Hoki-vb: „Az idegeikre kell mennünk” – Szirányiék már a finnek ellen készülnek

„Sok mindent nem lehet mondani a svédek elleni mérkőzésről, maximum annyit, hogy gyönyörűen játszó Svédországot láttunk. Ez nézőként, főleg semleges nézőként élvezetes lehetett, de a jégen a magyar srácoknak már kevésbé. Szerintem a svédek ellen a legnehezebb játszani, rengeteget korcsolyáznak, mozgékony csapat fiatal játékosokkal, akik éhesek a sikerre. Nem értettem, miért cserélte meg a szakmai stáb Sebők Balázst és Papp Kristófot, de biztos megvolt rá az oka. Talán azért lett a svédek ellen Sebők center, mert ott érzi magát leginkább kényelmesen, de győztes mérkőzés után én nem változtattam volna a sorokon, remélem, a sorsdöntő összecsapásokon azok a sorok szerepelnek majd, amelyeket Franciaország ellen láthattunk. A lőtt gólunkon kívül mindent el kell felejteni, ami a svédek ellen történt, aztán majd az unokáknak lehet évtizedek múlva mesélni, hogy milyen játékosok ellen játszottunk. Élvezniük kell a srácoknak, amit csinálnak, még akkor is, ha a következő, finnek elleni meccs sem tartozik azok közé, amit meg kell nyernünk a bennmaradáshoz.”

MUMINMÁNIA
Kétféle ember létezik: aki nem látta őket az 1990-es évek elején a tévében, így fogalma sincs, mik is a muminok, és aki méltatlankodva lepődik meg azon, hogy az első csoport létezik. Tamperében az előbbiből igen kevés akad, valódi kultusza alakult ki a finnországi svéd írónő, Tove Jansson által megálmodott, később tévésorozatban is feltűnő figuráknak (nagyjából olyan, mint a cseheknél a Kisvakondnak vagy a magyaroknál Frakknak), példának okáért már a reptéren is ők „fogadnak”.

Az elit-világbajnokságnak otthont adó városban Jansson jogutódjai egy kétemeletes Muminmúzeumot is üzemeltetnek – és tiszta szívből utálják a kétórányi autózásra, Naantaliban felépített Muminvilágot, amiért profit reményében vidámpark kontextusába helyezték át a szereplőket, teljesen elvesztve az eredeti művek hangulatát.

A muminok trollszerű lények, az észak-európai sztenderdnek megfelelően sokszor komor, borús körítésben tálalták kalandjaikat a kilenc könyvben, öt képeskönyvben és a képregénysorozatban. A tamperei múzeumban interaktív állomásokon mutatják be az alkotásokat, amelyek hűek maradtak a forrásanyaghoz. Sötét sarkok, kis szobák ijesztő figurákkal borzolják a kedélyeket; a muminok otthonául szolgáló világítótorony makettjén is lelakatoltak egy ajtót – az okot a mellé tűzött tábla magyarázza: Itt laknak a szellemek”.