Karnyújtásnyira az aranytól és a Kl-főtáblától – Puskás Akadémia-idényértékelés

Tavaly nyáron joggal reménykedhettek abban a Puskás Akadémia szurkolói, hogy az idény bronzérme után sikerül még előrébb lépni. Ezt az érzést táplálhatta, hogy a csapat nagyszerűen helytállt a Konferencialiga selejtezőjében, kis híján feljutott a főtáblára. Az ukrán Dnipro ellen még erőnyerő volt, aztán kiejtette az örmény Araratot, és a firenzei 3–3 után Felcsúton is döntetlent (1–1) ért el a nagynevű Fiorentina ellen, végül csak tizenegyesekkel búcsúzott, s maradt le a főtábláról. A vezetőség a nyári átigazolási időszakban megtartotta a csapat magját (fontosabb érkező csupán a holland Groningenből igazolt védekező középpályás, Laros Duarte volt, aki viszont jó idényt futott, lapunknál bekerült az idény álomcsapatába is, a távozók közül pedig csupán Marius Corbut és Luciano Slagveert érdemes említeni), és néhány fiatal, saját nevelésű játékos is lehetőséget kapott a bizonyításra. Az első fordulókban a csapat lendületes támadófutballal hívta fel magára a figyelmet: Nagy Zsolt, a csapat vezéregyénisége már az első meccseken gólokkal és gólpasszokkal jelezte, hogy az új kiírásban is kimagasló teljesítményre képes.

Az ősz a szárnyalás időszaka volt

S nemcsak a szélső, az egész csapat nagyszerű rajtot vett. Az első négy meccsét mind megnyerte a csapat, az első tíz fordulóban hét győzelmet aratott, mindössze kétszer kapott ki, épp a másik két későbbi dobogóstól, a Pakstól és a Ferencvárostól. Pedig a Groupama Arénában is sokáig remekül tartotta magát, aztán 0–0-nál a 64. percben pályára lépett a címvédő új igazolása, a brazil Matheus Saldanha, aki mesterhármast ért el, így lett 3–0 a vége. Ezeken a szeptemberi-októberi meccseken a támadások gördülékenyek, ötletesek voltak, a széleken gyakran sikerült megbontani az ellenfelek védelmét. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Puskás Akadémiával nagyon komolyan számolni kell a bajnokesélyesek között. Tizenkét forduló után a csapat még mindig a tabella élén állt, igaz, a Ferencváros többnyire meccshátrányban követte az európai kupamérkőzések miatti halasztásokkal. 
Október végén, november elején esett bele a csapat az első hullámvölgybe. Ekkor két hazai pontvesztés követte egymást (egyaránt 1–1 a Diósgyőr, majd az Újpest ellen), majd november 9-én fájdalmas vereség érte Zalaegerszegen (2–4). Ebből a kisebb gödörből hamar kimászott az együttes két vendégsikerrel, a Nyíregyháza (3–0) és az MTK Budapest (1–0) pályáján, ám Mikulás másnapján elszenvedte az idény talán legváratlanabb vereségét, az ETO elleni 0–3-at a Pancho Arénában. Úgy, hogy három nappal korábban simán legyőzte Győrben 2–0-ra az ETO-t egy korábbi fordulóból pótolt találkozón. Az újonc győriek végül a huszáros tavaszi hajrának köszönhetően az európai kupaindulást jelentő negyedik helyen futottak be, ám decemberben közel sem voltak félelmetes ellenfelek, akkor még a kiesés ellen harcoltak, két ponttal voltak a vonal fölött.
A dicsőséges őszi szezont a Paks elleni 3–1-es győzelemmel zárta odahaza a Puskás Akadémia, ami egyrészt azért jelentett sokat, mert Bognár György zöld-fehér együttese régóta mumusa a felcsútiaknak, másrészt azért, mert őszi elsőséget jelentett a PAFC-nak.

Tavaszi játékkép: fodrozódó hullámok

Az ETO elleni hazai 0–3 azért rávilágított, hogy a többnyire meghízhatóan működő gépezetbe porszem tud kerülni. A téli felkészülés során Hornyák Zsolt igyekezett új impulzusokat adni a csapatnak, ám a tavaszi rajt is kellemetlen meglepetést tartogatott: a már akkor is a kiesés ellen harcoló, végül kieső Fehérvár otthonában kikapott 1–0-ra a Puskás Akadémia. A bajokat igencsak tetézte, hogy a mérkőzés 19. percében elülső keresztszalag-szakadást és porcsérülést szenvedett Szolnoki Roland, így csapatkapitányát az idény hátralévő részére nélkülöznie kellett. Ám a csapat mentális erejét jól mutatja, hogy ezután keményen beleállt a Ferencváros elleni hazai rangadóba, és nyert is 1–0-ra Nagy Zsolt góljával.

