A bravúr után hajnalig tartott a mulatság Isztambulban

– Ahogyan a csapat többi tagja, ön is nagyon boldognak látszik…     
– Olyan, mintha még mindig ébren álmodnék! Ilyenkor teljesen más megvilágításba kerül az a sok fárasztó edzés, utazás vagy a fizikai és mentális megpróbáltatás, amit ez a torna jelentett azzal, hogy hét nap alatt öt meccset kellett játszani. Fantasztikus emberekből álló, nagyszerű csapatunk van.

–Most mennyire érzi magát magyarnak?
– Ezer százalékban! Minden esetben, amikor meghívást kaptam, hogy jöjjek, megtisztelve éreztem magam, és ha ezután is hívnak, ugyanígy fogok érezni. Nekem a honosítás nemcsak egy magyar útlevelet jelent, büszkeséget is. Valahányszor felvettem a válogatott mezt, mérhetetlenül büszke voltam.

– Hogyan kezelték a törökök elleni mérkőzés előtti idegtépő huszonnégy órát, amikor három találkozón is alakulhatott volna úgy az eredmény, hogy a záró meccsnek ne legyen tétje?     
– Nekem szemernyi kétségem sem volt. Magabiztosak voltunk, végig hittünk magunkban, és ezt meg is mutattuk. Amikor már tudtuk, hogy győzni kell, és az öltözőben készülődtünk, akkor sem estünk kétségbe.

Szombat estétől a helyszínen követte az isztambuli eseményeket Báder Márton, a honi szövetség elnöke. A korábbi 98-szoros válogatott center kedden a lefújás pillanatától kezdve együtt mozgott a delegációval, részt vett a vacsorán és az utána következő ünneplésen is, közben pedig a Nemzeti Sportnak is értékelte a történteket.

„Ahogy korábban a soproni eredmény megvitatásához, ehhez is több nap kell, hogy feldolgozzuk és értékeljük a szereplésünket. A sikerekből is le kell vonni a megfelelő következtetéseket. Az elmúlt években női válogatottunk negyedik lett az Európa-bajnokságon, részt vett egy olimpiai selejtezőben, ami a kontinensviadalon elért helyezésnek volt köszönhető, megnyerte a világbajnoki előselejtezőt Ruandában, s ennek eredményeként lehetett itt Isztambulban, ahol kiharcolta a berlini vébérészvételt. Nem volt ideális a felkészülés, de a stáb minden egyes percet ragyogóan kihasznált, ami meglátszott a teljesítményünkön. Ami még nagyon fontos, hogy az utolsó, sorsdöntő találkozón játszottunk a legjobban, nagyon nagy tisztelet jár azoknak, akiknek ebben része volt. 1998 óta nem voltunk vébén, és ezt az eredményt sem a céllövöldében lőttük, saját erőből és nem alanyi jogon kivívott siker ez, amit meg kell ünnepelni és meg kell becsülni.”