Miért figyelik elit klubok Tóth Alexet, a Fradi tehetségét?
EGYRE INKÁBB ÚGY TŰNIK, motivációs probléma van a Ferencvárosnál. A zöld-fehérek a nemzetközi kupaküzdelmet komolyan veszik, négy forduló után az Európa-liga 36 csapatos főtábláján az előkelő harmadik pozíciót foglalják el, tíz ponttal továbbjutó helyen állnak, az NB I-ben azonban 13 fordulót követően mindössze 22 ponttal harmadikok. Hazai mérlegük kétségbeejtő, a Groupama Arénában hét bajnokin két győzelmet tudnak felmutatni – jelzésértékű, hogy a Nyíregyháza elleni 3–1-es vereség alkalmával a nézőszám 6500 alá esett. Robbie Keane vezetőedző a találkozó után játékosainak szóvá tette, nem csupán a kiemelten fontos mérkőzéseken kell jól futballoznunk, minden alkalommal meg kell mutatniuk, mire képesek.
Kevés ferencvárosi van, aki mind a hazai, mind az európai porondon megfeszül és jó teljesítményt nyújt: közülük kiemelkedik Tóth Alex. A húszéves középpályás nagyszerű játéka és a benne rejlő óriási lehetőség révén a magyar bajnokság legértékesebb futballistája lett a Transfermarktnál, amely a becsült piaci értékét ötmillió euróra taksálja. Valós értéke azonban ennek a többszöröse lehet, a Fradi vélhetően rekordösszegért értékesíti majd a játékjogát. A Sky Sport szerint több európai elit ligás klub mellett a Juventus, valamint Bundesliga-csapatok érdeklődnek iránta, ami jelzi, nemzetközi viszonylatban értékes labdarúgó.
Adódik a kérdés: mitől ennyire kapós a kilencszeres válogatott tehetség?
Önmagában az is árulkodó, hogy a Cube adatelemző rendszer teljesítményindexe szerint ő az NB I legjobbja. Előretolt irányítóként vagy úgynevezett box to box középpályás szerepkörében nyújt kiemelkedőt: a labdavezetéseket, a beadásokat, a helyzetkialakításokat, a tizenhatoson belüli, illetve a támadóharmadbeli jelenlétet és a labdabirtoklásban a részvételt tekintve a legszűkebb elithez tartozik vagy ő a legjobb – azt pedig mi tesszük hozzá, hogy az adatokkal nehezen körülírható labda nélküli játéka is rendkívül hasznos, ami taktikai érettségről árulkodik.
Még inkább növelheti iránta az érdeklődést, hogy Európában mérkőzésről mérkőzésre megvillantja tudását. Posztriválisaival összehasonlítva, minden szegmenst figyelembe véve a Bajnokok Ligája selejtezőjében a legjobb 13 százalékhoz tartozott, s az Európa-ligában is odafér a legjobb 17 százalékot tömörítő játékosok közé. Utóbbi sorozatban a védekezőmutatói is meggyőzőek: védekezési intenzitásban, megelőző szerelésekben, valamint légi párharcok sikeres megvívásában is jeleskedik – ezen erényeire kevésbé van szüksége a magyar bajnokságban. Mondhatjuk, húszéves korára sokoldalú labdarúgóként tekinthetünk rá, márpedig ilyen profilú futballistából nagyon kevés van a régióban.
Ha valaki azt gondolná, a fentebbi állítások elfogultságból íródtak, jelezzük: a Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) is a legnagyobb ígéretek közé sorolja. A svájci székhelyű intézet augusztusi kimutatásában rangsorolta a teljesítményindex és az eddigi meccsrutin alapján legjobbnak tartott húsz év alatti futballistákat, a Ferencváros reménysége a 32. helyen szerepelt a listán – közvetlenül megelőzve a horvát belső védő Luka Vuskovicot, akit a Tottenham 11 millió euróért vett meg a nyáron. A CIES többek között azt is vizsgálta, mely U20-as futballisták adják a legtöbb veszélyes passzt nagy nyomás alatt, ebben az előkelő ötödik helyen végzett 1.93/90 perces mutatójával – csak Estevao Willian (Chelsea), Kees Smit (AZ), Lamine Yamal (Barcelona) és Franco Mastantuono (Real Madrid) előzi meg.
Mindez imponálhat a külföldi kérőknek, amint az is, hogy a tehetséges futballista azon túl, hogy dinamikus, gyorsasága átlag feletti, hatékonyan segíti a támadásokat, jól olvassa a játékot, továbbá a munkabírása is kimagasló. Amióta Robbie Keane a Ferencváros vezetőedzője, a naptári évben minden sorozatot (klub- és válogatott szinten) figyelembe véve 53 mérkőzésen lépett pályára – páratlan, hogy magyar fiatal ekkora terhelést kapjon, mégis nagyszerűen reagál az igénybevételre, alig hagyott ki meccset kisebb sérülés miatt. Az ír szakember egyik legfőbb érdeme, hogy felismerte a Tóth Alexben rejlő lehetőséget, és beépítette a Ferencvárosba, amelynél nemzetközi rutint szerzett. Mondhatnánk, nem volt nehéz kiszúrni, elődje, Pascal Jansen valamilyen furcsa oknál fogva mégis epizódszerepet szánt neki, jellemzően az NB II-es Soroksárba küldte hétvégente játszani... Persze van még miben fejlődnie, ha összevetjük kortársai közül a legjobbakkal, például lövőtechnikában, illetve lövőerőben, továbbá a progresszív és a hosszú passzai hatékonyságán lenne mit csiszolni, mielőtt szintet lép.
Hogy mikor és merre vezet az útja a Ferencvárosból, nem tudni, mindenesetre csütörtök este a Fenerbahce otthonában rendezendő El-meccsen ismét bizonyíthatja rátermettségét. Alighanem kulcsszerep hárul rá, és ha ezen a mérkőzésen is a tőle elvárható szinten teljesít, tovább növelheti ázsióját – ami magyar viszonylatban már így is az egekben van.
