Önbizalom és győzelmek nélkül nem ment Kecskeméten

Amikor három évvel ezelőtt, 2022 májusában kiderült, a KTE története során másodszor feljutott az élvonalba, nagyon sokan vélekedtek úgy, csak átszállójegyet váltott, megvan az egyik kieső, aztán a Szabó István edzette csapat nemhogy kiharcolta a bennmaradást, hanem világraszóló bravúrral ezüstérmes lett a Ferencváros mögött! Hogy onnan lefelé vezetett az út, nem jelentett meglepetést, a második idényben megszerzett hatodik hely ugyancsak dicséretes teljesítményt takart, és ha akkor valaki azt találja mondani, egy év múlva „csont nélküli” kiesés következik, alighanem értetlenül néznek az illetőre. Még akkor is, ha aztán a bajnoki főpróbán, a Vasas elleni zárt kapus mérkőzésen érzékeny veszteség érte az együttest: Banó-Szabó Bence súlyos térdsérülést szenvedett, és mint később kiderült, a karmesternek az egész idényt ki kellett hagynia.

Szabó István őszi tippje végül csak félig jött be...

A bajnoki rajton a KTE a nyári szünetben megújult, minden igényt kielégítő gyepszőnyegen gól nélküli döntetlent játszott az előző bajnokságot negyedik helyen befejező Fehérvárral, jött a vállalható, szűk vereség (0–1) a címvédő FTC otthonában, a következő hazai találkozó után viszont már lehetett hiányérzet a kecskemétiekben, a DVSC (1–1) még úgyis elvitt egy pontot a Széktói Stadionból, hogy fél órát emberhátrányban futballozott. A következő bajnoki meghozta az első – tegyük hozzá, megérdemelt – győzelmet, és mert az ellenfél, az ETO FC a negyedik fellépésén éppen a negyedik vereségét szenvedte el, a KTE-nek pedig volt öt pontja, senki fejében sem fordult meg, hogy előbb lesz edzőváltás Kecskeméten, mint Győrben. Az meg pláne nem, hogy a kecskeméti csapat kis túlzással már az ősszel eljátssza az esélyét a bennmaradásra, a győri pedig negyedikként végez, és kiléphet a nemzetközi porondra. Érdekes, de Szabó István vezetőedző is azt nyilatkozta akkor, hogy az első négy fordulóban három olyan csapat ellen is játszottak, amely nagy valószínűséggel a tabella első felében végez: nos nem a papírforma jött be, hiszen a Fehérvár búcsúra kényszerült, az előző évben ötödik Loki az utolsó meccsen harcolta ki a bennmaradást, igaz, az újonc ETO FC Győr a Fradi mellett valóban a felsőházban zárt.

