Mint említettük már sorozatunkban, Nyugat-Németországban kevés kellett volna a vb-aranyhoz a hollandoknak, mondjuk egy pár féltékeny feleséggel kevesebb, de négy évre rá egy valamivel, pontosabban egyvalakivel gyengébb oranje sokkal közelebb állt a végső győzelemhez, és ismét az akkori házigazda ellen.
Igen ám, de Rob Rensenbrink a fináléban kihagyta élete ziccerét a kilencvenedik percben, aztán a hosszabbításban bedarálta őket az argentin válogatott. Sokat segített volna a narancsmezeseknek, ha a nagy Johan Cruyff elutazik velük a tornára – sokáig tartotta magát a legenda, miszerint a támadó az argentínai diktatúra elleni tiltakozásként nem vett részt az 1978-as vb-n, de mint később kiderült, azért nem ment el a versengésre, mert még az előző évben betörtek a barcelonai lakásukba, heten, mint a gonoszok, és megkötözték őt és feleségét (rá fegyvert is fogtak) a gyermekeik szeme láttára. Szerencsére nem a legügyesebb bűnözők pécézték ki őket, kiszabadult a családfő, és mindannyian megúszták ép bőrrel.
Később ezért rendőrök vigyáztak rájuk éjjel-nappal, a feleségét és az iskolába is rendőri felügyelettel járó gyermekeit az elrablástól féltő családfő pedig nem volt olyan lelkiállapotban, hogy nekiinduljon a vb-nek – majd a válogatottól is végleg elköszönt. „Egy vébének nemhogy száz, de kétszáz százalékosan kell nekifutni” – magyarázta jóval később.
Cruyff 1994-ben majdnem visszatért még a világbajnokságok történetébe, de nem tudott megegyezni a holland szövetséggel arról, hogy ő vezesse az oranjét az amerikai viadalon.
Nicolás Otamendi visszavonult a válogatottságtól
