A ragyogóan sikerült ősz után tavasszal bukdácsolt az MTK

Két év az élvonalban – érdekes belegondolni, mennyire sok időnek számít. Nézzük csak meg, a 2023–2024-es idény első fordulójában kik ültek az élvonalbeli kispadokon: Szrdjan Blagojevics (DVSC), Boér Gábor (ZTE), Bartosz Grzelak (Fehérvár), Kuttor Attila (Mezőkövesd), Kuznyecov Szergej (DVTK), Milos Kruscsics (Kisvárda), Szabó István (KTE), Dejan Sztankovics (FTC), Nebojsa Vignjevics (Újpest) – érdekes a névsor, ugye? Hiszen van, akit már rég elfelejtett a szurkoló, másnak az utódját is kirúgták már, így lehet értelmezni, mit is jelent, hogy három szakember az előző két teljes évadot ugyanabban a pozícióban töltötte: Bognár György a Paks, Hornyák Zsolt a Puskás Akadémia és Horváth Dávid az MTK Budapest kispadján. Tényleg zárójelben: a mai, edzőváltástól sűrű futballunkban kisebb csoda, hogy Hornyák Zsolt 2019 augusztusában irányította először a felcsúti együttest, és azóta is ott dolgozik.

STABIL TELJESÍTMÉNY, JÓ EREDMÉNYEK ŐSSZEL

Horváth Dávid tehát egyike azon kevés szakembereknek, akik a kollégáihoz képest régóta irányíthatják csapatukat, 2022 őszén, még a másodosztályban vette át a szakmai munkát, a kék-fehérek vele jutottak vissza az élvonalba. Az előző bajnokságban a felsőházat célozták meg, végül a nyolcadik helyen kötöttek ki, igaz, nem sokon múlt a révbe érés: az utolsó fordulóban, a már kiesett Mezőkövesd ellen a 90. perc után kapott góllal két pontot veszített az MTK (1–1), ha az a gól nincs, éppen hatodik lett volna. Ezzel együtt a feladat is nyilvánvaló volt, a Mezőkövesd 63, a Kisvárda 55 kapott góllal esett ki abban az évben, a fővárosiak 62 gólja egyértelművé tette: meg kell erősíteni a védelmet. Igaz, a kapott gólok úgy oszlottak el, hogy a Puskás Akadémiától 14, a Ferencvárostól 13 gólt szedett be a három bajnokin.

Az MTK Budapest a 2024–2025-ös esztendőben ötödik lett, bekerült a felsőházba, 47 gólt kapott, ebben is előrelépett, a Ferencvárostól hatot (és szerzett egy pontot), a Puskás Akadémiától már csak hármat (két 0–1 és egy 1–1). Ezek az adatok egyértelmű fejlődést mutatnak.

Ugyanakkor ha az egész éves teljesítményt nézzük, érdekes képet mutat az együttes bajnoki idénye. Amit az előző bajnokságban elvett a futball a legvégén, az új kiírás elején visszaadta: a rendes játékidő letelte után szerezte Marin Jurina a Zalaegerszegen rendezett nyitó mérkőzés egyetlen gólját. A budapesti kékek simán legyőzték a két újoncot, a Nyíregyházát és a Győrt, így három forduló után maximális, kilenc ponttal a tabella élén várták a folytatást. Ezt követte a felcsúti vendégjáték, amelyen ugyan 1–0-ra kikaptak, az egy évvel korábbi kiütéses vereségek után ez már kiegyenlített, szoros mérkőzés volt. A Paks nemzetközi kupameccse miatt Fehérvárra ment legközelebb a csapat, és ott is alulmaradt 1–0-ra, ebben a stadionban az idén áprilisban is csak döntetlent ért el, látható: az egyik kieső otthonában öt pontot hagyott veszni az MTK. A Ferencváros elleni hazai 1–3 papírformának mondható, és a három vereségre jól reagált a társaság, győzött Debrecenben (3–2-re), megverte a Kecskemétet (3–1), három ponttal távozott Diósgyőrből (2–0, és itt a minőségre is figyelt: a második percben Kosznovszky Márk ragyogó gólt szerzett, majd Molnár Rajmund is látványos lövéssel vette be a borsodiak kapuját), és 0–1 után kiütötte az ősszel még stabil Újpestet (4–1). Négy győzelem egymás után!

