Haladás: A vezetők úgy ítélték meg, hogy nincs szükségük rám – Király Gábor

– Mi a legélvezetesebb része a fiatal kapusok edzésének?
– Talán az, amikor egy mozdulatnál elmondjuk a gyerekeknek, hogy mit lehetne másként csinálni, ők megfogadják a tanácsunkat, és amikor a következő labdát már elérik, őszinte öröm tükröződik az arcukon – felelte lapunknak Király Gábor, a nemrégiben visszavonult 108-szoros válogatott kapus, aki idén júliusban is megtartotta hagyományos kapustáborát. – Ahelyett, hogy túlbonyolítanánk a feladatokat, inkább olyan gyakorlatokat mutatunk a kollégáimmal, amelyek után a srácok kivédik a korábban elérhetetlennek tartott lövéseket is. Utána felkelnek a földről, és látszik a tekintetükön, úgy érzik, tanultak valamit. Nekünk ez a legjobb visszajelzés.

– Lát megilletődöttséget a gyerekeken? Mégiscsak válogatottsági rekordertől tanulhatnak…
– A visszatérő kapusok már kellő önbizalommal érkeznek a táborba, az újoncok beilleszkedését pedig segíti a közeg. Eleinte a felnőttek többségében is kialakul egyfajta távolságtartás, amikor új társaságba és környezetbe csöppennek. A gyerekeknél sincs ez másként. Ám a társak és az edzők egyaránt segítenek abban, hogy minél előbb feloldódjanak a táborlakók.

– A hétköznapjait teljes mértékben a Király Sportegyesület vezetése tölti ki?
– A klub kétségkívül fontos része az életemnek, emellett azonban a külföldi kapcsolataimnak köszönhetően is vannak teendőim. Az elmúlt egy évben a Crystal Palace-nál is dolgoztam, az egyesület megbízásából több hazai Premier League-meccsen a sky boxban, illetve a VIP-részlegen kísértem az érkező vendégeket és üzletembereket. Ilyenkor kicsit beszélgetünk az illetővel, képviseljük a klubot. Külföldön ugyanis bevett szokásnak számít, hogy a meccsélményt azzal növelik, hogy korábbi játékosokkal beszélgethetnek a vendégek. Olykor érdekes történeteket hallani. Egyszer például Kaliforniából érkezett egy magas úriember. Kiderült róla, hogy annak idején egy drafton szerepelt a legendás amerikaifutball-játékossal, Dan Marinóval, csak őt nem választották ki, így inkább az üzleti világban igyekezett érvényesülni. A többség, mondjuk, meglepődik, hogy Magyarországon, nem pedig Londonban élek, ám nem jelent problémát elutazni az angol fővárosba.

– És még a műsorfüzetbe is beleírják a nevét.
– Nincsenek kötöttségek, ugyanakkor a vezetők kérik, előre jelezzük, melyik találkozóra tudunk kimenni, mert akkor számítanak ránk, és igen, a jelenlétünket a műsorfüzetben is feltüntetik. Emellett a Király Sportegyesületnek a Hertha BSC-vel van szakmai együttműködése, ennek köszönhetően igyekszünk tanulmányutakat szervezni, az egyesület fejlesztését is koordinálom, emellett cégeknek és iskoláknak tartok motivációs beszédeket. Számos értékes tapasztalattal gazdagodtam pályafutásom során, ezeket próbálom lefordítani a gyerekek nyelvére. Arra egyetlen pszichológus sem készíthet fel, milyen érzés úgy védeni, hogy közben negyvenezer Dortmund-szurkoló ugrál mögötted. Egyébként ezekre a beszédekre is ugyanolyan alaposan fel kell készülni, mint a meccsre. Tudnom kell, mit akarok átadni, hogyan építem fel az előadásomat, és fontos, hogy a közönség ne csak száraz szavakat halljon.

