Légiósok: Klubtársaim az angol meccsel fogadtak – Szalai Attila

– Ennyire sima összecsapásra számított?
– Mindkét csapat felkészülését jól szolgálta a találkozó, még akkor is, ha ilyenkor senki sincs csúcsformában, és elég megterhelő edzések után kell pályára lépni – mondta lapunknak a Mol Fehérvár ellen 3–0-ra megnyert felkészülési mérkőzést követően Szalai Attila, a Fenerbahce és a magyar válogatott 24 esztendős védője. – Összességében jól futballoztunk, szerdától pedig már Isztambulban folytatjuk a felkészülést. Jó érzés volt ismét találkozni a válogatott társakkal, ráadásul a Fehérvár szakmai stábjában is sok ismerős arcot láttam. Michael Boris vezetőedzőnek az U19-es és az U21-es magyar válogatottban is évekig voltam a játékosa, rajta kívül Preisinger Sándorral és Késedi Gáborral is hosszú ideig dolgoztunk együtt korábban.

– Csapata a Dinamo Kijev elleni Bajnokok Ligája-selejtezővel kezdi el az idényt jövő hét után. Mit jelentene a BL-csoportkör elérése?
– A török bajnokság mellett a BL is nagyon fontos a klubnak, nagy álom válna valóra azzal, ha elérnénk a főtáblát. Ezért dolgozunk, ezért teszünk meg mindent a következő hetekben.

– A célok eléréséért nagy részben a júniusban kinevezett Jorge Jesus felel. Milyenek az első benyomásai a portugál szakvezetőről?
– A labdarúgás világában mindenki ismeri a nevét, Portugáliában és Brazíliában is számos trófeát nyert, nyilván nem véletlenül. Karakteres személyiség, a csapat is vevő az elképzeléseire, a mostani időszakban pedig próbáljuk minél inkább elsajátítani azokat a mozgásokat és taktikai formációkat, amelyeket kér tőlünk. Mindennap próbálunk tanulni valamit, a kemény edzések mellett nagyon sok a videózás, és a közös csapatmegbeszélés. Az eddigi benyomások alapján jó úton járunk.

– A Fehérvár elleni felkészülési ­meccs előtt és után is láttuk, hogy imádják a szurkolók. Isztambulban ki tud egyáltalán menni az utcára anélkül, hogy azonnal közös fotót vagy aláírást kérjenek öntől?
– A szurkolóink fanatizmusát nehéz lenne szavakkal leírni, de ha valakit tényleg érdekel, nyugodtan látogasson el Isztambulba... Az összes hazai meccsünkön fantasztikus hangulatban futballozunk, igazi katlan az arénánk. A mostani, ausztriai edzőtáborozás alatt is több ezer Fenerbahce-drukker jött ki a meccseinkre, a múlt szombati, Partizan elleni felkészülési találkozón a grazi Merkur Arena egész hosszanti oldala megtelt, a szurkolók pedig végigénekelték a kilencven percet. Isztambulban valami hasonlót kell elképzelni, annyi különbséggel, hogy nem öt-hat-, hanem ötven-hatvanezer ember biztat minket.

– Mennyiben lett jobb futballista Törökországban?
– A játék valamennyi elemében fejlődtem, de legtöbbet talán a támadásépítésben. A Fenerbahce mindig labdabirtoklásra törekszik, igyekszünk a kapustól és a védősortól felépíteni az akciókat, de emellett végig figyelnünk kell arra, hogy zárt és szervezett maradjon a védekezés.

– Mennyire tudja magát függetleníteni az átigazolási hírektől? Szinte nincs olyan hónap, hogy a sajtóban ne boronálnák össze valamelyik európai topcsapattal.
– Érdemben továbbra sincs mit mondanom ezekkel a hírekkel kapcsolatban. Az utóbbi hetekben és hónapokban többször elmondtam, hogy nem szeretnék foglalkozni ezekkel a pletykákkal, kizárólag a klubom és a válogatott sikereire koncentrálok.

– A Nemzetek Ligája-meccsek után kapott némi pihenőt a felkészülés előtt. Teljesen kikapcsolt, vagy sokat járt az agya a négy júniusi mérkőzésen?
– A tíznapnyi pihenőt a családommal és a párommal töltöttem, de nem telt el úgy nap, hogy ne jutottak volna eszembe azok az élmények, amelyeket átéltem a válogatottal. Fantasztikus eredményeket értünk el, és talán nem túlzás azt mondani, hogy ezzel a magyar labdarúgás történelmébe is beírtuk magunkat.

– A Fenerbahce öltözőjében volt ­visszhangja az angolok elleni négy nullás győzelemnek?
– Persze! A felkészülés első edzésén az összes csapattársam az angol meccsel fogadott. Az egész világhoz hasonlóan ők is rácsodálkoztak az eredményre, és a szakmai stáb is gratulált a válogatott teljesítményéhez.

– Minek köszönhető, hogy ennyire összeállt a válogatott?
– Nagyon összetett kérdés, de amikor erről beszélünk, rendre a csapategységnél lyukadunk ki. Az összes játékos az utolsó percig küzd a címerért és a társakért, minden mérkőzésen ezzel a mentalitással lépünk pályára. Fontos lenne ugyanakkor, hogy tartsuk a szintet, már csak azért is, mert a futballban mindig lehet fejlődni. Az eredmények ellenére vannak hibáink, fontos lesz, hogy ezeket kijavítsuk, az erősségeinket pedig még inkább ki kell domborítanunk.

– Egy év múlva ugyanekkor miről beszélne szívesen?
– Mondjuk, arról, hogy a Fenerbahcéval megnyertük a török bajnokságot, emellett bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe, amelyben szintén jól szerepeltünk. Ha ehhez hozzátehetem, hogy a válogatottal is folytattuk a jó szereplésünket, akkor elég jó hangulatú beszélgetés lesz.