Rémálom helyett – Pór Károly jegyzete

A Vidi–PAOK meccs tanulságait érdemes azzal kezdeni, hogy nagyjából megteltek a Groupama Aréna lelátói (egyedül a vendégszektorhoz legközelebb eső részeken voltak kevesebben a lehetségesnél). Ez egyrészt mutatja, hogy a jó színvonalat ígérő, parázs nemzetközi mérkőzésekre továbbra is van igény Magyarországon, és nem csupán akkor, ha olyan sztárcsapat az ellenfél, mint a Chelsea, amely decemberben érkezik az Üllői útra. Másrészt az is fontos tanulság, hogy a futballszerető magyar közönség bármelyik hazai élcsapat mellé odaáll, amelyik képes eljutni az európai főtáblára, mert ahogy korábban a DVSC Budapesten rendezett BL-meccseire, a Vidi El-találkozóira sem csak az együttes szurkolói váltottak jegyet, és nem csak Székesfehérvárról érkeztek nézők.

Ami pedig a szakmai tanulságot illeti: a Vidi Szaloniki után Budapesten is bizonyította, hogy ezen a szinten is képes az elsőtől az utolsó percig koncentrált játékra, fegyelmezett védekezésre és hatékony kontrákra, s ami a legfontosabb: győzelemre egy jóval magasabban jegyzett és jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodó klubbal szemben.

A lefújás utáni sajtótájékoztatón Marko Nikolics a siker két legfontosabb összetevőjét is elárulta. Az egyik, hogy az európai porondon alkalmazkodni kell a papíron jobb erőkből álló ellenfél játékához, és a stabilitás mellett meg kell találni azokat a megoldásokat – legyenek bár szögletek, szabadrúgások vagy éppen kontrák –, amelyekkel győzni lehet. A másik pedig, amivel a szerb tréner még a görög újságírókat is meglepte, amikor válaszolt a kérdésükre: a PAOK szezonbeli összes mérkőzésének felvételét látta, márpedig ennél jobban nem lehet felkészülni az aktuális ellenfélből.

A Vidi a két meccsen szerzett hat ponttal alaposan rácáfolt a csoportkör előtt itthon megjelent, optimistának és jóindulatúnak legkevésbé sem nevezhető várakozásra. Az egyik hazai hírportál az első fordulót megelőzően például ezzel a főcímmel jelentkezett: „A Videoton Európában: álomból rémálom?”

A fehérváriak köszönik szépen az „aggódást”, de üzenik, ebből már nem lesz rémálom, mert a hat ponttal máris beállították a csoportkörös magyar rekordot, amelyet 2012-ben Paulo Sousa Videotonja állított fel, és még két meccs hátravan. Ez úgy jött össze, hogy Danko Lazovics a rajt előtt hirtelen visszavonult, a keret pedig szűkössé vált. Mindent elmond a csapat védekezéséről, hogy a görögöknek csupán egy, kaput eltaláló lövésük volt a mérkőzésen, az is a hosszabbításban.

Le a kalappal a Vidi előtt, várjuk a folytatást a BATE és a Chelsea ellen. Erre a futballra tényleg lehet építeni!

Pór Károly teljes írását a témával kapcsolatban ide kattintva olvashatja el!