Bozsoky Szabolcs: A magyar labdarúgóképzés egyik erőssége a kultúra, de szükség van innovációra is
– Habár Kanada a nyolcaddöntőben kiesett a 2026-os világbajnokságon, miután 3–0-ra kikapott Marokkótól, hogyan értékeled Kanada szereplését a hazai rendezésű világbajnokságon?
– Kanada versenyképes futballt mutatott be, bátran játszott, és bizonyította, hogy képes felvenni a versenyt a világ élvonalával. Jelenleg a FIFA-világranglista 26. helyén áll, a 2026-os világbajnokságon pedig története során először bejutott a legjobb 16 közé – mondta az erdélyi Szászrégenben született, kanadai állampolgár Bozsoky Szabolcs.
– Mi volt neked a legnagyobb pozitív meglepetés a kanadai válogatott játékában?
– Kanada nemcsak fizikailag volt versenyképes, hanem labda nélkül is rendkívül fegyelmezett, szervezett, egységes védekezést mutatott, miközben labdaszerzés után gyorsan és hatékonyan váltott támadásba. A csapat bátran felvállalta a játékot erősebb ellenfelekkel szemben (Svájc, Marokkó) is, ami jól tükrözi Jesse Marsch munkáját és a kanadai futball fejlődését. A nyolcaddöntőbe jutás bizonyította, hogy Kanada már nem csupán résztvevője, hanem egyre inkább versenyképes szereplője is a világ élvonalának.
– Milyen szakmai trendeket láttál a világbajnokságon? Változott valami a modern futballban?
– Egyre nagyobb szerepet kap a gyors átmenet, a pozíciós rugalmasság és az adatalapú felkészítés. A rugalmas játékrendszerek domináltak. A gyors átmenetek jelentősége tovább nőtt. Támadás közben is mindig két-három játékos biztosította a védekezési egyensúlyt, hogy az ellenfél kontráit azonnal meg tudják állítani. Ez különösen jól látszott Spanyolország és Anglia játékában.
– Mi volt a világbajnokság legnagyobb hozadéka a kanadai futball számára?
– A 2026-os labdarúgó-világbajnokság legnagyobb hozadéka az volt, hogy a futball Kanadában végleg kilépett a kis sportág szerepéből. Jelentősen nőtt a sportág népszerűsége, presztízse és társadalmi támogatottsága. Ma már mindenhol futballmezes gyerekeket látni, ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt egy olyan országban, ahol a jégkorong, a kosárlabda és a baseball népszerűsége érződött igazán.
– Mivel foglalkozol jelenleg Kanadában, milyen feladatok töltik ki a mindennapjaidat?
– Fő területem a játékosfejlesztés, legyen szó utánpótlás- vagy felnőttlabdarúgókról. Jelenleg három csapat szakmai irányításában veszek részt: a Rush Canada Academy felnőttcsapatánál, az U20-as férfi csapatnál, illetve a Torontói Egyetem Mississauga Campus (UTM Eagles) férfi egyetemi csapatánál dolgozom vezetőedzőként.
– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb edzőként?
– A legnagyobb szakmai sikeremnek mint edző és játékosmegfigyelő azt tartom, hogy több játékosomat sikerült eljuttatni profi környezetbe, profi szerződéseket aláírni.
– Mit tanulhatna a magyar labdarúgás a kanadai futball fejlődéséből?
– A hosszú távú stratégiai gondolkodást, az egységes szakmai rendszert és a nyitottságot az innovációra.
– Van-e olyan terület, ahol szerinted a magyar képzés erősebb a kanadainál?
– Véleményem szerint a magyar labdarúgóképzés egyik erőssége a futballkultúra, a technikai alapok és a taktikai játékértés fejlesztése. Kanada ugyanakkor a modern sporttudomány, az atlétikai képzés és a szervezett rendszer területén fejlődött sokat az utóbbi években, főleg Jesse Marsch itteni tevékenysége alatt.
– Tartod még a kapcsolatot a magyar futballélettel? Mennyire követed az NB I-et és a válogatott mérkőzéseit?
– Igen, rendszeresen követem az NB I-et, és sosem hagyom ki a magyar válogatott mérkőzéseit. Kollégámmal, Komlódi Józseffel a Puskás Akadémiának, utóbbi években a Győri ETO-nak mutattunk be európai gyökerű fiatal észak-amerikai tehetségeket.
