Leterhelt fiatalok: jóból is megárt a sok
Az idei év egyik sportszenzációja volt, hogy a 14 éves egyiptomi öttusázólány, Farida Halil az U17-es, az U19-es, a junior- és a felnőtt-világbajnokságot is megnyerte, ráadásul a világkupa döntőjében sem talált legyőzőre. Korábban arra még nem volt példa, hogy valaki egy évben négy korosztály vb-jén is aranyérmet érdemeljen ki, és a siker természetesen megsüvegelendő, de fölvetődik a kérdés: hosszú távon kifizetődő-e, ha egy sportolónak már utánpótláskorban feszegetik a teljesítőképessége határait? Ha a fiatalnak minimális pihenés mellett kell a legmagasabb szinten helytállnia?
Magyarországon egyre inkább az óvatosság és a fokozatosság helyeződik előtérbe.
Több hazai sportági szervezet képviselői hangsúlyozzák, hogy az utánpótláskori eredményesség lényeges, de nem elengedhetetlenül fontos, hiszen elsődlegesen mindenki felnőttsportolót szeretne nevelni a fiatalokból.
„Korábban előfordult, hogy valaki három korosztályos világeseményen is játszott egy nyáron, ami nem helyes. Ezért a vízilabda-szövetség az idén hozott egy szabályt, amely szerint egy-egy játékos egy évben legfeljebb két világeseményen szerepelhet, beleértve a felnőttekét is” – tájékoztatott Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, egyúttal arra a kérdésre is választ adott, hogy a női válogatottal vb-ezüstérmes Tiba Panna miért nem utazott az U18-as Eb-re és az U20-as vb-re sem. Az előbbin harmadik, az utóbbin ötödik lett a magyar csapat, amelynek az egyik legjobb játékosát nélkülözve kellett helytállnia. Bár az egyik korosztályos világversenyen még a szövetségi szabály betartása mellett is ott lehetett volna a tinédzser.
„Tiba Panna a felnőtt-vb után szívesen részt vett volna az egyik korosztályos eseményen is, de úgy döntöttünk, hogy pihenjen, és hagyja ki mindkettőt.
Nem szeretnénk kiégetni a tehetségeinket,
és neki már nem azon kell fáradoznia, hogy bekerüljön a felnőttválogatottba, hanem azon, hogy ott minél jobb teljesítményt nyújtson” – reagált Madaras.
A hazai kosárlabda-utánpótlásban is – főleg a női szakágban – az elmúlt években szintén nagy problémát jelent a játékosok túlterheltsége, és az abból fakadó súlyos sérülések sora.
Újabban egyes leánykorosztályokban olyan szűk a merítési lehetőség, hogy az utánpótlás-válogatottak szövetségi edzői kénytelenek a fiatalabb évjáratokból is válogatni. Ez gyakran azt jelenti, hogy a legkiválóbb képességű fiatalok a sűrű klubszezon után nyaranta nemcsak egy, hanem akár két világversenyen is szerepelnek (ebben az évben négyen is végigjátszották az egymás után következő U19-es vb-t és U20-as Eb-t is).
A játékosoknak így nem volt alkalmuk nyári pihenőre, vagyis alaposan kifacsarva vágnak neki a következő évadnak a klubjukban.
Ennek az elmúlt esztendőkben meg is lett a sajnálatos következménye: már 15-16-17 éves korban egyre gyakoribbá váltak az olyan súlyos sérülések, mint a térdszalagszakadás, a fáradásos lábtörés vagy éppen a gerincsérv. A szakemberek szerint mindezek elsősorban a túlterheltségre voltak visszavezethetők.
A hazai szövetség néhány éve olyan szabályt hozott, hogy a játékosok nyaranta lehetőség szerint csak egy világeseményen játsszanak, ám – amint az az idén is történt – egyedi esetekben kivételt tesznek. Ugyanakkor a korábbiaknál szigorúbban monitorozzák a sportolók fizikai állapotát.
A vívók szövetségi kapitánya, Boczkó Gábor is szorgalmazni szeretné, hogy csökkentsék az utánpótlás nemzetközi és hazai versenyeinek a számát, mert a fiatalok rengeteg seregszemlén vesznek részt az Eb-ig, vb-ig, így alig marad szabad hétvégéjük, a megterhelést pedig nehéz erővel és mentálisan bírni. A 2025-ben kiemelkedően sikeres öttusázóknál szintén odafigyelnek a reménységekre, köztük arra a Szécsi Nemerére, aki az U17-es, majd az U19-es vb-t is nyerte.
„Az egészségügyi kontrollok, a terhelésdiagnosztikai mérések és a laboreredmények megmutatják, hogy túl van-e hajtva a sportoló – mondta érdeklődésünkre Belák János, a hazai öttusa szövetség felnőtt- és utánpótlás-válogatottért felelős sportszakmai vezetője. – És figyelnünk kell a mentális részre is. Nincs külön szabályunk ez ügyben, de hosszú távon tervezünk, és
tizennyolc éves korig nem célunk, hogy mindenáron nemzetközi színtéren versenyeztessük a fiatalokat.
Ezért is fordul elő, hogy nem mindig veszünk részt teljes létszámmal egy-egy korosztályos világeseményen.”
(Kiemelt képünkön: A kosaras lányoknál gyakori volt a sérülés a sok meccs miatt Forrás: FIBA)
