A bakelit varázsa – Malonyai Péter jegyzete

MÁR MOST TUDOM, amit a világbajnoki döntő másnapján harsog majd valamennyi média: ez volt minden idők legjobb világbajnoksága! Inkább a legkülönlegesebb, abban biztosan, hogy a beszámolókban legkevésbé a játék számít. És persze a futballisták, legalábbis ami a lényeget, a klasszisukat illeti. A számok tarolnak mindent.

Példa kell? Mint égen a csillag, ide persze nem férnek be mindannyian. El is kezdem, persze hogy Lionel Messivel, akinél az volt eddig a legfontosabb, hogy a világbajnokságok góllistáján az élre ugrott, megelőzte Miroslav Klosét, aki 2014 óta volt csúcstartó. Messi persze a pályán most is több a góljainál, tessék csak figyelni kizárólag őt egy-egy meccsen. Például: őrizhetik akár fegyverrel is, el tud úgy mozogni, hogy megkaphassa a labdát.

És persze a tekintélye, a kisugárzása, ami a csapatépítés csúcseleme, akárcsak Cristiano Ronaldónál. Akit persze temettek a Kongó elleni döntetlen után, lejárt lemezként emlegették. A lemezek varázsa, hogy újra fel lehet őket tenni, s megint miénk a dallam. Ronaldo is ilyen bakelit, Üzbegisztán ellen újra szólt a zenéje. Az pedig a marketing csúcsa, hogy a 17. percben, miközben mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy nekikészül a szabadrúgásnak, Nuno Mendes futott neki a labdának gólt érően. Lehet róla beszélni.

Jöjjön Kylian Mbappé, nála sem a produkciója volt a kiemelendő, hanem az, hogy 100. válogatottságán két gólt lőtt, megközelítve ezzel Messi vébés tizennyolcát. Hogy fantasztikusan kerül helyzetbe, hogy a lövőtechnikája parádés? Ugyan. Ahogy Harry Kane-nél is az volt a „nagy hír”, hogy azért nem ment neki legutóbb, mert megátkozta egy „hírhedt” ghánai varázsló, amit az ismert(ebb) parafenomén, Uri Geller próbált kivédeni. Érdemes lenne egyszer azt nézegetni Kane-nél, mennyit dolgozik azon, hogy legyen helyük a többieknek, nem beszélve a tért ölelő, tűpontos keresztlabdáiról, s arról, hány nem centi-, hanem deciméterrel ugorja túl a bekkeket a kapu előtt.

Elrettentésül még annyit, felkent szakértőtől hallottam, hogy CR7 klasszikus példája annak, milyen a kilences pozíció. Aztán másnap egy nyolcéves kisgyerek megkérdezte tőlem, akkor miért hetes mezben játszik, mire azt mondtam, még kicsi (ártatlan…) ahhoz, hogy megértse. Nem akartam kiábrándítani a futballból azzal, hogy a tévés bácsik szívesen fontoskodnak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!