– Hol volt eddig?
– Ugyanott, ahol most: Pakson, csak kevesebb felhajtás volt körülöttem – mondta Böde Dániel. – Lehet hogy hamarabb is berobbanhattam volna a köztudatba, de ez van, úgy tűnik, most értem be. Egyébként semmi sem történik véletlenül. Arról még nem beszéltem ez idáig, hogy volt másfél év a pályafutásomban, amikor abbahagytam a futballt.
– Mit csinált helyette? Táncdalénekesnek készült?
– Kispályáztam. Hetente egyszer futballoztam Dunaújvárosban a kollégiumban a haverokkal, a csoporttársakkal, s úgy voltam vele, ennyi is elég a játékból. Visszagondolva lehet, hogy túl könnyen lemondtam a karrierről, az álmaimról, de akkor ott, szakközépiskolásként így láttam jónak. Pakstól 15 kilométerre élek, minden oda köt, ott kezdtem el focizni gyerekfejjel, aztán amikor Újvárosba kerültem, a suli miatt gyakorlatilag visszavonultam.
– Nem bánja az elvesztegetett időt?
– Nem bánok én semmit sem. Úgy volt jó, ahogy történt. Elég konok, önfejű gyerek vagyok, de a futball fontos része az életemnek. Ha a sors azt akarta, hogy megérjek a sikerhez, akkor ennek így kellett történnie. Az a másfél év arra volt jó, hogy rájöjjek: én futballistának születtem, nekem ezzel kell foglalkoznom, ezt kell komolyan vennem, ebben kell minél jobbnak lennem.
– Jól halad az úton. Az előző idény főszereplője lett, tizenöt gólt termelt, volt köztük szemfüles bepöckölős és látványos, szemet gyönyörködtető találat. Ragaszkodik Pakshoz, minden oda köti, mégis azt gondolom, csalódott lenne, ha ősszel is ott kellene futballoznia…
– Igen, ezt elismerem.
– Hová hívják, honnan keresik?
– A menedzserem intézi az ügyeimet, tőle tudom, hogy a horvát Hajduk Split és a német másodosztályú Cottbus a legkitartóbb kérő. Bevallom, jólesik, hogy két ilyen klub érdeklődik irántam.
– Melyiket választaná?
– A Hajduk Split rendkívül népszerű csapat hazájában, és ahogy hallom a híreket, erős együttest építenek, megvan a megfelelő anyagi háttér a célok eléréséhez. A szívem mégis azt súgja, hogy a két gárda közül a Cottbust kellene választanom. A német futball tradíciói is ezt sugallják, s azt mondom, még a Bundesliga 2. is erősebb a horvát bajnokságnál, a magyarról nem is beszélve. Jókora előrelépés lenne számomra a váltás.
– Itthonról hány klub keresi?
– Igazából nem is tudom. Tavaly a Loki szerződtetett volna, de akkor még nem éreztem kellő erőt, önbizalmat a váltáshoz, pedig akkor sem ment rosszul, ősszel hat, tavasszal két gólt szereztem, igaz, a csapat, a mi csapatunk épphogy bent maradt az első osztályban.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