A kevés szerzett gól ellenére nem volt gyenge a KTE támadójátéka

A vezetőedzői posztot kilenc forduló elteltével, október 16-án átvevő Gera Zoltán az idény közben többször emlegette csapata szereplésével kapcsolatban a balszerencsét, és ebben van is valami: a várható gólok mutatója alapján negyven gólt kellett volna szereznie a Kecskemétnek, azonban csak 31-re futotta – beszédes, hogy a középcsatárként szerepeltetett Pálinkás Gergőnek 8.59-es xG-je volt, de csak négy gólt szerzett, amint az is, hogy a Transfermarkt szerint a csapat 527 lövésének 5.9 százalékából lett gól, ami a leggyengébb mutató az NB I-ben. A játékosok átlagos pozíciója alapján jellemzően 5–3–2-es felállásban pályára küldött lila-fehérek játéka az edzőcserével jócskán megváltozott: míg az előző idényben Szabó István magas letámadásra épített, az új trénernél már nem kapott ekkora hangsúlyt, hogy feltolja csapata védekezését. A KTE a 2023–2024-es évadhoz képest sokat visszaesett a védekező fejpárbajokban, veszített agresszivitásából, és a földi párharcokban is gyengébben teljesített, pedig a hátsó sorban kevés személyi változtatás történt, nem lehet azt mondani, hogy sokkal gyengébb lett a keret. A vonatkozó hőtérkép (jobbra, a felső képen) alátámasztja, hogy továbbra is az együttes jobb oldalán vezettek intenzívebb akciókat és teremtettek több veszélyt az ellenfelek. A labdaszerzések tekintetében Katona Levente kiemelkedett, de Belényesi Csaba és Vágó Levente is szép munkát végzett. A Cube adatelemző rendszerének stíluselemző diagramja (jobbra, az alsó képen) rávilágít, hogy az utolsó helyen kieső kecskemétiek az élmezőnyhöz tartoztak a támadóharmadbeli labdabirtoklásban, sokat forgatták a játékot, a széleken az átlagosnál többet birtokolták a labdát, viszonylag direkt futball jellemezte őket, ám a támadások befejezésében a legrosszabbak közé tartoztak annak ellenére, hogy a középmezőnyt erősítették a támadóharmadbeli veszélyteremtésben. Míg korábban a csapat legfőbb jellemzője volt, hogy kimagaslott a fejjátéka, ebben az évadban kevésbé volt veszélyes a levegőben, a májusban véget érő idényben inkább kontratámadásokkal keltett zavart. B. L.

Nehéz magyarázatot találni arra, ami ezután következett, a KTE a következő kilenc mérkőzésén a megszerezhető huszonhét pontból egyet sem gyűjtött be, egymás után kilencszer vereséggel hagyta el a pályát, és bizony kisebb csodával ért volna fel, ha ilyen mélyből indulva is sikerült volna megkapaszkodnia az élvonalban. A sorozat első állomását a DVTK vendégeként elszenvedett 1–0-s vereség jelentette, ám nem volt miért pánikolni, mert néhány nappal később a klub bejelentette, a 2023-as ezüstérem megszerzésében főszerepet vállaló Katona Bálintot ismét sikerült kölcsönvenni a Ferencvárostól. Csakhogy… A következő négy bajnoki sem hozott pontot, az Újpesttől 3–1-re, a ZTE-től 2–1-re, a Nyíregyházától 2–0-ra, az MTK-tól 3–1-re kapott ki a csapat, így annak sem lehetett örülni, hogy időközben Nikitscher Tamás bemutatkozott a válogatottban. Ezt követően a válogatott Nemzetek Ligája-mérkőzései miatti szünet következett a bajnokságban, a KTE az NB II-es Tatabányával játszott felkészülési találkozót, és 2–0-ra elvesztette. Három nappal később kiderült, a klub vezetői felmentették a munkavégzés alól Szabó Istvánt, és nagyon hamar kiderült, a 97-szeres válogatott Gera Zoltánnal a kispadon képzelik el a folytatást. Nem a legendás labdarúgó ellen beszélünk, amikor azt mondjuk, az előző három évben a KTE-vel csodát művelő, soha nem látott magasságba emelő Szabó István talán több bizalmat, támogatást érdemelt volna, tudnánk olyan külföldi szakembert említeni, aki a magyar élvonalban jóval kevésbé veretes múlttal a háta mögött, csapatával hétről hétre bukdácsolva is a helyén maradhatott. amikor a kiállított kapus helyett középpályás védett Gera Zoltán bemutatkozó meccsén az előző idény bronzérmese, a Puskás Akadémia érkezett Kecskemétre, a vége sima 3–0-s vendégsiker lett, utána az ezüstérmes Paks vendégeként egy büntetőből kapott gól jelentette a vereséget. Sokadjára bizonyosodott be, nagy gond van a helyzetkihasználással, az pedig tovább rombolta a játékosok önbizalmát, hogy három nappal később az NB III-as Karcag ellen sem sikerült betalálni, az 1–0-s vereség a búcsút jelentette a Magyar Kupából. Kiderült, a mélynél is van mélyebb: a következő fordulóban Pálinkás Gergő góljával ugyan sikerült megszerezni a vezetést a Fehérvár vendégeként, és még a második játékrész közepén is 1–1 volt az eredmény, ám a második hazai találat után szétesett a játék, és a vége kiütéses, 6–1-es zakó lett, úgy, hogy a kiállított Varga Bence helyett a mezőnyjátékos Vágó Levente állt a kapuba a hajrára, és az utolsó két gólt már ő kapta. Nem sok jót ígért a Ferencváros elleni hazai bajnoki, ám az együttes végig egyenrangú ellenfele tudott lenni a párharc toronymagas favoritjának, és bár egy pontot legalább megérdemelt volna, a 85. percben kapott találattal ismét veszített. Talán a labdarúgók ekkor éreztek rá arra, sokkal több van bennük, mint azt az eredmények mutatják, és mert az esztendő utolsó négy bajnokiját már vereség nélkül tudták le (2–2 Debrecenben, 2–1 Győrben, 0–0 a DVTK-val hazai pályán, 1–1 Újpesten), és ez még akkor is bizakodásra adott okot, ha az együttes sereghajtóként, hat pontra a benn maradó tizedik pozíciótól ment el szünetre.