AZ IDÉNY EMLÉKEZETES MÉRKŐZÉSE

Ránézésre egy a sok közül, de utólag úgy fest, a március végén Győrben elveszített bajnoki meghatározta az MTK tavaszát. Az ETO szerzett vezetést, a csereként beálló Németh Krisztián egyenlített, de Claudiu Bumba góljával az ETO nyert 2–1-re – a Győr addig is, azután is szárnyalt, az MTK a következő nyolc bajnokiján egyszer nyert. Ha akkor a vendégek szerzik meg a győztes gólt, mindkét csapat tavasza másképpen alakulhatott volna, így végül nem volt meglepő, hogy az újonc megelőzte a fővárosiakat. Több emlékezetes mérkőzést is ki lehet emelni a bajnoki esztendőből: a Kecskeméten elszenvedett 0–5 az idény mélypontja, aznap semmi sem sikerült a kék-fehéreknek, de szinte azonnal javítottak, 5–1-es győzelem a Szusza Ferenc Stadionban, akkor lehengerlő volt az MTK játéka, az akkoriban hullámvölgybe kerülő Újpest ellen nagyszerű támadójátékkal győzött.

A FIATALOK LEHETŐSÉGET KAPTAK – ÉS BIZONYÍTOTTAK
A november viszont nem az MTK hónapja volt, a nagyszerű sorozatot jelentős visszaesés követte. Hazai pályán a huszadik profi idényére készülő Németh Krisztián kései góljával csak egyenlített a ZTE ellen, kikapott Nyíregyházán, a Hidegkuti-stadionban 2–2 az ETO ellen – a bajnokság elején hat pontot szerzett a két újonccal szemben, most csupán egyet. A Puskás Akadémia is nyert a fővárosban, így novemberben négy mérkőzésen mindössze két pontot szerzett az MTK. Decemberben pótolta az elmaradt mérkőzését, így harmadikán és hetedikén is a Paks volt az ellenfele: Budapesten 3–1, idegenben 2–4, egy élcsapat ellen ez elfogadható teljesítmény. A 2024-es esztendőt a Fehérvár elleni 3–2-es sikerrel zárta a társaság, amely így a negyedik helyen fordult: egy ponttal a DVTK mögött (a borsodiakat a tavasszal sikerült megelőzni), két ponttal a Paks előtt (a tolnaiak az MTK elé kerültek végül) és 11 ponttal a Győr előtt – ekkor talán senki sem hitte volna, hogy az ETO mögött lesz a tabellán Horváth Dávid együttese.

A csapat kialakult az ősszel: Demjén Patrik maradt a kapuban, a védelembe Kádár Tamás mellé Ilia Beriasvili érkezett, akivel sokkal stabilabb lett a hátsó alakzat. A klubra jellemző döntés volt Nemanja Antonovtól elköszönni, a bajnokság közben, februárban lett ­húszéves Kovács Patrik, és a szakmai stáb a vezetőkkel közösen úgy látta: a védelem bal oldalának felügyeletét rá bízzák, a fejlődéséhez szükséges folyamatos játéklehetőség miatt a légiós távozása után már nem kellett aggódnia. Az év egyik felfedezettje Kosznovszy Márk lehetett volna, az ősszel remekelt, a Fehérvár elleni győztes gólhoz vezető megkerülős csele (a már említett, DVTK elleni bombagólja mellett) a bajnokság legszebb pillanatai közé kívánkozik, futósebessége, futásmennyisége kiemelkedő. A két szélen Molnár Ádin és Molnár Rajmund kapott jelentős szerepet, mindketten sokat fejlődtek, meghatározói voltak az MTK támadójátékának. Középen Kata Mihály és Horváth Artúr előtt Bognár István szervezte az akciókat, elöl Marin Jurina volt az ék a legtöbb esetben.

