Az edzőváltás is kellett a stílusosan futballozó újonc Nyíregyháza bennmaradásához

Kilenc, nem is annyira szűk esztendő, a 2015-ös kizárás után térhetett vissza tavaly nyáron az élvonalba a Nyíregyháza Spartacus FC. Amióta 45 évvel ezelőtt, 1980-ban először az NB I-be jutott az akkori NYVSSC, és úgymond liftező klubbá vált, soha ennyit nem kellett várnia a visszatérésére, a leghosszabb élvonalmentes időszaka nyolc év volt 1984 és 1992 között.

NAGYON VÁRTÁK A SZURKOLÓK  AZ NB I-ES MECCSEKET

Az már az előző NB II-es évad tavaszi szezonjában érezhető volt, Nyíregyházán nagyon ki vannak éhezve az élvonalra. A bajnoki hajrában egyre többen jártak „hazai” meccsre Balmazújvárosba, a feljutást és a bajnoki elsőséget több ezres tömeg ünnepelte a nyíregyházi Kossuth téren. Az első valóban hazai bajnokira, 2024. augusztus 25-én pedig szinte teljesen megtelt a vadonatúj Városi Stadion, csak a vendégszektorban maradtak üres helyek a létesítményben rendezett első, Fehérvár FC elleni mérkőzésen.

Merthogy az első fordulóban, július 26-án még Mezőkövesden volt „otthon” a Szpari. És bár a rajt előtt is akadtak már érkezők, Szlobodan Babics, Eppel Márton, Ranko Jokics, Kovács Milán, Matheus Leoni, Jaroslav Navrátil, Pinte Patrik és Tóth Balázs közül senki sem kapott helyet a másik újonc, az ETO FC Győr elleni kezdő tizenegyben. Tímár Krisztián vezetőedző a nyitányon gyakorlatilag az  „NB II-es” csapatának adta meg a bizalmat, és minthogy azt a meccset 2–1-re megnyerte a Spartacus, a második fordulóban az MTK Budapest ellen (0–3) sem volt más a helyzet. A vereség, pontosabban a vereségek – a felcserélt pályaválasztói jogú Puskás Akadémia (1–3) és a Paks elleni (1–2) idegenbeli bajnokin is kikapott az újonc – felszínre hozhatták a hiányosságokat, így az új szerzemények közül egyre többen kaptak lehetőséget a bizonyításra, először Navrátil és Leoni, aztán Jokics és Babics.

A Fehérvár elleni stadionavatón pedig Eppel és Kovács Milán is: mind a ketten a kapuba találtak, de amíg a támadó a történelmi jelentőségű elsőt szerezte meg a létesítményben, a Gyirmótról megszerzett középpályás – ahogyan csapattársa, Alaxai Áron is azon a 3–3-ra végződő mérkőzésen – öngólt jegyzett. A 6. fordulóban a Ferencvárossal szemben a szimpatikus vesztes szerepe jutott a csaknem meglepetést szerző (1–2) újoncnak, amely a Győrrel együtt kieső helyen állt, és éppen aktuálissá vált, hogy az előző hetek jó játéka eredményességgel is párosuljon. Erre keresni sem lehetett jobb alkalmat a DVSC vendégjátékánál a 7. fordulóban, nyert is a Szpari 3–2-re az új vezetőedzővel, Máté Csabával érkező ősi rivális ellen. Ezen a mérkőzésen védett először Tóth Balázs, és az átigazolási időszak hajrájában érkezők közül Aboubakar Keita, valamint csereként a 61-szeres grúz válogatott, a tavaly nyári Európa-bajnokságon a spanyolok elleni nyolcaddöntőben lehetőséghez jutó Nika Kvekveszkiri, továbbá Keresztes Krisztián is játszott már.

EGYRE TÖBB JEL UTALT ARRA, ITT BIZONY BAJ LEHET...