A vezetők mindent elkövettek, hogy megerősítsék a játékoskeretet, sikerült kölcsönvenni a Ferencvárostól Botka Endrét és valamivel később Pászka Lórándot is, Kisvárdáról Driton Ca­maj érkezett, ugyanakkor a La Ligában szereplő Valladolid kivásárolta a szerződéséből Nikitscher Tamást, ami súlyos érvágással ért fel. A tavaszi rajton a ZTE-t a hosszabbításban, tizenegyesből szerzett góllal sikerült felülmúlni, a Nyíregyházán játszott 0–0 előzetesen jó eredménynek számított volna, ám hatvanöt percet emberelőnyben játszva már kevésbé. Az egész idény legjobb játékát hozta az MTK elleni 5–0, a három meccsen megszerzett hét pont több volt mint biztató, minden azt mutatta, hasonló szellemben futballozva kiharcolható a bennmaradás. Tizenhárom forduló volt még ekkor vissza, lendületben volt az együttes, ki gondolta volna, hogy a hátralévő időszak csak hét pontot hoz a konyhára – győzelem nélkül? 

Az idény emlékezetes mérkőzés

Ha megkérdezik a kecskeméti szurkolókat, melyik bajnoki maradt meg leginkább bennük az idényből, alighanem a nagy többség az MTK Budapest elleni hazai találkozót említi. A rivális ötödik helyezettként érkezett Kecskemétre, és úgy szenvedett 5–0-s vereséget, hogy egy pillanatig sem volt esélye a pontszerzésre. A hazaiak szebbnél szebb támadásokat vezettek, fél óra sem kellett ahhoz, hogy kétgólos előnyhöz jussanak, és mert a szünetben már hárommal vezettek, nem volt kérdéses a párharc kimenetele. Katona Bálinték a második játékrészben sem álltak le, még kétszer mattolták Demjén Patrikot, minden azt mutatta, az őszi mélyrepülés után is kiharcolható a bennmaradás. Percekig zúgott a vastaps a Széktói Stadionban, ki gondolta volna akkor, hogy az idényben már nem lesz több győzelem?

Amiben a csapatnak leginkább fejlődnie kell

A rúgott és kapott gólok számában is nagy visszaesés volt tapasztalható, míg a KTE az előző idényben negyvenötöt szerzett és ugyanannyit kapott, a most véget ért bajnoki esztendőben már csak harmincegyszer talált be, viszont ötvenhárom gólt engedélyezett a riválisainak. Borzasztóan hiányoztak a pályáról az olyan kreatív labdarúgók, mint az Újpestbe igazoló Horváth Krisztofer, aki az előző évet tizenegy góllal és jó néhány gólpasszal zárta, vagy Banó-Szabó Bence, akire térd­sérülés miatt egyetlen bajnokin sem számíthatott a szakmai stáb. Egy kiesés ellen küzdő csapat nem engedhet meg magának akkora luxust, hogy hazai pályán kétgólos előnyről csak egy pontot szerezzen, azt meg főként nem, hogy úgy maradjon pont nélkül, hogy a nyolcvanhatodik percben még nála van az előny.

