ALAPVONAL. A Népsport kiemelte, hogy a VVK-, a KK-diadalt és az olasz–magyart csak együttesen lehet értékelni, hiszen ezért mozgott a szokottnál fáradtabban Mátrai, Rákosi, Albert és Fenyvesi, s ezért nézte csak a lelátóról a mérkőzést Mészöly, Ihász és Farkas. De a lényeg: »Véletlenek előfordulnak a sportban. De mi Torinóban, Bécsben és Budapesten is – győztünk…!«

NS-VÉLEMÉNY. Istenem, mindenki azzal vigasztalja magát, amivel akarja.

ALAPVONAL. Meglátásom szerint, vállalva a nagyokosok minden szitkát, nincs olyan, hogy futballstílus. Még úgy sem, hogy a hozzáértők szerint a pozíciós játék és a dinamikus presszing (Pep Guardiola, Jürgen Klopp) ötvözete az igazi. Igaz, hozzáteszik, hogy a meccseken a történések függvényében alkalmazkodni kell.

Mégiscsak számított a talaj a Bp. Honvéd és a Bp. Vörös Lobogó angliai túráján.

1954 – Miközben kérdés volt, hogy valóban „skótok”-e a skótok, nyert a válogatott Glasgow-ban

Könnyed környezetben súlyos témák kerültek terítékre 90 éve a Nemzeti Sport teadélutánjain.

ALAPVONAL. Ha a hozzáértők is bizonytalanok, akkor sem lenne alapom megoldást tanácsolni, ha lenne ötletem. Ahány ember, annyiféle, hát még a lélek. Hozzátehetem, hogy az elitsport másik titokzatos területe (amiről nem beszélünk, az nincs…), a teljesítményfokozók használata csak ráerősíthet a depresszióra.

NS-VÉLEMÉNY. A hajrára nőtt a bátorság, ziccereket érően, ráadásul akkor, amikor már a nagy hármas (Kai Havertz, Jamal Musiala, Florian Wirtz) is a pályán volt az ellennél.

Honfitársaival boldogult legkevésbé a szolgálatkész edző.

ALAPVONAL. Egyre komolyabban elkezdtem játszani a gondolatattal, hogy a hét főbűn mennyire jellemző a mai labdarúgásra.

NS-VÉLEMÉNY. Az ő dolguk, az ő hivatásuk, az ő pszichéjük, ők viszik vásárra a bőrüket.

Élete legfontosabb meccsén érte utol végzete a 80 éve elhunyt kapust.

ALAPVONAL. Elvégre elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal, az elégedetlenség sem negatív tulajdonság, ahogy a kíváncsiság sem.

Senki sem gondolta, hogy 1969-ben Marseille-ben csődöt mond a magyar futballválogatott.

ALAPVONAL. A futballban nincs színlap, ám a hétköznapi gondolkodás, a tények és a véleményem szerint is a játékos az első. Elvégre ő megy ki a pályára, viszi vásárra a bőrét, produkciója nyomán hördül fel vagy halkul el a lelátó, egy-egy megmozdulása többek emlékezetében marad meg, mint akármelyik másik közreműködőé.

NS-VÉLEMÉNY. Az átlagos kívülálló is (meg)tud­hatja, mit akarnak.

Ötven éve feltartott kézzel lépett pályára, így esélye sem volt futballválogatottunknak Cardiffban.

ALAPVONAL. Az ultimátumokról azt írja a szakirodalom, hogy összetett kérdés. Enyhén szólva. Elvégre végül is haladék, a hatalmi helyzetben lévőnek egyértelmű a véleménye, hogy ez így tovább nem megy, mégis vár. (…) Az ultimátumnak több a hátránya, mint az előnye – olvasom – elsősorban teher, másodsorban megfertőzi a levegőt a vezérkar és a csapat között. Meg persze inkább szól a főnökségről, mint a csapatról, annak bizonygatása, hogy ők a helyükön vannak, kézben tartják a dolgokat.

NS-VÉLEMÉNY. Olyan megoldásokkal próbálkoztak, amelyekből kiderülhet, hogy nem akárkik ők.

Hetven éve huszonöt perces parádé is elég volt a főlényes győzelemhez Csehszlovákia ellen.