Thomas Bach: Rendkívüli kiváltság Magyarországon élni

– Augusztusban megkapta a Magyarország köztársasági elnökétől a legmagasabb állami kitüntetést, amelyet külföldi állampolgár kaphat. Másként dobog-e a szíve, amikor visszatér Budapestre egy ilyen  elismerés után?
– Önöknél otthon érzem magam. Mindig is szerettem Magyarországon lenni, mindig csodáltam a magyar sportot, természetesen a magyar kultúrát is. Most pedig, hogy már nem vagyok NOB-elnök, akár évente kétszer is el tudok jönni.

Született: 1953. december 29., Würzburg, Németország Sportága: vívás Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1976, Montreal, férfi tőrcsapat), világbajnok (1977, Buenos Aires, férfi tőrcsapat), vb-ezüstérmes (1973, Göteborg, férfi tőrcsapat), vb-bronzérmes (1979,  Melbourne, férfi tőrcsapat) Tevékenysége sportdiplomataként: a NOB-tagja (1991–), a NOB végrehajtó bizottságának tagja (1996–2000), a NOB elnökhelyettese (2000–2004, 2006–2013), a Német Olimpiai Bizottság elnöke (2006–2013), a NOB elnöke (2013–2025)

– Tervez is legalább évi két látogatást?
– A következő utazás már most tervben van, kétszer aláhúzva ott virít a naptáramban. Úgy gondolom, májusban újra itt leszek Budapesten a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjén. Ha ezt tudom tartani, az egy jó ritmus – nagyjából öthavonta egyszer visszatérek az önök csodás fővárosába.

– Budapestet gyakorlatilag kívülről-belülről ismeri, de beszéljünk egy kicsit a város történelméről és a 130 éves magyar olimpiai múltról. Modern világunkban miképp látja, még mindig érték a hagyomány?
– A hagyomány önmagában nem érték, de a fejlődő, élő hagyomány nagyon is erős. Ez azt jelenti, hogy a hagyomány gyökereit – az értékeket, amelyekre épül – hozzá kell igazítani a modern korhoz. E tekintetben Magyarország nagyon büszke lehet magára, és nem kizárólag a sport területén. Nemcsak az első naptól, hanem talán a nulladik naptól – sőt, akár a mínusz első naptól – is osztozott az olimpiai értékekben. Kemény Ferenc mint a NOB alapító tagja, valamint a barátsága Pierre de Coubertinnel már azelőtt meghatározó volt, hogy a NOB létrejött volna. Azóta pedig rendkívüli fejlődést láthattunk Magyarországon az olimpiai értékek, a sportolók és a sport fejlődése területén. Önök valódi olimpiai bajnokok az érmeik tekintetében: 190 aranyérem az olimpiákon! Magyarország az első számú nemzeti olimpiai bizottság az egy főre jutó aranyérmek számában, ha a mikroállamokat nem számítjuk. Ez semmihez sem hasonlítható magasság. De ez nem az egyetlen eredmény. Magyarország mindig is alkotó, teremtő erőt képviselt az olimpiai értékekben, nagyban hozzájárult a tudomány, az edzőképzés és az oktatás fejlődéséhez is. Magyarország a sportot mindig képes volt összefüggéseiben kezelni, ez hatalmas eredmény. Ha pedig az elmúlt éveket nézem – a sportinfrastruktúra dinamikus fejlődését, a sport kiemelt szerepét az iskolákban, az oktatásban és az egészségmegőrzésben, miközben önöknél továbbra is jönnek az érmek –, akkor még egyszer csak annyit mondhatok: gratulálok, magyar barátaim!

Thomas Bach egyik legfontosabb intézkedése 12 éves regnálása alatt az úgynevezett Olimpiai Agenda 2020-volt. A NOB német elnöke új normákat teremtő javaslatában negyven tételt fogalmazott meg, pillérük a hitelesség, a fenntarthatóság és az utánpótlás. Az olimpiai mozgalom és testületen kívüli szakértők által is támogatott reformcsomag azért született meg, mert a NOB-vezetőség, élén Thomas Bachhal felismerte, hogy a rohamosan fejlődő világban a szervezet a változások ügynöke lehet, és 2014 óta (ekkor fogadták el az Olimpiai Agenda 2020-at) valóban nagy hatása volt. Megerősítette a NOB-ot és az olimpiai mozgalmat, mivel átalakította az olimpiai játékokat a jövő kihívásaira válaszolva, rögzítette az olimpiai értékeket, és megerősítette a sport szerepét a társadalomban. Az Olimpiai Agenda 2020 bemutatásakor Bach így beszélt: „A negyven pontból álló javaslatcsokrot ellenszavazat nélkül hagyták jóvá, így az Agenda 2020 egyértelműen megmutatja nekünk a követendő utat, segít megőrizni a játékok egyediségét, valamint erősíti az olimpiai szellemet és értékrendet a társadalomban.”