Kecskeméten megszerezte első idegenbeli győzelmét (2–0) a gárda, amely mégsem tudott lendületet venni, jött a másik, immár elveszített (0–2) hazai presztízsmeccs a Diósgyőr ellen, az otthontól távol pedig nagyon nem ment a csapatnak, csak a győri pontszerzésért (1–1) járt dicséret. Az MTK (2–0) és a Paks (4–2) elleni hazai meccsen a „régi motorosok”, Kovácsréti Márk, Nagy Dominik és Beke Péter góljaira támaszkodott a csapat, így az őszi befejezés úgy is emészthetővé vált, hogy az utolsó két, Fehérvár elleni idegenbeli (0–2) és az FTC elleni hazai (0–1) meccsét elveszítette.

A bennmaradást érő, nyolcadik pozícióban telelt az újonc, a már kiesést jelentő 11. helyen álló DVSC-től öt pont távolságra. Csakhogy a „tavaszi” rajton, február 2-án, hóesésben a Szpari 3–1-re kikapott Debrecenben, és mivel a naptári év első hazai fellépésén sem tudott győzni a Kecskemét ellen (0–0), a Loki pedig a második meccsét is megnyerte (az MTK ellen 2–0-ra), máris fordult a kocka, és a Nyíregyháza került a „vonal alá”. Kezdtek felerősödni a hangok a szurkolók köréből, hogy kár volt lemondani a téli szünetben olyan rutinos játékosokról, mint a védő Baki Ákos és Gengeliczki Gergő, továbbá Myke Bouard Ramos és Gresó Mátyás a csatárok közül. Főleg, hogy a támadójáték megerősítésére érkező Octavian Deaconu és Zan Medved cseppet sem tudott segíteni. Úgy tűnt, a Diósgyőr idegenbeli legyőzésével (2–1) egyenesbe kerülhet a Szpari, de jött hat, szerzett gól nélküli bajnoki (Újpest 0–0, ZTE FC 0–0, Győr 0–1, MTK 0–3, Puskás Akadémia 0–2, Paks 0–2), s ezzel a negatív szériával újra kieső helyre csúszott vissza a csapat.

TELITALÁLAT VOLT SZABÓ ISTVÁN KINEVEZÉSE

A kialakult helyzet pedig Tímár Krisztián állásába került– a hátralévő hét fordulóra a korábban Kecskeméten hírnevet szerző Szabó Istvánra várt a feladat, hogy az élvonalban tartsa a Szparit. Az esélyeit növelte, hogy a csapat sorsolása nem tűnt rossznak, négy olyan hazai csata maradt hátra, mint a Fehérvár, a DVSC, a Diósgyőr és a ZTE elleni – vagyis a közvetlen riválisok és a nem éppen jó formát mutató miskolciak érkeztek még a szabolcsi megyeszékhelyre. Idegenben pedig a kecskeméti presztízsmeccsen és a pocsék formában lévő Újpesttel szembeni fellépésen sem számított esélytelennek.

Az együttes támadójátéka ezek után sem vált sziporkázóvá, de hátul megtanulta „nullára lehozni” a meccseket, így a Fehérvár, a Debrecen és a DVTK ellen egyetlen gól is elég volt a három-három ponthoz. Talán a szerencse is többször a gárda mellé állt, mint addig, erre jellemző, hogy amíg a Tímár Krisztián regnálása idején játszott Győr elleni hazai meccsen Beke Péter 0–0-nál mellé lőtte a tizenegyest, és végül kikapott a csapat, Szabó Istvánnál, 1–0-s vezetésnél a fehérvári Szabó Bálint rontott büntetőt, így maradt a későbbiek ismeretében mindkét csapat életében fordulatot jelentő hazai győzelem.

A fontos otthoni sikerek közepette ugyan a Ferencváros otthonában élvonalbeli történelme eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedte el (0–7) a Nyíregyháza, ez sem törte meg, főként, hogy utóbb kiderült, Szabó István a nem teljesen egészséges és eltiltás közeli, négy sárga lapos játékosai szerepeltetését nem kockáztatta meg, felismerve, hogy sok esély velük sem lett volna a pontszerzésre. Így viszont a DVSC ellen bevethette a télen igazolt, addigra felépült 55-szörös macedón válogatott Darko Velkovszkit, aki sokat hozzátett új csapata létfontosságú győzelmének kiharcolásához. Igaz, a hosszú kihagyás után a rutinos védő két hét múlva, a Diósgyőr ellen újra súlyosan megsérült, de a Szpari megint 1–0-ra és ismét Eppel Márton góljával nyerte meg azt a mérkőzést, amely után az újpesti döntetlennel (2–2) már matematikailag is biztossá vált a bennmaradása.

