Paks: Böde Dániel dzsúdósként is bekerülhetett volna az újságba

„Eltökélt volt, és mindig győzni akart! Folyton azt hangoztatta, az a célja, hogy gólkirály legyen, hogy ő legyen a legjobb. A futballal feküdt, és a futballal kelt, alig bírta kivárni a hétvégéket, amikor megküldték az iskolák közötti bajnokságok tabelláit és a góllövőlisták állását.”

Nevelőedzője, Péter Norbert mesélt arról, milyen volt Böde Dániel gyerekkorában. A paksi labdarúgás egyik legnevesebb alakja idővel már nem a tabellát, hanem az újságot böngészte, hol a Nemzeti Sportban, hol a Tolnai Népújságban kereste a nevét. Ami azt illeti, sűrűn meg is találta – a gólszerzők vagy a jók között.

„A családunkban mindenki imádja a futballt – szolgált meglepőnek nem mondható információval a Paksi FC csapatkapitánya. – Azt nem mondom, hogy a »Sport« vagy a Népújság kötelező olvasmány volt, de azért gyakran a kezünkbe került ez vagy az az újság – vagy mindkettő. Egyébként megtörténhetett volna, hogy nem labdarúgóként, hanem dzsúdósként jelenik meg rólam cikk, mert általános iskolás koromban cselgáncsoztam is. Amikor a paksi Bezerédi Általános Iskola tanulója voltam, heti egy óra kötelező volt, de még külön edzésekre is eljártam. Idővel azonban csak a foci maradt – nem bántam meg, hogy így alakult.”

Magyarország legnagyobb digitálisperiodika-adatbázisa arról tanúskodik, hogy Böde Dániel neve először 2003. augusztus 11-én, hétfőn jelent meg a Nemzeti Sportban, a 4. oldalon publikált NB II-es játékosadatbankban.

„Az valójában a harmadosztályú adatbank volt, mert akkor még NB I B is volt – jelezte a 18 év elteltével is Pakson futballozó, igaz, közben a Ferencvárost is megjáró, az Üllői úton is maradandót alkotó támadó, hogy a memóriájával sincs gond. – A csatárok között szerepelt Varga László is, aki manapság ugyanúgy a klub kötelékébe tartozik, mint én, csak már nem futballistaként, hanem masszőrként, de a lényeg, hogy mindmáig velünk van. Azon a meccsen már nem lépett pályára, amelyen megszereztem az első NB I-es gólomat: 2008. március 22-én a Vasas ellen találtam először a kapuba. Az a mérkőzés azért is emlékezetes, mert akkor avatták a világítást a stadionunkban. Előttem van a találkozó szinte minden fontos pillanata, a gólom előtt például Tököli Attilától kaptam remek passzt. Szűkebb pátriámban, Madocsán a Sarki kocsmát a rólam írt cikkek is díszítik, ha betévedek oda, jó rájuk nézni. Az viszont nem rémlik, hogy az akkori tudósítás a falon lógna...”

Rajtunk persze ne múljék: ünnepélyesen ígérjük, hogy küldjük a kinyomtatható és falra szögezhető változatot Böde Dánielnek!