– Szabadidejében szokott meccsre járni?
– Talán meglepően hangzik, de nemigen. A telefonomban beállítottam, hogy a Hertha, a Crystal Palace, az 1860 München és a Haladás meccseinek napján fél órával a kezdő sípszó előtt jelezzen. Ám előfordul, hogy csak a pittyegésnél kapok észbe, hogy meccset rendeznek. Ha bekapcsolom a tévét, olykor belenézek a közvetítésekbe, de mivel huszonhat éven keresztül ez töltötte ki az életemet, most igyekszem megbecsülni, hogy szabadabb a szombatom és a vasárnapom.

– Ha a Haladás meccseinél jelez a telefon, nyilván továbbra is követi nevelőegyesülete eredményeit. Aggódott a csapatért az előző idényben?
– A többi szurkolóhoz hasonlóan én is szorítok a Halinak, a történelme alapján az első osztályban lenne a helye. Bízom benne, hogy minél előbb visszakerül oda.

– Nyilván nem véletlenül alapított saját sportegyesületet tizenhét évvel ezelőtt. Sosem vetődött fel önben, hogy a Haladásnál is szerepet vállaljon?
– Ebben a helyzetben nem az a fontos, hogy mit gondolok. A Haladásnak ugyanis megvan a saját tulajdonosi köre, a vezetők és a szponzorok feladata eldönteni, kire számítanak a különböző pozíciókban. Eddig semmilyen szakmai felkérés nem érkezett, úgyhogy egyelőre nincs miről beszélni.

– Tekintve, hogy Szombathelyen klublegendának számít, foglalkoztatja, esetleg bántja, hogy nem keresték meg a klubtól?
– Annak idején éppen azért kezdtem építeni a saját sportegyesületemet, hogy ha a pályafutásom befejezése után a Haladástól esetleg nem érkezik felkérés, akkor is a futballban maradhassak, és a saját utamat járhassam. Sosem ajánlottam magam, sosem gondolkoztam azon, hol lenne a helyem, mindig a konkrét felkéréseket igyekeztem a legjobban csinálni. Amikor megkeresés érkezik, mérlegelem, hogy belefér-e az életembe, az átlátható, tiszta rendszerben hajlok az együttműködésre, ám ahogy korábban is említettem, a Haladás esetében nem az én kezemben van a döntés. A vezetők úgy ítélték meg, hogy nincs szükségük rám.

– Az elmúlt idényben már kívülről figyelte a magyar NB I-et. Meglátása szerint melyek azok a területek, amelyeken érdemes lenne változtatni, hogy fejlődjön a magyar futball, esetleg színvonalasabb legyen a bajnokság?
– A megfelelő pozíciókban dolgozó emberekkel olykor beszélgettem erről. Szívesen megosztom velük a meglátásaimat, ám mélyebben még sosem merültünk el ebben a kérdésben.

– Említene néhány konkrét példát?
– Azért nem szeretnék, mert sosem voltam az a típus, aki dobálózik a szavakkal. Most sincs értelme ötletelgetni. Ha lesz feladat ezen a téren, körbejárjuk és megvizsgáljuk a lehetőségeket. A kapkodás és a hirtelen döntések helyett egyébként is a hosszú távú tervek híve vagyok. Olyan stabil alapokat igyekszem lefektetni, amelyek aztán még évekig működnek. Amikor a Király SE-t megalapítottuk, az volt a cél, hogy egyszer eljussunk az NB III-ig, ahol legalább öt éven keresztül akarunk szerepelni. Annak nem látom értelmét, hogy egy idényre nagy pénzeket fektessünk a csapatba, aztán kipukkadjunk, mint a lufi.

– Korábban említette, hogy szeretné bejárni az országot, jobban megismerni az embereket, mert pályafutása alatt erre kevés idő jutott. Hogyan halad ezen a téren?
– Apró lépésekben, de haladok. Legutóbb egy kispályás teremtorna miatt Nyíregyházán jártunk, utána a feleségemmel két-három napra elmentünk Egerbe, mert korábban még sosem voltam a várban. Végre pótoltam ezt a mulasztást. Tényleg szeretném jobban megismerni Magyarországot, még az országot átszelő biciklitúráról sem tettem le teljesen, igaz, a sűrű napi teendők miatt kezdem belátni, hogy az talán még nem fér bele a közeljövőben. Mindenesetre van időm. Ahogy említettem, mindig hosszú távra tervezek.