„A fiam, Alen, sajnos beteg – mondta Zoran Kuntics a Nemzeti Sportnak. – Tizenöt éves, Budapesten él az édesanyjával, és tudja, hogy van ez, ha egészséges lenne, akkor sem egyszerű ilyenkor egy kamaszkorú fiú szüleinek az élete. Cukorbetegséget állapítottak meg nála, amit nehezen visel, az iskolai eredményein is meglátszik, hogy nem stimmel valami, szóval azt gondoltam, mindenképpen mellette a helyem.”
„Pedig kitűnően éreztem magam az NK Zvijezdánál, látszik, hogy a bosnyák futball szépen fejlődik, nyugodtan lehetett dolgozni, de a tulajdonos megértette, hogy Magyarországra kell jönnöm, és békében elváltunk. A SzTK megkeresett, és amikor Potoczki Tamás ügyvezetővel és Várhidi Péter sportigazgatóval beszéltem, éreztem, hogy kulturált, szimpatikus klubhoz kerülök, amely építkezni, fejlődni akar, ahol vannak célok, konkrét elképzelések. Ráadásul Horváth Ferenc, aki a Videotonban játékostársam, Diósgyőrben játékosom volt, a Fradi csatárposztján pedig egymást váltottuk, csupa jót mondott az SzTK-ról. Azt gondolom, itt önmagam lehetek, nekem való feladatot kaptam, így nagyon készülök a közös munkára.”
