Juan Antonio Samaranch: Magyarország a világ egyik legfontosabb sportnemzete

– Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie Budapestet, mi lenne az?
– Szépség.

– És ha egy mondatban?
– Hadd legyen több! Amikor az ember eljön ide, tényleg kikapcsolódik. Elmehet futni, vagy legalább sétál egy jót a városban. Mindig öröm ide megérkezni. Rendszeresen járok Budapestre, és őszintén mondhatom, mindig nagyon jó itt lenni.

– Ha bármely nemzeti olimpiai bizottságának 130. évfordulója kerülne szóba – és most természetesen a magyart ünnepeljük – nos, mit jelent ma 130 év? Hogyan férhet össze ekkora időszak olimpiai hagyománya a modern kor elvárásaival?
– A hagyomány a mai, modern korban is rendkívül fontos az olimpiai mozgalomban. Mi nem csupán sporteseményeket rendezünk. Nem kizárólag a sportolói kiválóságot képviseljük. Értékeket teremtünk és érzelmeket hozunk felszínre. Mindezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság több mint 131 éves történetébe ágyazva. Ezért az, hogy itt ünnepelhetjük ezt az évfordulót, abban az országban, amely az olimpiai mozgalom egyik alapítója volt, rendkívül fontos önöknek is és persze nekünk is, az egész olimpiai család számára.

– Mit tud Magyarország globális szinten hozzáadni az olimpiai mozgalom értékeihez?
Azt mondanám, hogy legalább három rendkívül fontos dologgal rendelkeznek. Először is: kivételes sportolói bázisuk van, ez csodálatra méltó. Ezt évről évre, olimpiáról olimpiára bizonyítják. A magyar sportolók nem csupán versenyezni tudnak, de megvan a képességük arra, hogy győzzenek. Magyarország valójában az az ország a világon, amelyben a nyári olimpián nyert érmek száma a lakossághoz viszonyítva a legjobb arányt mutatja. Ebben önök az elsők. Nem tudom hogyan csinálják, de minden egyes olimpia alkalmával újra és újra bizonyítják, hogy képesek ezekre a kiemelkedő eredményekre. A második az, hogy kivételes szervezési képességekkel rendelkeznek. Van egy felkészült szervezői csapatuk, és olyan párját ritkító hagyományaik a sportesemények rendezésében, amelyhez foghatót nem nagyon találunk máshol. Az elmúlt másfél évtizedben világszínvonalú versenyek egész sorát rendezték meg az atlétikától az úszásig és még sok más sportágban. Méghozzá tökéletesen. Olyan rutinnal, mintha álmukból felébresztve is képesek lennének erre. Ez egyszerűen a rendszerükbe van kódolva. Megbízhatóak és felkészültek, amikor sporteseményeket szerveznek, és ezek olyan értékek, amelyeket a nemzetközi olimpiai mozgalom nagyon is tisztel, sőt keres. De a harmadik talán még ennél is fontosabb. A közönségük. Az ország lakossága sportszerető, érti és értékeli, ami a pályán történik. Tapasztaltuk, hogy a magyarok rendkívül támogatóak a hazai sportolóikkal szemben, ugyanakkor tisztelik és elismerik más nemzetek kiválóságát is. Nagylelkűek és befogadóak a vendégversenyzőkkel szemben. Ez együttesen teszi Magyarországot a világ egyik legfontosabb sportnemzetévé.

– Ha az utóbbi két tényezőt nézzük – a szervezési képességet és a közönséget –, ezek olyan értékek, amelyek egy olimpiai pályázatnál is meghatározóak lehetnek egy város vagy egy ország számára?
– Szerintem ez elég egyértelmű. Egy olimpia megrendezéséhez szükség van sportlétesítményekre, átgondolt tervre – ez itt Budapesten és környékén adott. Szükség van egy felkészült csapatra, amely bizalmat ébreszt és megbízhatóságot képvisel az olimpiai mozgalom felé, hogy a rendezés sikeres lesz. És szükség van egy fiatalos, lelkes, sportszerető lakosságra, amely szívesen fogadja a világ minden tájáról érkező sportolókat. Ezek mind olyan tényezők, amelyekből életképes, sőt vonzó olimpiai pályázat gyúrható.

– Mindannyian örömmel hallgatjuk ezeket az elismerő szavakat, de azért legyünk reálisak, hiszen, ha körbenézünk a világban, azt látjuk, hogy hatalmas, gazdag nemzetek kopogtatnak jövendőbeli rendezési szándékkal: India, Katar és Németország is erős pályázóként jelenik meg. Anyagi erőforrások tekintetében pedig Közép-Európa talán kissé hátrébb van. Ön szerint a jövőben mi lesz a döntő tényező?
– A végső döntést úgyis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai hozzák meg, egyéni szavazatokkal, egy kollektív döntés részeként. Sok tényező befolyásolja ezt. Természetesen az anyagi kapacitás fontos, de legalább ilyen lényeges a helyi lakosság szenvedélye. A rendkívül sikeres párizsi olimpia megmutatta, mennyire fontos, hogy a játékok ne csak a stadionokban, hanem a városban is jelen legyenek, és kihasználják a színhely különleges adottságait, szépségét. Elég csak kinézni itt Budapesten az ablakon, a látvány önmagáért beszél! A verseny ettől még komoly lesz, de Magyarország mindig is hozzászokott ahhoz, hogy erős és tisztességes versenyben vegyen részt. Ez is egy ilyen kihívás lesz. Nehéz lesz, sok jelentkező lesz, de ez a sport része.