Összességében elmondható, az idény nagyobb részében mutatott stílusos játéka és a többször telt házas, rendre remek hangulatú hazai meccsei miatt is helye van az NB I-ben a Szparinak. Azóta az is kiderült, több futballistára (Nagy Barnabás, Kovácsréti Márk, Kovács Milán vagy éppen a kapus Tóth Balázs) is szemet vetettek más klubok – Nagy Barnabás konkrétan már az FTC játékosa. A feladat tehát adva van: megtartani a mások által kiszemelteket vagy pótolni a távozókat, és emlékezetes győzelmekkel megőrizni a csapat iránti  lelátói érdeklődést a következő bajnoki évre is.

A kilenc évig tartó NB II-es időszakban is előfordult, hogy a DVSC-vel és a Diósgyőrrel is megmérkőzött a Szpari, de az igazi az, amikor az élvonalban találkozhat a két ősi riválissal. Ráadásul a sorsolás úgy hozta, hogy mindkét „szomszédot” kétszer-kétszer fogadhatta vadonatúj otthonában. A Debrecent mind a kétszer le is győzte saját közönsége előtt, a tavaszi 1–0-s siker arról volt nevezetes, hogy az FTC elleni 0–7 után sikerült talpra állnia a Szparinak. Ennél is nagyobb jelentősége volt a 2024. szeptember 21-i meccs­nek, amely változatos csatában hozott 3–2-es eredményt (1–0-ra vezetett a Loki, aztán Jaroslav Navrátil duplájával és Nagy Barnabás góljával fordított a Szpari, a végén Dzsudzsák Balázs szépített büntetőből). Ez volt az első győzelme a Nyíregyházának az új stadionjában.

Egy biztos, a bajnokság hajrájában a Szpari hatékonyságára nem lehetett panasz. Az edzőváltás után Szabó István irányításával négy otthoni fellépésen összesen 3–0-s gólkülönbséggel szerzett tíz pontot a csapat: 1–0 a Fehérvár, a DVSC és a Diósgyőr ellen, majd 0–0 a ZTE vendégjátéka alkalmával. Úgy tűnik tehát, a védekezés összeállt, de arra nem lehet építeni, hogy nem kap gólt hazai pályán az együttes, ezért a támadójátékban és a szerzett gólok számában mindenképpen javulnia kell. Ismerve Szabó Istvánt, a rutinos szakembernek biztos megvan az elképzése, hogy mivel, illetve kivel lehet ezt  elérni. A házi góllövőlista élén Kovácsréti Márk és Beke Péter végzett hat góllal, őket Eppel Márton követte néggyel, vagyis hiányzott egy igazi gólvágó a keretből.

Télen Törökország, nyáron Szlovénia. Évek óta ez a helyszíne a nyíregyházi csapat külföldi edzőtáborának a szezonok közötti időszakban. Most sem lesz másként, a nyári felkészülés harmadik hetének kezdetén Szlovénia felé veszi az irányt a küldöttség, a nyári edzőmeccsek – amelyeket még szerveznek – jelentős része is erre az időszakra esik (az indulás előtti hétvégén, június 28-án játssza a nyár első edzőmeccsét a csapat.) A keret tagjai amúgy már találkoztak, pénteken orvosi vizsgálaton vettek részt a játékosok, majd június 16-án, hétfőn a felkészülésbe is belevágtak. Új futballistaként egyelőre Bojan Szankovics csatlakozott, ő az előző bajnokság utolsó fordulójában még ellenfélként játszott Nyíregyházán a Zalaegerszeg színeiben.