AMIBEN A CSAPATNAK LEGINKÁBB FEJLŐDNIE KELL

Amiről sok szó esett a Hidegkuti-stadionban: a csapat együttes védekezése. A 2023–2024-es bajnokságban beszedett 62 gól rengeteg, főleg ezért érkezett Ilia Beriasvili, akivel felgyorsult a kékek hátsó alakzata, ráadásul számos, az MTK kapuja elé oldalról érkező beadásnál tisztázott. Ebben a bajnokságban 47 kapott gól szerepel a csapat neve mellett, e tekintetben is a középmezőny tagja: a Ferencváros 31, a Győr 37, a Puskás Akadémia 38, a ZTE 42, az Újpest 44 kapott góllal jobban teljesített az MTK-nál, a Paks ugyanúgy 47-et kapott, mint Horváth Dávid vezetőedző csapata, a DVTK 51, a Nyíregyháza és a Fehérvár 52-52, a KTE 53, a DVSC 59 gólt kapott, vagyis öt csapatot megelőztek a fővárosiak ezen a tabellán. Ugyanakkor e téren van hová fejlődni, a következő idényben a maximum negyven kapott gól a cél.

TAVASSZAL ELMARADTAK A GYŐZELMI SOROZATOK
A tavasszal sérülés miatt Ilia Beriasvili és Kosznovszky Márk sokat hiányzott, ez érződött a csapat teljesítményén. Ha az elmaradt paksi mérkőzést az első körhöz számítjuk (noha tartott a második, amikor megrendezték), az MTK 11 bajnokin nyolcszor nyert, ez kiemelkedően jó produkció – játék a számokkal, hogy ezt a szintet tartva, 24 győzelemmel bajnok lehetett volna. A második körben már csak három, a harmadikban pedig két győzelem jött össze (az elsőben négyszer ennyi), vagyis 22 forduló alatt öt győzelem, hét döntetlen és tíz vereség volt a mérlege. Kétezerhuszonöt igazi hullámvasutazás volt a csapatnak, az FTC elleni 0–0 biztató kezdés volt, de a DVSC-vel szembeni 0–2 után jött a mélypont: 0–5 Kecskeméten.  Semmi sem sikerült aznap a kékeknek, de a szurkolók nem vetették le a mezt a játékosokkal, a vezetők nem írtak hangzatos közleményt, senki sem pletykált felforrósodott kispadról: csendben, nyugalomban folytatták a szezont, és ez a higgadtság meghozta látványos eredményét.

Négy nullás győzelem a DVTK ellen, 5–1 Újpesten – micsoda reakció a KTE elleni kudarcra! Ám a folytatás, a bajnokság befejező szakasza, az utolsó kör már csak két hazai győzelmet tartogatott: 3–0 a Nyíregyháza, 2–1 a Kecskemét ellen, ezeken kívül négy döntetlen és öt vereség állt az MTK neve mellett – a ragyogó első körnek köszönhetően még ez is elég volt az ötödik helyhez. 
Felsőház, előrelépés, de a tavasz ­rossz statisztikája miatt az összegzés: több volt ebben.

NYÁRI FELKÉSZÜLÉS

Június 9-től egyéni edzésprogrammal hangoltak a keret tagjai a nyári felkészülésre, 16-án, hétfőn orvosi vizsgálatokkal, felmérésekkel kezdődött a közös munka, majd a felvezető szakasz után 23-án Ausztriába utazik a csapat. Bad Radkersburgban négy edzőmérkőzés szerepel a tervezett programban, az Olimpija Ljubljana, az NK Mura és az Universitatea Craiova mellett a negyedik ellenféllel még zajlanak az egyeztetések. Július 4-ig tart az ausztriai edzőtábor, ezt követően Budapesten készül a következő bajnokságra az MTK, itthon a Kecskemét, a Soroksár és a Komáromi FC ellen játszik még felkészülési mérkőzést.