Nyári felkészülés

Ahogy sok csapatnál, Kecskeméten is június 16-án kezdődik a felkészülés, egyelőre erősen képlékeny, milyen keret áll majd Gera Zoltán rendelkezésére – a vezetőedző és segítője, Csizmadia Csaba maradását Kovács András, a KTE tulajdonosa a klub honlapjának adott interjúban megerősítette, hozzátéve, hogy az azonnali NB I-es visszajutás a cél. Az első felkészülési meccs június 28-án a román FC Olimpia Satu Mare ellen lesz, ezt követően június 30-tól edzőtábor vár a labdarúgókra, de nem külföldön, hanem a válogatott bázisán, Telkiben. Ott két újabb találkozó következik, a Kozármisleny és a Bp. Honvéd ellen, utána pedig a Topolyával és az MTK-val is megmérkőzik a KTE. A bajnoki főpróba július 20-án lesz, két mérkőzést is terveznek – mindkettő szervezés alatt áll.

Egy év múlva újra NB I?

A Ferencváros elleni 0–4 kivételével egyszer sem játszották le a KTE-t a pályáról, olyan meccseken maradt el a siker, mint például a Fehérvár elleni 2–2, amikor még a második félidő közepén is két góllal vezetett a csapat, vagy az ETO elleni 1–1, amikor a még a 95. percben is megvolt az előny, esetleg a diósgyőri 1–2, amikor még a 86. percben is a Kecskemét vezetett. A 31. fordulóban az MTK otthonában elszenvedett 2–1-es verség a kiesést jelentette, nagy kérdés, mennyire sikerül együtt tartani a játékoskeretet, lesz-s a városnak egy év múlva újra NB I-es csapata.

A rövidzárlatok sok pontba kerültek

SZABÓ ISTVÁN TÖBB BIZALMAT ÉRDEMELT VOLNA   – Két éve ezüstérmes volt a KTE, tavaly pedig hatodik: mekkora meglepetés, hogy nem tudta kiharcolni a bennmaradást?      – Azt gondoltam, a klubban tanultak abból, amikor kétezertizenötben kizárták az élvonalból, és sikerült hosszú távra szóló koncepciót felvázolni. Ahogy említette, a csapat két éve még ezüstérmesként végzett, ilyen megközelítésből a mostani kiesésnek tanulópénznek kell lennie. – A klub vezetői a kilencedik forduló után elköszöntek Szabó István vezetőedzőtől. Meglepte a döntés?      – Igen, meglepett. Azzal a szakmai tudással, amivel az edző a KTE-vel dolgozott, nem mellékesen felvonultatta maga mögött a futballt szerető embereket olyan városban, ahol a lokálpatriotizmusnak működnie kellene, meg lehetett volna találni a megoldást, amelyben ő sérül a legkevésbé. – A jó tavaszi kezdés után az utolsó tizenhárom meccsen nem nyert a csapat, miért maradhatott el a jó folytatás?      – A játékoskoromban szerzett tapasztalataimhoz megyek vissza. Amikor úgy érzi valaki, esetleg kicsit kiengedhet, mert jól alakult egy-két mérkőzés, nagy kérdés, kinek milyen lesz a hozzáállása. Van, aki azt mondja, bármi történik, már megvan a csapatom, vagy ha nem százszázalékosan egy irányba tart az öltöző, jönnek a rövidzárlatok, mint jöttek a KTE esetében is, és ez sok pontba kerül. A legjobban a szurkolókat, az utánpótláskorú játékosokat sajnálom, ennél többet, jobbat érdemeltek volna.   CSORDÁS Csaba, a KTE korábbi támadója, első NB I-es góljának szerzője