Szomorú valóság: szakmai válság, lejtmenetben a Honvéd

Utolsó hely a bajnokságban, 3–1-es vereséggel sima kiesés a Magyar Kupából az NB II-es Gyirmót FC Győr otthonában, (akarat)gyenge játékosok, haszontalan légiósok, jóformán ismeretlen edző (Maurizio Jacobacci, aki a Honvéd előtt a svájci negyedik ligás BSC Old Boysszal esett ki…). Fórizs Sándor ­sportigazgató szerepe megkerülhetetlen a csapat gyenge szerepléséről szólva, hiszen a posztjából adódóan neki kellett volna mindent megtennie azért, hogy a Kispest-Honvéd a többévnyi NB II-es szenvedés után sikeresebb lehessen az élvonalban – és persze a Magyar Kupában. Csakhogy a munkát zaj kísérte – és nem véletlenül, mert fontos döntések is érthetetlennek bizonyultak. A legnagyobb elégedetlenség Feczkó Tamás vezetőedző elküldését kísérte – és nem csupán kispesti berkeken belül –, miután a szakember visszavezette a csapatot a másodosztályból az NB I-be. Persze, ilyesmit meg lehet tenni, de a tizennégyszeres bajnok, nyolcszoros kupagyőztes Honvédnál kifejezetten sikeres széria után nem túl bölcs döntés – jó egy hónapja lapunkban már felemelte a hangját Nagy Antal, a kispestiek négyszeres bajnok korábbi játékosa is, s többek között elmondta, valakinek nem áll jól a kezében a karmesteri pálca. Az ikon nem akarta nevesíteni, de egyértelmű volt az üzenet, hiszen a sportigazgatóé a felelősség. 

Sokak által emlegetett gond, hogy az MTK Budapesttel szemben semmilyen jövőképet sem vázoltak fel a klub egyik, ha nem a legnagyobb tehetsége, a 18 éves Nyers Ádám előtt, a csatár így a nyáron a Hungária körútra szerződött. Nem sikerült megtartani Ujváry Ferencet sem, a szintúgy 18 éves, jobb oldali védőként és középpályásként is bevethető labdarúgó jelenleg az örök rivális Újpestnél számít meghatározó embernek. Helyükre erősen kétes képességű játékosok érkeztek (kivétel a kapus Osman Hadzikic, valamint Alberto Marí, igaz, a csatár fél évig nem játszott, így természetesen elég gyenge állapotban van), ezért igazából nem meglepő az olykor teljesen kilátástalan, elképzelés nélküli futball.

Visszakanyarodva a szakmai munkához: Feczkó Tamás 2025 januárjában vette át a csapatot, amely akkor (Laczkó Zsolt „örökségeként”) az utolsó helyen szerénykedett az NB II-ben, széteső játékot mutatva. A vezetőedző ráncba szedte a csapatot, s végül bravúrral a nyolcadik helyen zárt. Az előző idényben pedig megvalósította a régóta álmodott tervet: bár a szakvezető közel sem a legerősebb kerettel dolgozhatott, magabiztosan jutott vissza az élvonalba a második helyen, úgy, hogy az utolsó két bajnoki már tét nélkülinek számított. Szerződéshosszabbítás helyett útilaput kapott: szakmailag érthetetlen döntés született, hiszen másfél év alatt sárból épített várat, s megbecsülés helyett elzavarták – a hírek szakmai féltékenységről is szóltak, merthogy a szakembert nagy szeretet övezte, jellemző, hogy a drukkerek még a gyirmóti vesztes kupameccs után is a nevét skandálták. Anyagilag is hátrányosan érintette a klubot az edző menesztése, a feljutással automatikusan egy évvel meghosszabbodott a szerződése, amelyet – természetesen – az ilyenkor megszokott módon fel kellett bontani.

 „Nemigen látom a kiutat a helyzetből – mondta lapunknak Plókai Attila, korábbi hétszeres válogatott védő, aki 1993-ban bajnoki címet nyert a Kispesttel, 1996-ban pedig Magyar Kupát. – Nem feltétlenül a pontszámra gondolok, hiszen nincs nagy lemaradás a többi csapattal szemben, hanem a kilátástalan, elképzelés nélküli játékra. A múlt heti, Debrecen elleni bajnokin például ívelgették a labdát az alacsony csatárokra, a Loki védője, Lang Ádám persze egy fejpárbajt sem veszített el, míg honvédos oldalon a támadót, Kántor Kevint kivezényelték a jobb oldalra, ahelyett, hogy ő várta volna középen az oldalról érkező labdákat… Amikor hallgatom Maurizio Jacobaccit a lefújás után, az az érzésem, hogy nem ugyanazt a meccset láttuk. Oké, a keretünk is gyenge, nem sikerült kellőképp megerősíteni, pedig Feczkó Tamás már tavaly télen kérte, hogy érkezzenek futballisták, már előre gondolkodva, az NB I-re készülve – semmi sem történt. A középpályás Szamosi Ádámnak sem úgy megy a játék, ahogyan várnánk, míg nagyon sajnálom Somogyi Ádámot, aki megsérült, ő hiányzik a középpályáról. A kupakiesés is dühítő, főleg ilyen játékkal: egyelőre marad a bosszankodás és a reménykedés, mást nem tehetünk.”