„Mondjuk ki: elfogytunk a végére” – miniinterjú Molnár Rajmunddal

– Egytől tízig hányasra értékeli az MTK Budapest előző idényét?     
– Hetesre. Igaz, ez is inkább az őszre vonatkozik, bár a 2025-ös esztendő sem kezdődött rosszul, leszámítva a kecskeméti kisiklást. Azt gondolom, a csapat előrelépett a játékot, az eredményességet tekintve, jobban teljesítettünk, mint a legtöbben várták tőlünk.

– És önök mit vártak önmaguktól?     
– Mindig mindenki többet szeretne, még előrébb végezni, de szerintem fontos a realitás, összességében a csapat – ha lehet így mondani – a helyén végzett. Lehetett volna jobb is, de egy évvel ezelőtt az ötödik helyezést szerintem mindenki elfogadta volna a klubban.

– Mi okoz hiányérzetet?     
– A bajnokság második fele nem sikerült: kulcsemberek sérültek meg, egyesek néhány hétre dőltek ki, mások több ideig hiányoztak, a kispad egyre rövidült, volt olyan poszt, amelyen többször átmeneti megoldást kellett kitalálni, így azért nem könnyű. Mondjuk ki: elfogytunk a végére. Ezzel együtt természetesen az a célunk, hogy a következő bajnokságban jobban szerepeljünk, jó felkészülés után motiváltan vágunk neki az új évadnak.

– Hogyan értékeli a saját idényét? Kétezernél is több játékperc, öt gól, nyolc gólpassz.     
– A számokkal elégedett lehetek, de a Ferencváros ellen kaptam egy rúgást, két hetet kihagytam, és amikor visszatértem, a lábam nem volt az igazi. Ezt sajnáltam kicsit, nem tudtam annyit segíteni a csapatnak, amennyit szerettem volna. A célom nem lehet más: még jobb mutatókat elérni mindenben.

A KÉK-FEHÉREK NEM A LETÁMADÁS HÍVEI, DE JÁTÉKUK A HAGYOMÁNYOKHOZ HŰ

Az MTK a dobogóért is küzdhetett volna labdás játéka alapján, de több tényező is megakadályozta ebben: noha alapcsapata erős volt az idényben, kevés cserejátékos tudott jelentős pluszt hozzátenni a teljesítményhez, s a szűk keret problémájára rávilágított az idény utolsó harmadában lesújtó sérüléshullám, amely miatt az alapvetően jó futball már nem tudott eredményességgel párosulni. A másik fontos tényezőre szakmai partnerünk, a Cube adatai segítségével tapintunk rá, ez pedig a védekezés.

Az MTK nem erőlteti a letámadást – a többi klubbal összehasonlítva ez az adat azt mutatja, hogy ezt a játékelemet az egész NB I-ben Horváth Dávid szorgalmazta a legkevésbé, de a párharcok, fejpárbajok és agresszivitás tekintetében is a bajnokság alsó felébe, harmadába tartozik a csapat. Az MTK játéka a hagyománynak megfelelően alapvetően a labdabirtokláson alapul, technikás saját nevelésű középpályásai is inkább erre, semmint a darálásra alkalmasak. Az NB I legjobbjai közé tartozott az együttes, ha a középen és a széleken történt labdajáratást figyeljük (ugyanez igaz támadásban is, középen és a széleken szintén az egyik legveszélyesebb volt nyílt játékhelyzetekből), és természetesen a két oldal közötti forgatásban is jeleskedett. A labdabirtoklás az ellenfél térfelén zajlott, de a támadóharmadban nem tette olyan rendszeresen, mint a Ferencváros, a Paks vagy meglepő módon a Kecskemét és a ZTE.

Ahhoz képest, hogy az MTK alapvetően a labdát megbecsülő, türelmesen építkező csapat, kiválóan kontrázott, s kiemelendő a széljátéka (Molnár Rajmund és Molnár Ádin emlékezetes teljesítményt nyújtott), valamint a támadások befejezése is.

A meccsenkénti átlagos várható gólkülönbség pozitív lett (+0.2), s ha ezt felszorozzuk a 33 fordulóval, 6.6 jön ki, ami szinte teljesen megegyezik a csapat valódi, plusz hatos gólkülönbségével.