– Egy korábbi beszélgetésünkkor azt mondta, hogy Magyarország – és különösen Budapest – talán világrekorder az elmúlt tíz évben megrendezett nagy nemzetközi sportesemények számát és minőségét tekintve. Ez megalapozhatja-e azt a magyar vágyat, hogy hazánk – akár régiós összefogásban – egyszer olimpiát rendezzen? Különösen fontos, hogy mit jelenthetnek ezek az évtizedes tapasztalatok olyan erős pályázók mellett, mint az ajtón kopogtató India, az eseményszervezés terén szintén kimagaslót alkotó Katar vagy akár az ön hazája, Németország. Ha az anyagi erőforrások szintjén nézzük, ezek a pályázók más súlycsoportban vannak, de mi számít majd igazán a végső döntésnél?
– Az olimpiai agenda alapján, amelyet az elnökségem idején dolgoztunk ki, az anyagi szempont már nem elsődleges. A valódi kérdés a fenntartható rendezés. Ezek a reformok megnyitották az utat a kisebb országok – de nagy sportnemzetek, mint Magyarország – előtt is, hogy esélyesként pályázhassanak az olimpiai játékok megrendezésére. A fenntarthatóság nemcsak a források meglétét, hanem pénzügyi stabilitást is jelent. Először is a meglévő létesítményekre kell koncentrálni – haszontalan és fölösleges új beruházások már nem kellenek egyik oldalon sem. Másodszor: ha nincsenek még létesítmények, ideigleneseket kell használni, ennek rengeteg működő példáját láthattuk Párizsban is. Fontos új döntés, hogy már nincs minimális befogadóképességre vonatkozó előírás; a kapacitást az utóhasznosításhoz kell igazítani. Harmadszor: ha egyik megoldás sem működik, akkor az ország más régióihoz vagy akár a szomszédos országokhoz lehet fordulni. Ezt tette Magyarország is, amikor Ausztriával és Szlovákiával keresett partnerséget. És láttuk, mit jelent az új pénzügyi modell Párizsban: a szervezőbizottság 75 millió dolláros nyereséget ért el, a játékok pozitív gazdasági hatását a teljes francia gazdaságra nézve a francia pénzügyi intézmények 9–11 milliárd euróra becsülték.

– Hogyan ítéli meg Thomas Bach NOB-elnöki tevékenységét, milyen örökséget hagyott maga után a német sportdiplomata? – Először is ki kell emelni, hogy ő volt az első, aki olimpiai bajnokként lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Ehhez méltón sokat tett a sportolók helyéért a sportvezetőségben. Azért is töretlenül dolgozott, hogy megvalósuljon a férfi-női egyensúly a testületben – az általa felvett, beiktatott NOB-tagoknak nagyjából a háromnegyede nő volt. Ennek nyomán a világ sportszövetségei elérték, hogy a párizsi olimpián már ugyanannyi női sportoló vegyen részt, mint férfi. Nehéz időben vezette a NOB-ot, hiszen háború, világjárvány és politikai konfliktusok is nehezítették a dolgát, de jogászként nagyon jól helytállt. Nagyra becsüli a magyarokat, tizenkét elnöki éve alatt minden évben eljött hozzánk, jó kapcsolatot ápolt a magyar sportvezetőséggel és a miniszterelnökkel, Orbán Viktorral is.  –  Mit tart a legfőbb erényének, amiért ilyen sokáig sikeresen vezette a bizottságot? – Mi nyolc évre választunk elnököt, és ha meg vagyunk elégedve vele, egyszer négy esztendővel meghosszabbítható a mandátuma. Nála ez megtörtént, ez mutatta, hogy töretlen iránta a bizalom. Ami érdekes, hogy amikor lejárt a tizenkét éve, a tagságban felvetődött, hogy adna neki még négyet, mondván, az utolsó időszaka különösen nehéz volt, ő viszont köszönte, nem tartott rá igényt. Azt akarta, jöjjön egy fiatalabb, a modern kor elvárásainak jobban megfelelő jelölt, és vegye át az irányítást. – Jött is, Kirsty Coventry több szempontból is úttörő elnök, de milyen változást hozhat a testület működésében? – Egyrészt ő az első női NOB-elnök, ő az első afrikai – igaz, élete nagy részét az Egyesült Államokban töltötte –, és ő is korábbi olimpiai bajnok. Ezek mind meghatározzák a gondolkodásmódját. Üde színfolt a testület élén, hiszen fiatal, óriási felelősség, hogy a rengeteg munka és utazás mellett még családanya is, féléves gyermeke van. Thomas Bach nézte ki őt utódjának, lobbizott is érte, a választáson pedig már az első körben megkapta az elnökséghez szükséges 50+1 szavazatot, a kisebbség pedig elfogadja a többség akaratát, minden tagnak az a feladata, hogy támogassa az elnök asszonyt.

