Vignjevics: Nagyobb türelemre volna szükség a drukkerek részéről

A Puskás Akadémia elleni hazai, zárt kapuk mögött rendezett mérkőzésen – amelyet a felcsútiak 3–1-re megnyertek – a stadionon kívülről olyan hangosan szidalmazták a szakembert a drukkerek, hogy a zaj csaknem elnyomta a találkozót a televízióban tudósító Hajdú B. István hangját.

„A mérkőzésre összpontosítottam, nem arra, mi folyik a stadionon kívül – mondta lapunknak Nebojsa Vignjevics. – Természetesen értesültem róla, hogy szidalmaztak. Megértem azokat a szurkolókat is, akik azonnali eredményeket akarnak, de nagyobb türelemre volna szükség a részükről. Az elmúlt két átigazolási időszakban nem szerződtethettünk új játékosokat, most tudtunk úgy erősíteni, ahogy szerettünk volna. Jó úton is járunk, rengeteg helyzetet dolgozunk ki, és többször is csak a lefújás előtti percekben csúszott ki a kezünkből egy-egy mérkőzés. Sok az új játékosunk, a bajnokság egyharmada elmehet rá, hogy összeszokjanak a keret tagjai. De csak idő kérdése, hogy igazi élcsapattá váljunk.”

Megítélés kérdése, mennyire jogos a szurkolók részéről a vezetőedző hibáztatása. Az mindenesetre tény, hogy a klubvezetőség részéről a türelem hiányára nem panaszkodhat a szerb szakember. Lassan már négy éve, hogy a belga tulajdonos Vignjevics kezébe adta a karmesteri pálcát. Márpedig a magyar élvonalban nem gyakori, hogy egy edző ennyi időt kap a kispadon, miközben az NB I-ben kvázi eredménytelen marad a csapattal.

Igaz, a korábban a montenegrói OFK Grbaljt és Rudar Pljevlját, majd a szerb Hajduk Kulát, FK Radot és a Vojvodinát irányító szakvezető belépője annak idején jól sikerült Újpesten, amikor a belga Marc Lelievre-et váltotta 2013 októberében. Első, alig valamivel több mint fél idényének végén máris Magyar Kupa-győzelemre vezette a lila-fehéreket 2014 tavaszán, a Diósgyőr elleni döntőt megnyerve (1–1 után tizenegyesekkel 5–3-ra). Akkor felvetődött, hogy a tulajdonos a Duchatelet család egy másik klubjához, az angol másodosztályban szereplő Charlton Athletichez irányítja a trénert, ám ő végül maradt, és két évvel később újra kupadöntőbe vezette a csapatot (akkor a Ferencváros 1–0-ra nyert).

A múlt héten az újpesti vezetőedző lapunknak azt nyilatkozta: „A Magyar Kupa megnyerése továbbra is cél (...) És nem tagadjuk, hogy Európába vágyunk."

Szép, szép a 2014-es kupasiker – amelyre a szurkolóknak 12 esztendőt kellett várniuk –, valamint a 2016-os ezüstérem, meg persze az európai kupaszereplésre jogosító bajnoki dobogós helyezések megcélzása, ám a 20-szoros magyar bajnoknál a szurkolóknak a Vignjevics-érában nem sok sikerélményben lehetett részük az NB I-ben. Még a dobogó alja is rendre elérhetetlennek bizonyult, 2014-ben a tizenharmadik, 2015-ben és 2016-ban egyaránt a hatodik, 2017-ben pedig a hetedik helyre ért oda az együttes. Most nyolc forduló után a nyolcadik helyen szerénykedik az Újpest. Márpedig Szusza Ferenc, Bene Ferenc vagy Göröcs János klubjánál nem ehhez vannak szokva.

Az átigazolási piacról való kizárás – 2016 nyarán és 2017 januárjában nem regisztrálhatott új játékost a klub – az utóbbi időben nézőponttól függően persze igazolás, magyarázat vagy mentség is lehetett a sikertelenségre, ám ennek megszűnése miatt mostantól jóval kevesebb kommunikációs lehetőség kínálkozik a magyarázkodásra.

Az eredménytelenség ellenére Nebojsa Vignjevics még az újpesti klubtörténet leghosszabb ideig irányító edzőjévé is válhat, és ehhez nem kell neki túl sok idő. A jövő hónapban már négy éve lesz az Újpest vezetőedzője, márpedig a rendszerváltozás óta edző még nem kapott ekkora bizalmat Újpesten – legutóbb Temesvári Miklós tölthetett el ennyi időt a poszton 1981 és 1985 között.

És a patinás klub történetében is kizárólag egyszer fordult elő, hogy négy évnél több jutott valakinek: Várhidi Pál hat évig volt a csapat edzője, 1974 és 1980 között. „Apró" különbség, hogy ő ezen időszak alatt négy bajnoki aranyéremmel gazdagította az egyesület éremgyűjteményét.