Ám a hullámzás kezdett állandósulni. Két héttel a Fradi legyőzését követően a csapat már a legjobb 16 között elbúcsúzott a Magyar Kupától a Nyíregyházán elszenvedett 1–0-s vereség miatt. A bajnokságban pedig ismét a Diósgyőr és az Újpest elleni, egymást követő két meccsen veszített „sok vért”, kikapott Diósgyőrben (1–2) egy 89. percben kapott góllal, majd előnye ellenére nem tudta megverni a Panchóban a szenvedő Újpestet (1–1). A magabiztos győzelmek közé be-bekeveredtek döntetlenek, és az ETO újfent borsot tört a felcsútiak orra alá, amikor április közepén nyert 2–0-ra. 

A bajnoki hajrá őrülten izgalmas volt

Ettől függetlenül a Puskás Akadémia egyike maradt a három bajnokesélyesnek, és rég nem látott izgalmas hajrá ígérkezett – majd valósult meg. A Ferencváros is sok pontot hullajtott el ugyanis, amíg kötelezettségei voltak az európai porondon, és a Paks sem volt mindig stabil. Az utolsó hat forduló előtt ez a három csapat négy ponton belül volt, és még mindenki játszott mindenki ellen. A PAFC mind a két nagy rangadón döntetlent játszott. Előbb Pakson izgalmas 2–2-t, amihez szerencse is kellett, Joel Fameyeh a 92. percben egyenlített, a fővárosiak ellen pedig a Groupama Arénában 1–1-et. Ma már tudjuk, ha mindkettőt megnyerte volna, bajnoki címet ünnepelhetne.

A bajnoki hajrá már igencsak próbára tette a Puskás Akadémiát. A csapaton érződött a fáradtság, a kulcsjátékosok formája visszaesett, és a támadásokból hiányzott az őszi kreativitás. A nemzetközi terhektől megszabaduló Ferencváros rutinosabbnak, kiegyensúlyozottabbnak bizonyult. Így hiába nyerte meg utolsó három mérkőzése mindegyikét a Puskás Akadémia, a Ferencváros három ponttal többet gyűjtött, és megvédte címét.

Felcsúton azonban aligha tekintenek vissza csalódásként erre az idényre, hiszen már karnyújtásnyira voltak a legmagasabb hazai csúcstól, és mivel régóta egyben lévő, összeszokott csapatuk van egy hosszú éveken át joggal bizalmat kiérdemlő vezetőedzővel, a következő idényben is jó eséllyel nekiveselkedhetnek, hogy letaszítsák trónjáról a rekordbajnokot. 
Az pedig a felcsútiaknak szintén nagy büszkeségre adhat okot, hogy lapunk osztályzatai alapján rekordszámú, négy játékosuk (Pécsi Ármin, Laros Duarte, Jona­than Levi, Nagy Zsolt) is bekerült az  NB I-es idény álomcsapatába. 

Miként az is mérföldkő lehet a klubtörténetben, hogy nem sokkal az idény vége után a saját nevelésű fiatal kapust, Pécsi Ármint a Liverpool szerződtette, és az angol bajnoki címvédőnél kezdi meg a nyári felkészülést.

Tavaly úgy végzett a harmadik helyen a Puskás Akadémia 55 ponttal, hogy várható gólkülönbsége szinte teljesen megegyezett a valós gólkülönbségével, a Ferencváros mögött a legjobb várható lőtt és kapott gól statisztikája volt az övé. Idén 11 ponttal többel zárt, majdnem bajnok lett, viszont támadásban és védekezésben is gyengült a teljesítménye: kevesebb gólt szerzett (hatvan helyett 58-at), az xG-je pedig meccsenként 1.84-ről 1.68-ra romlott, ennél még a harmadik Paksé is jobb volt. A várható kapott gólokban nem történt jelentős romlás (1.17 után 1.25 várható kapott gól meccsenként), viszont a rosszabb mutató ellenére még kevesebb gólt kapott a csapat, 38 helyett 35-öt. A várhatónál öttel több lőtt, és a hattal kevesebb kapott gól ellenére nem jött össze a bajnoki cím a Puskásnak, igaz, valójában a Ferencváros botladozása kellett ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélye az utolsó fordulóban is erre. Védekezésben a letámadás, a földi és a légi párharcok erőltetése volt hangsúlyos, ebben kifejezetten jól teljesített, s mivel majdnem minden csapat beállt ellene védekezni, a labdabirtoklása (fent, a jobb oldali képen) ideje is a legjobbak közé tartozik az NB I-ben. Támadásban nincs különösen kiemelkedő erénye a felcsútiaknak, azonban szakmai partnerünk, a Cube által felsorolt legfontosabb stíluselemek közül a legtöbb esetében az átlagnál sokkal jobb a csapat. Ilyenek a beadások (fent, a bal oldali képen), a Pakshoz hasonlóan a direkt, gyorsan a kapu elé juttatott labdák, a gólhelyzetek mennyisége és a rögzített játékhelyzetek. A Puskás Akadémia kerete rendkívül erős, így azt lehet mondani, hogy a nagy vonalakban meghatározott játék sikerességét erőteljesen befolyásolja a keret minősége, Hornyák Zsolt hozzáadott értéke ez alapján nem elsősorban taktikai jellegű. M. D.

