– Tavaly októberben jelentette be az átigazolását a baszk Euskaltel-Euskadi pro-kategóriás csapata. Akkor nagyon bizakodó volt és hozzátette, ebben a korban már nem szokás két évre szerződni, ez is jelzi a bizalmat. Ha most visszatekint, mennyire váltak valóra ezek az elképzelések?
– A várakozásom abszolút beigazolódott, nagyon jó a csapat és a légkör, mindenki kedves és segítőkész, támogatnak mindenben, ahogy arra számítottam – mondta a Nemzeti Sportnak a 29 éves Dina Márton. – Ugyanakkor nem titkolom, az idényem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a magyar bajnokság megnyerése mentette meg, az szerepelt a bakancslistámon. Mégis, a szememben ez negatív évad.
– Miért látja így?
– Egyrészt nem volt igazán jól felépítve a versenynaptáram, másrészt peches voltam a betegségekkel, nagyon rosszkor jöttek.
– Miként tud változtatni ezeken a jövőben? Nyilván a betegségeken aligha lehet…
– Szeretnék több beleszólást a programomba, ne csak az legyen, hogy versenyzünk és pihenünk, aztán megint versenyzünk és pihenünk, hanem lehessen két viadal között edzeni is, normálisan felépíteni a formát. Intenzívebben kell elkezdeni a felkészülést, bár tavaly sem vettem lazára, sokat kerékpároztam, megvolt a szükséges óraszámom, és jártam kondiba, de talán kevésbé volt intenzív a novemberem, mint amennyire szükséges. Még így is elég lett volna februárra, de a betegség közbeszólt. Előretekintek, és próbálom a lehető legjobban felépíteni a következő idényt.
– A csapat részéről miként látják a teljesítményét?
– Úgy tudom, a vezetők elégedettek, de ha igazán őszinte választ szeretne, kérdezze meg tőlük.
– Baszkul?
– Nem szükséges a baszk nyelv ismerete, elég a spanyol vagy az angol.
– Említette az országúti magyar bajnokságot, a pannonhalmi mezőnyversenyt idén nyerte meg először. Minek köszönhető a győzelme?
– Lutri volt, mert négy nappal előtte magaslati edzőtáborból jöttem le, arra tréningeztem, hogy majd a kínai versenyemet túléljem… Nem erre készültem, de elég jól kijött a lépés, sikerült végre nyerni a sok második és harmadik hely után.
– Más a magyar bajnoki trikóban tekerni?
– Sokkal többen felismernek, mint amúgy… Nyilván büszkeséggel és boldogsággal tölt el, hogy végre rajtam lehet. Viszont én ugyanaz a Dina Marci vagyok, aki előtte is voltam, ez nem változtat meg olyan nagyon sok mindent. Annyit, hogy most már elmondhatom, országúton is voltam felnőtt magyar bajnok.
– Mi szerepel még a bakancslistáján?
– Jó lenne még egy Grand Touron menni, meglátjuk, kapok-e rá lehetőséget, bár a magyar bajnoki címre nagyobb volt az esély. Igyekszem élni a lehetőségekkel, ha jövőre az Andalúz körön megyek, ott szeretnék jó helyezést elérni. Tekerhettem idén a Katalán körön, ami óriási élményt jelentett. Az egyik nagy álomversenyemet majdnem kipipáltam, ugyanis benne voltam a San Sebastián-i egynapos keretében, de beteg lettem. Ez így nehéz, de ahogy mondtam, amit az élet dob, megpróbálom megragadni.