– Vissza tudja idézni a pillanatot, amikor kiderült, hogy bemutatkozhat az élvonalban?      – A Debrecen elleni őszi mérkőzésünk előtt történt, ennek előzményeként a Vasas otthonában kupameccsen már védhettem, és az a találkozó jól sikerült, hiszen tizenegyespárbajban továbbjutottunk – felelte Tóth Balázs, a Szpari kapusa. – A DVSC elleni meccsnapot megelőző edzésen kaptam a hírt, hogy bemutatkozhatok az élvonalban, a szüleimet értesítettem először. Boldog voltam, hiszen tudtam, telt házas, nagy presztízsű bajnokin szerepelhetek. Az elején ugyan gólt kaptam, a szünet előtt, amikor már vezettük, védtem egy nagyot, akkor úgy voltam vele, ha már itt vagyok, így kell folytatnom. – Ami aztán olyan jól sikerült, hogy az utolsó két fordulót leszámítva kirobbanthatatlan volt a csapatból. Milyen volt a kapuból nézve a Szpari?      – Bár összességében nem kaptunk kevés gólt, úgy érzem, jól védekeztünk. Nyilván nem a Fradi elleni meccsre gondolok, amelyen hetet kaptunk… Ugyanakkor a végén, amikor nagyon kellett, három hazai mérkőzést is meg tudtunk nyerni egy-nullára, köztük a DVSC és a Diósgyőr ellenit. Ehhez az is kellett, hogy a védelem tagjaival barátok vagyunk, tudunk egymásért is küzdeni. – Amikor hullámvölgybe kerültek, és felsejlett a kiesés réme, mi vagy ki tartotta a lelket a csapatban?      – Elsősorban a rutinosabb játékosok, Nagy Dominik, Nika Kvekveszkiri vagy Eppel Márton. Volt egy csapatösszetartásunk, amelyen ők is elmondták, mi ilyenkor a prioritás, mire kell odafigyelnünk, és hangsúlyozták, azért is fontos, hogy benn maradjunk, mert a fiatalabb játékosok karrierjét nagyon visszavetheti a kiesés. Igyekeztünk hallgatni rájuk, ez is kellett ahhoz, hogy végül különösebb gond nélkül megkapaszkodjunk a legjobbak mezőnyében.

Az újonccsapatok alapvető kihívására – amely szerint az NB II-ben markáns játékot az élvonal követelményeihez mérten kell átalakítani – jól reagált a Nyíregyháza és a Tímár Krisztián vezette szakmai stáb, hiszen megtartotta a másodosztályban erőltetett feltolt védekezést, az ellenfél térfelén labdaszerzésre törekvő futballt, a 3–4–3-as felállást, és kontrajátékra rendezkedett be. Csakhogy ezt egy idő után kiismerték a vetélytársak. Kellemetlen stílus jellemezte az együttest, hiszen a védekező fejpárbajokban kiemelkedett (a felső képen), a magas letámadása és az agresszivitása is az elithez tartozott. A tengelyben futballozók szereztek legtöbbször labdát, Alaxai Áron és Keresztes Krisztián végzett a rangsor élén, de Aboubakar Keita és Nagy Barnabás is kitett magáért. A vonatkozó hőtérkép rávilágít, hogy a bal szélen kevés mozgásteret hagyott az ellenfeleinek, a jobbon azonban sok magas intenzitású támadást engedett, onnan veszélyeztettek többet a csapatok.  A Nyíregyháza a Kecskeméttel holtversenyben az OTP Bank Liga legkevesebb gólt szerző csapataként zárta az idényt, csakhogy amíg a lila-fehérek az utolsó helyen zúgtak ki az NB I-ből, a Szpari csodák csodájára (vagy inkább Szabó István vezetőedző kinevezésének köszönhetően) a 8. helyen végzett 31 gólt szerezve – a kapu előtt rosszul sáfárkodott a lehetőségeivel, mivel a helyzetek minősége alapján 38.61-es xG-t, azaz várható gólt hozott össze. A Cube adatelemző rendszeréből kinyert adatok megmutatják, hogy a Nyíregyháza szinte minden szempontból a legrosszabbak közé tartozott labdabirtoklás és helyzetkialakítás, illetve befejezés terén, kivéve a légi veszélyteremtést, valamint a kontrajátékot (az alsó képen), amelyet eredményesen művelt – ez volt a legfőbb fegyvere amellett, hogy technikás futballistáinak megiramodásait gyakran csak szabálytalanság árán tudták megállítani. Kevés lehetőség ide, rossz helyzetkihasználás oda, a gárda az utolsó fordulókra új impulzust kapva benn maradt, de a következő évadra jócskán javulnia kell, ha meg akarja hosszabbítani NB I-es tagságát. B. L.