A rossz tavaszi rajt, a Fehérvártól elszenvedett vereség után egy héttel, február 9-én a Puskás Akadémia telt ház előtt fogadta a Ferencvárost a két éllovas összecsapásán. A felcsútiak rendkívül motiváltak voltak, szervezetten védekeztek, és Nagy Zsolt 35. percben szerzett góljával 1–0-ra megnyerték a rangadót. A csapat idénybeli két legjobbja, Nagy Zsolt és Jonathan Levi hozta össze a gólt: utóbbi beívelt szabadrúgását a középen berobbanó magyar válogatott játékos kilenc méterről a kapu jobb oldalába fejelte. A második félidőt már a Fradi uralta, hetven százalékban birtokolva a labdát, ám nem tudott kifogni a ragyogó formát mutató Pécsi Árminon, aki lapunktól 8-as osztályzatot kapva lett a meccs embere, az utolsó percekben pedig a fiatal Markgráf Ákos mentett a gólvonalról. Győzelmével a PAFC visszavette az első helyet a zöld-fehérektől.

A Puskás Akadémia sok gólt szerzett kontrából és pontrúgásból, de a nyílt támadójátékban, a szélen vezetett támadásokban és a középpálya kreativitásában van még hová fejlődnie. A gólszerzői teher nagy részét továbbra is két-három játékos (Nagy Zsolt, Jonathan Levi, Lamin Colley) viselte, ami kockázatos hosszú távon – pláne úgy, hogy Levi távozott a nyáron. A középpálya közepén egy átlövésekre és utolsó passzokra is képes, kreatív játékos alkalmazása jelentősen növelhetné a gólhelyzetek számát. A hazai pályán elért eredmények kiemelkedőek, 39 pontot gyűjtött a csapat a Pancho Arénában, ezzel első a mezőnyben, idegenben viszont eggyel több meccsen is „csak” 27-et, amivel persze még így is a második legjobb. De az idegenbeli mérkőzéseken a csapat néha elveszítette az irányítást, és ugyancsak vendégként a nagyobb nyomás alatt játszott találkozókon az erejéből többnyire inkább csak a védekezésre futotta.

A háromhetes nyári szünet után június 16-án ötnapos csapatépítő edzőtáborozáson vett részt a Puskás Akadémia az észak-olaszországi, Adria-parti Bibionéban. Kis létszámban utazott oda az együttes, a sérült játékosok odahaza, Felcsúton végezték a rehabilitációjukat az akadémián, a korosztályos és felnőttválogatottakat megjáró labdarúgók pedig kaptak még egy hét pihenőt. Ezt követően Felcsúton folytatódik június 23-ától, immár teljes létszámmal a felkészülés. Júliusban kéthetes ausztriai edzőtáborba utazik a csapat, és ott már felkészülési mérkőzéseket is játszik, de az ellenfelek még nem ismertek.

Inkább büszke az ezüstéremre, vagy csalódott, mert karnyújtásnyira volt az arany is?      Az idény előtt aláírtuk volna a második helyet, de azok után, ahogyan alakult az idény, kissé csalódottak vagyunk, hiszen öt ponttal is vezettünk, és rajtunk múlott, hogy meg tudjuk-e tartani. A korábbi években már öt-hat fordulóval a vége előtt eldőlt, hogy a Ferencváros lesz a bajnok, sajnáljuk, hogy nem tudtunk élni ezzel az óriási lehetőséggel. Büszkék lehetünk arra, hogy meg tudtuk szorongatni a Fradit, amelyben negyvenegy játékos lépett pályára az idényben, nálunk pedig huszonhat. Többnyire kiváló osztályzatokat kapott lapunktól: egyénileg elégedett az idényével?      Valóban jól ment nekem a játék az idényben, de mindig van hiányérzetem, még olyankor is, amikor a meccs embere vagyok. Mindig van hová fejlődnöm. Azt nem mondom, hogy elégedett vagyok az egész éves teljesítménnyel, hiszen akadtak rosszabb időszakok is benne, de összességében rendben volt, mert javultam az előző évhez képest. Annak is örülök, hogy hosszabb hullámvölgyem nem volt az idényben. Három ponton múlt a bajnokság. Melyik vereséget sajnálja leginkább? Nem vereséget mondanék, hanem az MTK elleni hazai egy egyes döntetlent, mert akkor volt ötpontos előnyünk, amit meg lehetett volna őrizni. Akkor éreztem a csapaton egy kis megtorpanást. A Paks elleni döntetlent is sajnálom, mert ha azon berúgom a tizenegyest, megnyerjük a mérkőzést. Ilyen nüanszokon múlott. Lehet-e még egyet előrébb lépni a következő idényben? Szerintem lehet, attól függ, hogyan kezdjük az őszt. Megint nemzetközi találkozókkal indítunk, de tavaly is lendületet vettünk az európai kupameccseken, próbálunk most is jól szerepelni, és erre a hullámra felülve jó rajtot venni a bajnokságban.