– Témát váltva: tudom, hogy már nem aktív elnökként nem szereti kommentálni a jelenlegi NOB-döntéseket, most viszont mint korábbi olimpiai bajnokot és jogászt kérdezem,  mi a véleménye az Enhanced Gamesről, az úgynevezett doppingszabad játékokról? Ha egy perben védenie kellene az ötletet, mit mondana?
– Csak megismételni tudom, amit már az elnökségem idején is mondtam: ez az elképzelés etikailag elfogadhatatlan.

Nemcsak hogy magyar tagja, egyenesen alapítója is volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak Kemény Ferenc személyében – aki egyben a Magyar Olimpiai Bizottság életre hívója is. A sportvezető, pedagógus, humanista békeharcos Párizsban szoros barátságot kötött Pierre de Coubertin báróval, a NOB egyik alapítójával és első elnökével. Együtt támasztották és újították fel az ókori olimpiai játékok eszméjét, és amikor Párizsban Coubertin 1894-ben az alapító nemzetközi konferencián többedmagával megalapította a NOB-ot, természetes volt, hogy barátját, Kemény Ferencet is az alapító atyák között tartotta számon. Kemény után napjainkig még kilenc magyar tagja volt a NOB-nak: gróf Andrássy Géza (1908–1938), Muzsa Gyula (1909–1946), ifj. Horthy Miklós (1939–1948), Mező Ferenc (1948–1961), Csanádi Árpád (1964–1983), Schmitt Pál (1983–), Aján Tamás (2000–2020), Gyurta Dániel (2016–2024) és Fürjes Balázs (2023–).

– Ennek ellenére megrendezik, ráadásul ugyanabban az országban, ahol a Los Angeles-i olimpia is lesz. Van helye egymás mellett a két eseménynek?
– Nem szeretnék továbbmenni ebben, mert nem akarok még több figyelmet szentelni ennek az – ahogy már fogalmaztam – etikailag elfogadhatatlan ötletnek. Reklámot csinálni neki meg pláne nem akarok.

– Lát benne hosszú távú veszélyt az olimpiai mozgalomra nézve?
– Nem. Egyáltalán nem.

– Ezzel a jelenséggel végül is önnek  mint elnöknek már nem kellett aktívabban foglalkoznia. Apropó, visszavonulás: elnöksége befejezése után azt mondta, hogy végre jól kialussza majd magát, nem fog órára kelni. Sikerült visszatérnie valamilyen régóta vágyott hobbihoz?
– Igen. Az első hetekben tizenkét órákat aludtam éjszakánként, majd fokozatosan csökkentettem tíz órára. Ez az elvárásom teljesült. Emellett elkezdtem újra egy kicsit többet sportolni.

– Milyen sportot űz? Vív még esetleg?
– Nem, nem vívok, mert a vívást abbahagytam az utolsó versenyem után. Nem akartam látni magamat lejtmenetben, nem szerettem volna olyan srácok ellen veszíteni, akik korábban nem jelentettek volna valódi ellenfelet… Szóval olyasmi felé fordultam, amit korábban mindig is szerettem. Sőt, olyasmit kerestem, amiről az lehetett a benyomásom, hogy esetleg még fejlődni is tudok. Most erőtúrázást csinálok, amikor Németországban vagyok, akkor kerékpározom is – ott sokkal több a sík terep, mint Svájcban. Élvezem ezt az új szabadságot, nem titok. Talán évtizedek óta először vagyok olyan helyzetben, hogy a saját időbeosztásom legalább ötven százalékáról magam dönthetek, és nem olyan időbeosztást látok, amit mások raknak tele programokkal nekem. Ez csodálatos szabadság, nagyon élvezem.

– Akkor most nyugodtabb, pihentetőbb karácsony elébe néz?
– Mindenképpen. A karácsonyt mindig is szerettem, de most az élet sokkal nyugodtabb. Ugyanakkor továbbra is sokat utazom, sok meghívást kapok barátoktól és partnerektől, de már egészen más módon – sportkedvelő szurkolóként, a lelátón ülve, sportot nézve, felelősség nélkül. Ez nagyszerű érzés.

– Mint ahogy most is vendégként érkezett a magyar fővárosba, és ha zárásként egy szóval kellene jellemeznie Budapestet, mi lenne az?
– Gyönyörű. Nagyon szeretem Budapestet. Végső soron az emberek azok, akik olyan különlegessé teszik ezt a helyet. Az életstílus, a kultúra mind része ennek, továbbá Budapesten hozzájön még mindehhez az építészet, a Duna látványa, ahogy minden összeér. Rendkívüli kiváltság itt élni. Önök szerencsés emberek.