Szívmarketing – Malonyai Péter jegyzete

Sanyarú hetek után nyert újra a Fradi, a fanyalgók mondják, hogy igen ám, de csupán Gera Zoltán különleges produkciójának köszönhetően; teszem hozzá: hát a nevezett úriember hol játszik?

Persze hogy a Fradiban. És az is természetes, hogy ő hozott némi napfényt, jóvoltából lett szakadozott a felhőzet. De most nem róla szólnék, hanem arról, hogy lehet akármilyen a csapat, mindig akad valaki zöldben és fehérben, aki megmozdítja a kátyúba jutott szekeret. Nem kell hozzá más, csak némi szív, esetünkben Fradi-szív. Ami segítheti, hogy a lehető legtöbb jöjjön ki a futballistából.

Hiszik, nem hiszik, a Magyar Kupa-elődöntő kapcsán jut eszembe mindez, lévén, hogy ebben a sorozatban van a legtöbb esélye a Ferencvárosnak arra, hogy a nyáron kupainduló legyen. Ami – szerintem – alapkövetelmény, hiszen hiába a legismertebb futballklubunk, egyáltalán nem árt, ha visszatérően forog a neve határainkon túl. A sors mindenesetre segítőkész, hiszen az általam nagyra becsült Budafokon egyszerűen fővesztés terhe mellett illik túljutnia a csapatnak, és aztán már jön a finálé.

Majd a szezonvég, és nyáron új életet lehet kezdeni (de legalábbis befejezni a régit).

Nem én mondom ezt, hanem Herr Doll mondogatja mostanság, ami azért elgondolkodtató, mert ő arról (is) nevezetes, hogy az utolsó pillanatig kiáll az övéi mellett, szigorúan öltözői belügy, kiről mit tart aktuálisan vagy éppen véglegesen. Hogy megerősítették tisztségében, jelzés azoknak, akikkel ezért vagy azért gondja van, magyarán az edző kiebrudalása nem opció arrafelé.

Gera kapitányból és a szívből indultam ki, az egyénből a csapatjátékban. Ha úgy tetszik a sportemberi felelősségből. A gond, hogy aki tudja, miről beszélek, annak nem kell magyarázni, a többiek pedig…

Persze azért sejtik, hogy jobb nyerni, mint veszíteni.