. A klub vezetői azzal is csábítottak, hogy egy Premier League-ből érkező futballista játszik mögöttem, a Leedsből szerződtetett Sam Greenwood futballozik a tízes szerepkörében.

– Ezek szerint középcsatárként számítanak önre?
– A Kielce elleni bemutatkozó mérkőzésemen centerként kaptam szerepet, és a tervek szerint a folytatásban is elöl játszom. Az elsődleges feladatom a támadások befejezése lesz, nem titok, a Pogonnál gólokat várnak tőlem. A kezdő tizenegybe igazoltak, de tudom, hogy a futballban semmit sem adnak ingyen. Minden edzésen és minden meccsen bizonyítani akarom: helyem van a pályán.

– Az MTK-ban jellemzően a támadósor bal oldalán szerepelt. Örül annak, hogy ezentúl kilencesként futballozhat?
– Mindig is középcsatárként tekintettem magamra – az MTK-ban is ezen a poszton kezdtem, a sérülésemből felépülve kerültem ki a bal szélre. Jól sült el a posztváltás, de cseppet sem bánom, hogy újra kilencesként bizonyíthatok.

– Előrelépést jelent a lengyel élvonal és a Pogon az NB I, illetve az MTK Budapest után?
– Olvastam olyan véleményeket, hogy a lengyel első osztály nem erősebb a magyarnál, de aki ilyet állít, szerintem nincs tisztában az erőviszonyokkal. Sportolóként nem a visszhangok alapján mérlegelek, a menedzsereim segítségével igyekeztem olyan klubot választani, amely minden szempontból előrelépést jelent. Úgy érzem, jó döntést hoztam a pályafutásomban, olyan ligába szerződtem, amelyből még nagyobbat lehet dobbantani. Az sem mellékes nekem, hogy új stadionban, húszezer néző előtt futballozhatok a hazai meccseken.

– Augusztus harmincadikán lett hivatalos a klubváltása. Gondolom, nem úgy tervezte, hogy az átigazolási időszak végén dől el, hol játszik.
– A futball már csak ilyen, magyar játékosként különben sem egyszerű külföldre szerződni. A menedzsereim a játékosmozgásokat figyelve a nyár elején jelezték, augusztus végén pöröghetnek fel az események. A felkészülés során volt bennem feszültség, lélekben talán már valahol máshol jártam, ám idővel rendeztem magamban a helyzetet. Ahogy elindult a bajnokság, egyre több megkeresés érkezett, és akkor már sejtettem, hogy előbb-utóbb meglesz az új csapatom.

– Aligha mellékes, hogy nagyszerűen kezdte az idényt, öt bajnokin öt gólt szerzett.
– Pedig az edzőmérkőzéseken nem játszottam jól, ám a Ferencváros elleni gólommal átszakadt bennem egy gát. Jókor, jó helyen sült el a lábam, onnantól fogva ment a játék, a gólok is jöttek.

– Utánpótláskorúként a Benficában futballozva nem sikerült berobbannia a sztárcsapatba, hazatérve megjárta a poklot, még a megye egyben is játszott, ám a kemény munkája eredményeként felküzdötte magát az NB I-be, és már válogatott kerettagként szerződött a Pogonba. Mit jelent önnek, hogy huszonhárom évesen ismét légiósnak áll?
– Ahogy ezt végiggondolom, a hideg is kiráz. Nem volt olyan régen, alig több  mint négy évvel ezelőtt, hogy megyei szinten léptem pályára, most szeptemberben pedig tagja lehettem a válogatott keretének. Pályafutásom legnagyobb hibájának tartom, hogy tizennyolc évesen hazajöttem Portugáliából, és nem vállaltam a kölcsönjátékot a helyi harmadosztályban, de ezen már nem rágódom. Sokkal fontosabb, hogy felépítettem magam, és most a külföldi szerződéssel elértem az egyik nagy célomat – amióta visszatértem Magyarországra, ezért dolgoztam.

– Volt olyan időszak az életében, amikor úgy érezte, hiábavaló minden erőfeszítése, nem jut egyről a kettőre?
– Mindig is hittem benne, hogy a befektetett munka előbb-utóbb megtérül. A győri időszakomról nem szeretnék sokat beszélni, mert akkor voltam a legmélyebben – maradjunk annyiban, nem a képességeim miatt kerültem a megyei szinten szereplő tartalékcsapatba. Sokat köszönhetek Mónos Tamásnak, amiért Csákvárra vitt és lehetőséget adott, hogy az NB II-ben bizonyítsak. Szombathelyen kiugró idényem volt, tizenöt gólt szereztem, majd az MTK-nál is éltem a bizalommal, megmutattam, mi rejlik bennem. Sok tényező játszott közre abban, hogy megadatott a lengyelországi lehetőség: kellett hozzá a kemény munka, a jó teljesítmény, némi szerencse, valamint a szeretteim támogatása és a mögöttem álló menedzsment munkája, hogy a Pogonba szerződhessek. 

– Mi lendítette át a nehezebb időszakokon?
– A futballban nem lehet elkerülni a csalódásokat, de sosem szabad visszavenni a melóból. Minden helyzetben készen kell állni, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor kapja meg a lehetőséget a bizonyításra. Tisztában vagyok a képességeimmel, mindig is bíztam magamban, ezért ha valami nem sikerült, gyakran azzal nyugtattam magam, hogy nem feltétlenül minden az én hibám, és továbbra is keményen dolgoztam az edzésen.

– A külföldi szerződéssel teljesült egy vágya – mi jön ezután?
– Fiatal és ambiciózus vagyok, hétről hétre magas szinten szeretnék teljesíteni. Olyan bajnokságba kerültem, ahonnan egy-két jó idény után még erősebb ligába lehet továbblépni, ez is a szemem előtt lebeg. A Pogon sem a pályafutásom végéig számol velem, abban a reményeben fizetett értem, hogy idővel még magasabb összegért értékesítse a játékjogomat. Jó lenne kupát nyerni a csapattal, és természetesen abban is bízom, hogy hamarosan bemutatkozhatok a válogatottban – érzelmes pillanat lenne, ha éppen Lisszabonban léphetnék először pályára címeres mezben.