– Ön személy szerint örömmel fogadna egy budapesti olimpiarendezést?
– Óvatosnak kell lennem, hiszen nem én döntök egyedül, de nagyon szívesen látnék egy erős, hiteles, komoly olimpiai pályázatot Budapesttől.

– A 130. évforduló apropóján beszéljünk egy kicsit az aktuális kérdésekről is. Alelnökként és a NOB egyik legtapasztaltabb tagjaként már megtanulta, hogyan alkalmazkodjon az új elnökökhöz. Most hogyan éli meg az együttműködést az új elnökkel, Kirsty Coventryvel? Könnyű vagy nehéz a vele közös munka?
Egyáltalán nem nehéz. Igaz, hogy én is pályáztam, de ő nyerte a választást, ő az elnök, száz százalékban támogatnunk kell őt, és az is igaz, hogy óriási felelősség van a vállán a következő 10-12 évre. Ez nehéz feladat, de teljesen világos a helyzet. Egész életemet az olimpiai mozgalomban töltöttem, és szeretnék továbbra is a legjobb tudásom szerint hozzájárulni a sikeréhez. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenben segítem az elnököt. Lehetőséget adott arra, hogy közelében maradjak és innen segítsem a munkáját, és ezt örömmel vállalom. Egyetlen út vezet előre: biztosítanunk kell, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sikeres maradjon. Ez pedig az elnök támogatásán keresztül valósul meg.

– Azért a siker érdekében alkalmazkodni is tudni kell a társadalmi változásokhoz. Jól látható, hogy bizonyos kérdésekben komoly irányváltás történt a Coventry-érában. Az egyik ilyen a biológia nők védelme, különösen a DSD-szindrómás, vagyis az eltérő nemi fejlődésű és transznemű sportolókkal szemben. Mintha abba az irányba mutatnának a dolgok, hogy a NOB maga is alkosson véleményt és adjon iránymutatást a kérdésben, szemben az eddigi gyakorlatokkal, amikor a nemzetközi szövetségekre bízta a döntést. Mit gondol erről az irányról?
– Egy kicsit még várnunk kell. Nem sokáig, de még nem született meg a végleges álláspont. A kérdéssel foglalkozó munkacsoport eredményei nagyon pozitívok, ugyanakkor rendkívül érzékeny kérdésről van szó. Mindenkivel szemben maximális tiszteletet kell tanúsítanunk. Ezek alapvető emberi jogi kérdéseket érintő szenzitív témák, és mindezt tiszteletben tartva kell összehangolnunk a lépéseinket a sport tisztaságával.

– Ön szerint elképzelhetőek jogi viták a jövőben, például olyan érintettek részéről, mint Imane Helif, vagy akikre befolyással lehet egy ilyen irányváltás?
– Ez egy megosztó világ. Mindenkinek joga van a véleményéhez. Amikor majd döntést hozunk, el fogjuk magyarázni és meg fogjuk indokolni az álláspontunkat, és azt fogjuk javasolni, ami szerintünk a legjobb az olimpiai mozgalom és minden érintett számára. A válaszunk nyilván sokakat kielégít majd, míg másokat nem. De ez a feladatunk és vállalni fogjuk ennek a felelősségét.

– Egy másik aktuális kérdés az orosz és fehérorosz sportolók visszatérése, vagyis inkább a nemzeti alapú diszkrimináció elkerülése a jövőben. A napokban született épp a NOB elnöksége javaslatára egy kezdeményezés, hogy feloldják az orosz és fehérorosz fiatal, vagyis junior sportolók eltiltását, lehetővé téve számukra, hogy ismét a nemzetközi színtéren versenyezhessenek. Néhány nemzetközi szövetség már lépett, de vajon mikor lehet mindez érvényes a felnőtt sportolókra is?
– A belorusz sportolók már szabadon versenyezhetnek, mivel a nemzeti olimpiai bizottságukat újra elismertük. Oroszország esetében ez még nem történt meg, de dolgoznak rajta, és mi folyamatosan ellenőrizzük, hogy megfelelnek-e az Olimpiai Charta alapelveinek. Amint ez megtörténik, visszatérhetnek az olimpiai családba. Ott helyük, mert nekünk mindenkire szükségünk van. Az olimpiai mozgalom nem politikai szervezet. Nem a mi feladatunk eldönteni, ki a jó és ki a rossz.

– Végezetül: mit gondol a doppingolást a rekorddöntések érdekében szabadon engedélyező úgynevezett „doppingszabad” játékokról, vagy Enhanced Gamesről?
– Bárki azt szervez, amit akar. Szabadon lehet bármilyen show-t vagy látványosságot létrehozni. De azt tudni kell, hogy ez teljes mértékben szembe megy mindazzal, amit az olimpiai mozgalom képvisel.

– De ez az kezdeményezés veszélyt jelenthet hosszabb távon az olimpiai mozgalomra?
– Őszinte leszek, szerintem semmilyen veszélyt nem jelent.