Inkább a kohóban – Thury Gábor jegyzete

Noha a Galatasaray is bejelentkezett Szalai Ádámért, ne vegyünk rá mérget, hogy a magyar légió egyik legkarakteresebb futballistája, a Hoffenheim csatára – a másik a szintén Bundesliga-szereplő RB Leipzig kapusa, Gulácsi Péter – Törökországban folytatja pályafutását. A 31 éves támadó szerződése a nyáron lejár, tehát a Hoffenheimnek a téli átigazolási időszak az utolsó lehetőség, hogy pénzt kapjon játékosáért. A nyártól ugyanis már csak Szalaival kell megegyeznie a kérőnek.

Nyilván az átigazolási piac rezdüléseit a téli játékosmozgások lehetősége rengéssé erősíti – mikor, ha nem az aktuális átigazolási szezonban cikkezzenek a médiumok, honnan hová mennyiért igazolhatnak a piac szereplői?! Mivel a lejáró szerződésű labdarúgók külön kategóriát képviselnek, érthető, ha felerősödnek a velük kapcsolatos hírek. A Galatasaray úgy okoskodik, hogy 300 ezer euróért megszerzi az 52-szeres magyar válogatottat kölcsönbe a tavaszra, hogy a nyáron már csak a futballistával egyezkedve magához láncolja. Ezt a vonalat erősíti, hogy a Bild valószínűsíti, hogy Szalaival nem hosszabbít a Hoffenheim.

A fent leírtakból azt a következtetést is levonhatnánk, hogy az érintett játékosok ki vannak szolgáltatva, ugyanakkor a magyar válogatott vezéregyénisége még 2018 decemberében kijelentette, ő teheti a legtöbbet, hogy európai topligában folytathassa, s a török bajnokság nem tartozik ebbe a kategóriába. Ráadásul Szalai kapcsán a VfB Stuttgart érdeklődéséről is lehet hallani.

Ne kerüljük meg a kérdést: melyik verzió lenne jobb a magyar válogatottnak? A válasz egyszerű: teljesen mindegy, a jó Szalai kihagyhatatlan. Nyilván ennek egyik feltétele, hogy rendszeresen játsszon, s ebből a szempontból nem számít, melyik klubban folytatja. Mégis, valami azt súgja, Szalai a Bundesliga kohójában edződve többet tehet a nemzeti együttesért, mint a Galatától érkezve. Nem becsülöm le a Süper Lig csapatait, de a német bajnokság sokkal magasabb színvonalú, mint a török első osztály, arról nem beszélve, hogy kiegyensúlyozottabb, s azt is megkockáztatom, hogy a német futballkultúra közelebb áll a magyarhoz, mint a török. Ugyanakkor az is tény, hogy Törökországból könnyebben érkezhet „visszautasíthatatlan ajánlat”, mint egy Bundesliga-klubtól, ami nem jelenti azt, hogy csatárunknak a német első osztályból érkező ajánlatot vissza kellene utasítania... Mi billentheti a mérleg nyelvét az egyik vagy a másik oldalra? Nos, ha hiszünk Szalainak – s miért ne hinnénk? –, a motiváció.

Noha vannak, akik az ő korában már levezetnek, ő még a kohóban edződne.