Zsófi, Zoli: még évek! – Győri Ferenc jegyzete

Ötödik nekifutásra aranyérmet szerzett a női kosárlabda Euroliga final fourjában a Sopron Basket. A döntőben idegenben múlta felül a találkozóra 12 mérkőzésen át tartó nemzetközi győzelmi sorozattal érkező Fenerbahcét, amelyet körülbelül tízezer fanatikus szurkolója hajtott. A magyar csapat lenyűgöző profizmussal abszolválta az összesen hat isztambuli napot, minden kerettag, az összes stábtag és a vezetők egyaránt elismerést érdemelnek, hiszen a sportág honi történetének legnagyobb klubsikerét érték el. Nem biztos, hogy szerencsés ebben a kegyelmi állapotban, a bámulatos diadalt követően válogatni, és előtérbe helyezni bizonyos személyeket, mégis kötelező. Két hozzászólás képezi le a leginkább ezt a szituációt. Az egyiket a kosárlabdával olyan nagyon sokat nem foglalkozó korábbi kollégám írta egy baráti csoportunkba: „Török Zoltán miatt örülök.” A másik amatőr kosaras ismerősöm hozzászólása az Euroliga-döntőhöz kapcsolódó közösségi médiás bejegyzésemhez: „Fegyverneky pályafutása nagyon megérdemelte ezt.” Jelena Brooks, Határ Bernadett, Gabby Williams vagy a csúcsra rendkívül fiatalon, 39 évesen feljutó, mérhetetlenül kulturált és tehetséges szakember, Gáspár Dávid bizonyára nem haragszik meg érte, de muszáj kiemelni az ügyvezetőt és a csapatkapitányt. Török Zoltán 2018 decembere óta súlyos betegséggel küzd, ha vállal egy utazást, ha ott lehet valamelyik fontos, nem Sopronban rendezett eseményen, annak nagyon kell örülni. A sportvezető 27 éve dolgozik a zöld-sárgákért, karizmatikus alakja a hazai kosárlabdázásnak, és az életműve abban az esetben is teljes lett volna, amennyiben klubja sohasem nyeri meg az elitsorozatot. 2022-ben azonban vitathatatlanul megnyerte, ő maga az egyik levágott hálóval a nyakában ünnepelt a hotelben, és bár a túra rendkívüli módon kifárasztotta, az arcára volt írva minden: nem maradt hiábavaló a sok munka, a szomorú percek, az elveszített döntők, a problémák hada. Fegyverneky Zsófia ugyancsak elképesztően büszke lehet arra, amit letett az asztalra, 37 évesen is motorja, szíve a Sopron Basketnek, szintén lenyűgöző személyiség, egyben a magyar női sport talán legalulértékeltebb alakja, aki sokkal több figyelmet érdemelne annál, amennyit kap – más kérdés, hogy ő ezért a produkcióján kívül semmivel nem harcol, mert a szerénysége nem engedi.

A legendás irányítónak élő szerződése van a következő idényre, és arra is mérget vehetünk, hogy Török Zoltán sem fontolgatja a visszavonulást, inkább a közeljövő soproni együttesén töpreng. Ahogyan mondani szokta hűséges játékosának: „Zsófi, még évek...”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!